Posted by
Posted in

Tanítani…

Tanítani… talán ezért jöttem a világra, hittel, reménnyel mutatni utat, kitárt szívvel a lélekhez szólni, táplálni, nem széttörni álmokat. Csillogó szemben szikrát keresni, elhitetni, a világ szebb lehet, szárnyakat adni, s hagyni repülni, ki nem földre, az égbe született. Minden ember egy testbe zárt csoda, küldetésként mindenki mást kapott, legfontosabb dolog földi létben, megismerni, mit […]

Posted by
Posted in

Veled egyedül

Ketten vagyok Veled egyedül Szívem rendre kiürül Emléked szolidan dereng Csillagokkal kereng Mint macska ölembe ül Halkan dorombol Ketten vagyunk itt és ott Veled egyedül.  

Posted by
Posted in

Én nem időzök…

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]

Posted by
Posted in

Kongatás

 Bárányfelhők az égen Néhány füstbe ment évem Fekete foltok a Napon Néhány felemás napom Recsegő tercek Hulló másodpercek Toronyóra gongja Nincs, ki megmondja Fújdogáló szellők Múló esztendők Kanyargó fürge időpatak Rám hull orvul a pillanat.  

Posted by
Posted in

Pont Idő

Pont idő Időre átadom Időben elkapom Idő előtt Idő után Magam kifacsarom Soha el nem dobom Korán sem Későn sem Soha sem Nem lesem Nem követem Útjára engedem Útjára bocsátom Soha nem látom Soha nem hallom Meg nem tartom Néha gondolom Ritkán megvallom.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Történt, ami történt…

Rózsa Iván: Történt, ami történt… Ti keresztre feszített szentek! Gyertek hozzánk, csak gyertek! Ti, kiket elevenen megnyúztak, Kerékbe törtek vagy karóba húztak: Ti tényleg szenvedtetek! S legyen elég most ennyi nektek: Számon tart titeket az emlékezet; Mindez a szörnyűség megtörténhetett… Budakalász, 2017. szeptember 11.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A magyar akarnok

Rózsa Iván: A magyar akarnok „Ne szülj rabot, te szűz! Anya, ne szoptass csecsemőt!” A gond, mi minket Nyugatra űz: Minden család hiányol egy elmenőt… Krisztus halott vagy tetszhalott? A megváltás még várat magára… Másra nem számíthat az ember: Csak józan eszére vagy erős karjára. „Ágyútöltelék jelöltek kellenek! Sok igavonó barom!” – Gondolja magában a […]

Posted by
Posted in

Gödörben zajló áramlás

Gödörben zajló áramlás Alberto Giacometti: A kutya Esős napon, rue de Vanves-on tested útvesztőin görnyednek hasznavehetetlen, tönkrement gondolatok, függőséged cipeled, beleágyazódva a mába, csüggve, botorkálva, körbe járva utcáról, utcára, testeden tompulnak kiélezett kontúrok, nem tudni, mit hoz a holnap, jelened küzd az idővel, méri a szerelmet, a vágyat, az ölelést, belenyugvás emelte hullámok szaggatják sörényed, […]

Posted by
Posted in

Újra ősz

Menni, menni kell, merre, hogy is mondjam el? Valami űz, valami hajt, hallom a halk morajt, hol a víz csobban sárgul a zöld talpam alatt mozdul a föld. Hívogat az őszi fény, jöjj csak jöjj felém. Megyek az úton tovább, taposom a tél havát, s a tavasz szikrázik rám , új élet fakad a fán, […]

Posted by
Posted in

Az enyészet

Ködfátylat szaggat kósza napsugár, az ősz kukucskál az erdő sátorába. Halkan csobban a kis patak, lics-locs, fekete tinta, alig hallik hangja. Levelek közül kirí egy piros pötty-paca, vörös folt. Az enyészet jelzi jöttét, rőt-kosztümbe bújtatja a fákat.