Posted by
Posted in

sosem voltam…

“Hát megteremtem újra, itt magamban, hogy ne magam vádoljam szakadatlan.” (Kamarás Klára: Hitetlen ima) sosem voltam eddig nagyravágyó megéltem sorra mit a sors adott mindig kellő akarással vártam a soron következő szép holnapot hittem magamban ez nekem elég volt dogmák kántálása nem volt enyém vakhittel űzött emberi létben a szeretet volt a legkisebb erény nem […]

Posted by
Posted in

Rejtély, titok, avagy tabu…

Tudod, mi van benned? (sedoka) Rejtély vagy titok, Benned van… nem ismered. Titok, amíg rá nem jössz. Nem is tudsz róla, Ám tudtodon kívül is Benned szunnyad a rejtély. * (HIAQ) Ez az egész élet Egy nagy rejtély, titok, tabu… Vajon, ez szükséges? * Hallani róla…? Beszélni meg irtózol. Nem hiszed? De, benned van. Rágondolnod […]

Posted by
Posted in

Törtető a hegyi patak

Látvány variációk… A Patak Törtető. Hegyről zúdul, Soha ne áll meg. * A vad, hegyi patak, Csak zúdul, gátlástalanul. Törtető vízhozam! * Törtető a hegyi patak, Csak nézem, hogy zúdul, patak… Törtető a hegyi patak. * A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető, Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő. Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc – Készült: […]

Posted by
Posted in

Esti fénnyel

Edit Szabó : Esti fénnyel Tengerparton lemenő nap búcsúzik a mától, felhő mögül még kibukkan, aranyfényben táncol, sekély vízben, a homokban fiatal pár ámul, csodálatos színek szórnak búcsúzót a parttól, sötétzöld fák, barna homok, lábuk alatt víz kék, elmúlóban mind a gondok, a tengerpart oly szép, langyos fodrok a lábukat lágyan átölelik, melegséggel búcsúzkodnak, éjjel […]

Posted by
Posted in

Kóbor kedves

Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tört ásó

Tört ásó -(Lapát is)-   Tört ásó csupasz kezével épp kiássa villa gödr… sírt.

Posted by
Posted in

Már nyáron is…

A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]

Posted by
Posted in

Földrengve

Földrengve -Figyeled-   Földrengve, házösszedőlt romja- inkból a Más holtja mász’.

Posted by
Posted in

A kettő és a többi

A kettő és a többi Ember vagyok   Csillag és a föld násza megszülé a Hold- és a Marsföldet.   2. Én és te   Én és te és én lát, tud, hisz és meg-cse-leksz mindannyiunkat.   3.  Pokolbéli   Hideg- s Melegnek utódja légy te, Forró, hűtesz is, ha kell.   4. Időjárás-előrejelzés   […]

Posted by
Posted in

Az agresszivitás

Hétköznapi pszichológia… Az agresszivitás az emberbe kódolt, a sajátja, De a jó emberek, hogyan győzik le? Az agresszivitás nem más, mint az uralkodás vágya S Ember nem olyan, hogy oly’ könnyen mond le. Nyílt agresszívnak mindegy, hogy a másik felebarátja… Vecsés, 2017. június 15. – Kustra Ferenc