Posted by
Posted in

Őszi jelek

Edit Szabó : Őszi jelek Az ősz jele itt vagyon, csendélet az asztalon, beértek a termések, van amit még rejtenek. Nap érlelte gyümölcsök,, az édes szőlőfürtök ropognak fogak alatt, a nyár íze megmaradt. vesszőkosár rejtekén, benne lehet még remény, késő őszi napokon dalolnak az ajkakon. Tele tál az asztalon, az ősz felé bizalom, forró nyárnak […]

Posted by
Posted in

Örök igéret

Edit Szabó : Örök igéret Új évszázad küszöbét oly rég túl léptem, múltam mégis visszanéz, idéz életet, szerelem hűsége a korban megfogant, emberi sorsok nem jeleztek gondokat, társas élet tengerén úszik a hajó, megbecsülés, szeretet örökké tartó, hiszed, hogy sorsodban az életed lehet, minek törvényeiben magad nem lehetsz. Esküdtél a templomban örök hűséget, ígértél te […]

Posted by
Posted in

A boldogság madara

A boldogság kék madarát ne keresd tovább, bennünk repül hisz lényünknek ő a táp. Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk, ha kis örömökért is hálát rebegünk. A szivárvány összes színét dobja az égboltra, lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra. Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen, édes dallamot dúdol fülünkbe merészen. Vigyáz rá, hogy ne lopja […]

Posted by
Posted in

Nem mindig az a boldog ember Ki párkapcsolatban él Ha nem az ki apró dolgokat is szépnek látja A legapróbb zajt muzsikának hallja Kinek lelkében a szív angyalok kórusaként dobban S az emberekhez vezérli a jó indulat

Posted by
Posted in

A szenvedés

  Szunnyad a tűz Lassul az álom. Csitul a szív Valakit vár ott. A lélek tükre hassad A szenvedés van rajta. Mikor a lélek betegé válik, Elkísér a halálig.

Posted by
Posted in

A négy testvér

  A négy testvér kisebbik öccse, Színes ruhát ölt mindenre. Forróvérű szarvasbikák ütköznek össze, Súlyos kalapácsként sújtanak le. Majd elköszönve véget vet a szépnek Mind az álom messzire repülve. Megszűnik a tánc a levelek násza Minden élőlény nyugalmat találnak. Majd jő, a báty ki elvesz mindent. Megfesti a szőlőt munkára hív minden embert. Vége tér […]

Posted by
Posted in

Gőz ereje

Edit Szabó : Gőz ereje Emlékképben már oly rég, emelkedett meredély, hegyen-völgyön hullámzott, sínpárokon csavargott. A gőzmozdony kanyarog, füstfelhője kavarog, oly bodor karikája, ontja füstjét a tájra. Hosszú terhét cipeli, emberekkel van teli, vontatja a sok vagont, hogyan lehet hatalmon? Erejét a szén adja, ettől van akaratja, forró sárga lángerő, vonógépet meggyőző. Őszi idő közeleg, […]

Posted by
Posted in

Tanítani…

Tanítani… talán ezért jöttem a világra, hittel, reménnyel mutatni utat, kitárt szívvel a lélekhez szólni, táplálni, nem széttörni álmokat. Csillogó szemben szikrát keresni, elhitetni, a világ szebb lehet, szárnyakat adni, s hagyni repülni, ki nem földre, az égbe született. Minden ember egy testbe zárt csoda, küldetésként mindenki mást kapott, legfontosabb dolog földi létben, megismerni, mit […]

Posted by
Posted in

Veled egyedül

Ketten vagyok Veled egyedül Szívem rendre kiürül Emléked szolidan dereng Csillagokkal kereng Mint macska ölembe ül Halkan dorombol Ketten vagyunk itt és ott Veled egyedül.  

Posted by
Posted in

Én nem időzök…

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]