Posted by
Posted in

Mi legyek…

Mi legyek, mit tegyek, hogy szívedbe zárj ne csak úgy láss, mint ki érdemtelen s képtelen átadni a szeretet hatalmát mert félénk és bárgyú az érzelemben. Mi legyek, mit tegyek, hogy megérts engem hogy nem vágyok mást,vagy új holnapot s a csillagfény sziporka az űr végtelenben szívemmel együtt csak neked ragyog. Mi legyek, mit tegyek, […]

Posted by
Posted in

Mint száguldó gyorsvonat…

Mint száguldó gyorsvonat úgy tűnik el ez az élet észre sem veszed, csupán galaktikus percnyi a léted. Az ifjúság már tova tűnt és még magad sem érted hogy belső énedből neked visszaint a húszéves képed. A sors ekéje ráncokat szánt arcodnak minden szegletére a fiatalságod örök, gondolod s vígan nézel tükröd szemébe. Ha elszólít a […]

Posted by
Posted in

Régi szeptember…

Edit Szabó : Régi szeptember… Susog halkan őszi szél, messzi időkről mesél, szeptember még oly csodás, miénk volt a látomás. Fiatal pár szerelme legyen beteljesedve, harangzúgás, esküvő, újjat cserél a gyűrű. Emlékemben mindig él, de élveztem örömét, nagyon hamar véget ért, hatalmas a veszteség. Névnapomhoz pont egy hét, évforduló, már emlék, szívem mélyén örökké, nincs […]

Posted by
Posted in

Vágyok rád

Edit Szabó : Vágyok rád Vágyódom egy érintésre, vágyódom az ölelésre, vágyódom a mosolyodra, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két szemedre, vágyódom a te lelkedre, vágyódom az örömödre, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két kezedre, vágyódom az életedre, vágyódom csak te légy enyém, álmaimból ébredek én. Nem érzem az érintésed, nem érzem a […]

Posted by
Posted in

Ősszel a tavasz

Edit Szabó: Ősszel a tavasz / Haiku-csokor / Hajnali harmat későn ébred fényesen, ősz felé siet. Napsugár dereng, kelet felől lassan kél, szeptembert jelez. Még fűt melege, forró fénye felhevít, este csendesül. Lassan lemerül, hosszabbak az éjszakák, fénye is kihűl. Emberek hava sorakozik hirtelen, évszakok szava. Ősz után a tél ünnepekkel búcsúzik, az év véget […]

Posted by
Posted in

Lélek mélyén

Edit Szabó : Lélek mélyén Hullámzik a naplemente, a homokban lépegetve, tengerparti álmodozás elmossa a lábak nyomát. Messzeségben felhők ágya, elrepülve szellők szárnya, tovaszállnak gondolatok, hova vágynak most az álmok. Messzi tájon vándorolnak, minden határt áthatolnak, nincsen vége tekintetnek, földgolyókat átrepíthet. A gondolat ereje nagy, lelkeinkben vihart arat, kívánhatom tenger partján vigyázzon rám a szívjóság. […]

Posted by
Posted in

Ha…

(Tükörvers) Ha “kívülről” szemléled világod s nem teszel semmit, hogy megmaradj hamar eljön érted az elmúlásod s utánad könnycsepp sem marad. Utánad könnycsepp sem marad hamar eljön érted az elmúlásod s nem teszel semmit, hogy megmaradj ha “kívülről” szemléled világod.

Posted by
Posted in

Nem készülök…

Nem készülök most a túlvilágra nem téphet szét még a halál foga van még dolog, amit elvégezzek, amíg a Föld ránca végleg befed. Büntetéssel fenyeget a dogma most üljek le, talán egy sarokba dolgom halasztva,nem lesz több a bűnöm közben az igazság kényszerét nyögöm. Földi létünk,mint pillangó röpte szinte egynyári annyira rövid, körforgással tavasztól a […]

Posted by
Posted in

Ha nem vigyázunk…

Gazok hordái mindenütt múló pillanat, vadvirág csendek por lepte valóság s nekünk ha nem vigyázunk: kicsengettek!

Posted by
Posted in

…lehet, hogy nem is volt?

Éjmanó játszik egy csodás dallamot vágyódva nézem a csukott ablakot Hunyorgó fény a sötéten áthatol egy mandolin lágyan trilláz valahol. Az éj szürke fátyla lassan betakar emlékek sora amit most felkavar. Magányos éjben az emlék most a társ milyen szép is volt…virágzott a hárs. Bódító illatok szálltak a légben a parton egy padon…akkor kéz a […]