Posted by
Posted in

Mindenhang

Mindenhang   -Gégeagyban-   Mindenhang, semmi csendje fuldok, doklik… mást nem mondok. De.

Posted by
Posted in

De lesz gőz!

De lesz gőz!   -Ne félj, ősóceán-   De lesz gőz! Párolgó vizet meg- lélegezd és izzadd… fel!

Posted by
Posted in

De újból

De újból   -Igaz barátság-   De újból a zöldes levélfánk szemezget, kezet ráz a zöldes tavaszhó- val.

Posted by
Posted in

Katt, s íme:

Katt, s íme: -Villanyom kapcsolásakor-   Katt, s íme: NagyFény, mi holtában- áztatja-FényRéme- it!

Posted by
Posted in

Szín…

Szín-sorozat 1 Kék az óceán. S a benne úszó felhő. Belénk is úszik. Szín-sorozat 2 Zöld az almafád. Növeszt-e zöld gyümölcsöt. Zöld az új ruhád. Szín-sorozat 3 Szürke a csillag, mint a vérem is, de ő nem melegít fel. Szín-sorozat 4 Barna a bőre, sokat napozgatott… a… holdbeli fénybe. Szín-sorozat 5 Egy vörös ember Marsra […]

Posted by
Posted in

Sikátoron keresztül…

Életmeditációt írtak a szerzők, versben és apevában… Múlnak az évek, elmúlnak a hónapok Nem tudom, mi lesz, elmúlnak az évszakok… Érzem, a saját időm fordul lassan ellenem A nagy bíró, a döntésével marasztalt engem. Az Évek Mellettem Elrohannak. Csak nyomot hagynak. Még Kaptam Kis időt, De, múlt évek Terhét viselem. Életsikátorom kopott, töredezett kövein járok, […]

Posted by
Posted in

ki tudja mi csörgedezik…

ki tudja mi csörgedezik bennünk tiszta vér vagy csak ádáz gyűlölet magyar vagyok magyar itt a népünk ki egymást mocskolva mond igent nemet mi egyiknek öröm és boldogság a másiknak csupán veszejtő gödör párbeszéd nincs de rút az álnokság s a kéz helyett csupán a szél söpör szóvirágok nyílnak szórnak illatot mákonya igazán kábít opálos […]

Posted by
Posted in

Eltávozott ismét…

Eltávozott ismét egy igaz barát. Döbbent a csend ezt a hiányt, nem tudom megérteni elfogadni. Megszülettünk, egyszer el kell menni. Mikor és hogyan nem választható, mit a sors kiszabott az a mérvadó. Te voltál nekünk az élő lexikon, hiányod égető, nem múló fájdalom, emléked őrizzük amíg csak élünk, ha találkozunk: rád emlékezünk. Felidézve a sok […]

Posted by
Posted in

megérint olykor…

“lehámlott rólam minden átok veletek biztosan hazatalálok” (Szirmay Endre: Varázslat) mi távolodott már közelebb kerül álmok ködös útján rendületlenül pásztázom a múltat lesem a jövőt tétován állok egy nagy folyam előtt e kanyargó folyó létem folyója patakból indult tenger lesz otthona eltűnnek benne sorra a barátok távlatok helyett valóságot látok megérint olykor egy-egy szép varázslat […]

Posted by
Posted in

Egykor…

Egykor, világunkban Volt érték és az számított! Becsület és nem pénz. Becsület? Volt, de kiveszett. Ma pénzzel mérik az embert. * Egykor, öregekkel Tisztelettel bántak még. Nem kívánták… halált! Időseket rég’ tisztelték, Őket gyűlölve nem nézték. * Egykor, még az okos Bolondozott, a hülye nem! Ő csak okoskodott. Az okos jól bolondozott, A bolond nem […]