Posted by
Posted in

Itt állunk a tó partján

  Itt állunk a tópartján bájunkat kínálva Víztükrében őszi nap sugarában. Az úr fényes arca tekint reánk Ősz karja mind édesanya ölel át. O mi fák mit öltöztetnek Ruhánkat palettaszín tükrözte. A csábító napforró melege Águnkat boldogan melengette. Itt élő madarak hada Mindig más dalt dúdolnak És a víztükre adja báját Mink csak itt állunk […]

Posted by
Posted in

A HEG

A HEG   Reflexió Váci Mihály „Százhuszat verő szív” című versére   Olvasom e rímbe szedett sorsot, mi remélte, mire én is vágytam, de csak meghasonult a magányban, és most összeállít egy lajstromot, azt, hogy föl mit és miért áldozott.   Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond, egy naiv gyerek, ki sosem nő fel? Ki […]

Posted by
Posted in

Márton napján

Edit Szabó : Márton napján Szorgos munka végét járja, pihenés vár a gazdákra, tavaszi mag a raktárban, kukorica meg silókban. Nyár termése őszbe érett, szorgos emberek kezében, vígan dalolt munka hőse, feketén fest szántóföldje. Márton napjának eljötte vágyódik az ünneplésre, libahús van az asztalon, friss újborral koccinthasson. Minden gazda elvégezte, mind e napra betervezte, vigalom […]

Posted by
Posted in

Lednicz vára

  / Felvidék / Lednicz ura gonosz ember lány rablástól nem riadt el, aki őneki megtetszik tőle bizony nem menekszik.   Katalin a falu szépe eljegyzését ünnepelte, templomban volt a kézfogó onnan vitte el a rabló.   A vár ura megkívánta, neki legyen a babája. Sasfészek a sziklaszirten, a leány meg lent a mélyben.   […]

Posted by
Posted in

Akkor…

“A békés halálban nem hiszek. Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek,” Jagos István Róbert: Akaratod szerint Akkor, kopog-e majd az ajtón, ha megjön egy napon értem, vagy csak beront, rám néz és közönnyel szemében mutatja, indulni kell, vár a csónak nem lesz helye akkor már a szónak. Béke lesz majd, vagy kínzó szenvedés? […]

Posted by
Posted in

Szabadtűzön

Edit Szabó : Szabadtűzön Régi falu, kicsiny házak kert végében furcsa lábak, haj’ de sokat megélhettem, három lábat építgettem. Beleszúrva föld mélyébe, három ágból közepébe, erős kezek megkötözték, készen állt a főzőkészség. Alágyújtott Édesanyám, hagyma pirult az üst alján, zsírban a piros paprika, rákerült a nyúlnak húsa. Főtt az étel parázs tüzén, kert aljának a […]

Posted by
Posted in

Négy évszak

Edit Szabó : Négy évszak Tó vizében ragyognak a szinek, hullámait megtörik a fények, part közelben fekete a madár, halkan úszik felette a táj. Fenségében messzire tekint, frissen zöld fák tavaszt jelentik, ébredő természet, megújulás, életre kél minden virág. Fényes zöld falevél nyarat idéz, véle öröme, sárguló napfény, melegét szórja földi világra, teremtés hatalmát adja […]

Posted by
Posted in

Nem változhat…

Edit Szabó : Nem változhat…. Mondhatnám én, bizonyisten’, hogy bezzeg az én időmben, fürdés után esti mese, bújhat ágyba minden gyerek. Reggel aztán kipihenve, felkeléskor minden rendbe, szép nyugodtan iskolába indulhat a család ága. Gyerekeim így neveltem, bezzeg még az én időmben, esti mese bizony nem volt, paplan alatt a könyv hajolt. Már a mában […]

Posted by
Posted in

A kicsik is győzhetnek

Kicsi kavics vagyok, partot érve állok. A nagyok elnyomnak a vízből kizárnak.   Nem hagyom magamat, megvívom harcomat, a víz majd megsajnál, csatában mellém áll.   Gyorsabban célt érek, mint gonosz nagy kövek, kik lassan gurulnak víznek ellenállnak.   Egymást majd feltartják, útjuk nem folytatják. A patakmederben megülnek csendesen.   A medret tisztítják őket biz […]

Posted by
Posted in

Flóri és én…

A zöld fű, a fák, az apró kis virág meglazítja keskenyre húzott szád.   Az apró csodák, bogár és lepke… csak nézzük önfeledve.   Az élni akarás, mi bennük rejlik ők sosem felejtik.   Öreg, beteg kutyám lábamra hever, megsimogat… hűséges szemeivel !