Posted by
Posted in

Friss levegőben

B. Mester Éva   Friss levegőben   Ablakom alatt tavasz virágzik, rózsaszín szirmú vágy citerázik.   Bújj kicsit hozzám, még közelebbre! Napsugár ívet húzz a szívembe!   Főzzél egy kávét! Illata mámor. Száz évre ébred csipkefa álom.   Ásít az ablak, léptünket várja. Friss levegőben nyissunk egymásra!   április 6.  

Posted by
Posted in

Szívritmuszavar

  Mit ragozzam, csűrjem, csavarjam, titkom nem titok, oly jó veled, kedvem mint higany feljebb kúszik, s lázasan lüktet az érzelem.   Nem vagyok beteg, semmi komoly, bár arcom piros, csillog szemem, szívritmuszavar, talán ennyi, forró vérre nincs ellenszerem.   Nem is szeretnék jeges fürdőt, jéghideg zuhanyt, vagy bármi mást, langyos vízben sem jó tocsogni, […]

Posted by
Posted in

Az idő rohan.

Tompa László. Az idő rohan.. Ahogyan öregszik a test,benne, fáradtabb a lélek. A munka kissé nehézkesebb, s egyre távolodnak, a szépnek hitt remények. Mondá a közmondás, s bizony nagyon igaz szava. “Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra !” Míg fiatal az ember,ezt betarthatja könnyen. Növekszenek az X-ek,vele, az erő is is csökken. Fiatalon sok dolgot […]

Posted by
Posted in

Esténként.

Tompa László. Esténként . Mikor a megkopott tollamba esténként, csordulnak,cseppennek gondolatok. Sóhaj közepette bevillan egy kérdés, vajon ki ,s miért is vagyok ? S akkor ,úgy elébem tartom, a bennem lévő lelki tükrömet. Belenézve,s magamnak számadást adva, mérlegelem, mily is volt,jó vagy rossz , a gondolat ,az elkövetett cselekedet . Akadnak hibáim elismerem, botlásaim ,ha […]

Posted by
Posted in

Ősz pillád nem rebben

Elmentél szép csendben, ősz pillád nem rebben, szavaid visszhangja remeg a testemben. Részvétek tengerén evezek elveszve, sajnálat fojtogat nyugvást nem engedve. Csónakom kikötöm, könnyeim letörlöm, emlékeim rólad poharamba töltöm. Ha most itt lehetnél, vidáman nevetnél, történeteiddel lábamról levennél. Szeretném arcomat temetni kezedbe, ezt a gyors búcsúzást senki nem tervezte. Tudom itt nincs vége, ez is […]

Posted by
Posted in

Hihetetlen, nem de?

Érthetetlen. Mint valami homályos hóbort, Lappang s elő nem bújik.… Árnyékos oldala sem látszik, S a másik is a fénytől fázik. Érthetetlen. Szinte berobbant az utamba, Egyről a kettőre fogvatartott. Egy tavaszi nyíló virág, Hogy okozhat ilyen sokkot? Érthetetlen. Egyik nap virágzik, máskor hervad, Mit is gondoljak? Tegnap reméltem hogy eljő a holnap, Mára már […]

Posted by
Posted in

Most bánatos

Ha szemedben bánatot fedezek fel, láthatod, nem kezdlek el vigasztalni, sajnálni, és leállni veled kivesézni, megmagyarázni, miért vagy most bánatos, s mi az mi jogosan sajnálatos. Szeretnélek inkább kibillenteni, arcodra könnyek helyett mosolyt festeni. Ezért van, hogy bolondozok… Együtt-érzésedre számíthatok? (komolytalan választ el nem fogadok)

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szorul a hurok

Rózsa Iván: Szorul a hurok Szorul a hurok azon, ki épp soros: Legyen bár középkorú vagy koros. Bűnözők állnak egymással szemben: Míg Te ott állsz egyedül a Végtelenben… Budakalász, 2017. április 6.

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Hazámhoz – előadja: Csankó Zoltán

Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett – előadja: Csankó Zoltán

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]