Posted by
Posted in

Miért teszed?

Én egy egyszerű ember vagyok, egy egyszerű tollforgató. De mit sem ér az alkotás, hisz nincs nékem iskolám! Csendes szolid poétaként élek, de van ki rá telepszik erre. Én a magam módján keltem életre, ezzel nem sokra viszem végette. Addig kellettem, míg segítettem azóta mindenhonnét kitúr engem. Hisz ő egy agyon iskolázót ember, és én […]

Posted by
Posted in

Öregen

Öregen, visszanéztem… mindenkinek tudtam segíteni, De magam, világ-hívságban nem tudtam jól kalauzolni… Az orvos is, ha beteg ezért megy más orvoshoz, Meg az ügyvéd is, baj esetén megy más jogászhoz… Megkenetlen kenyerem lett nekem a szomorkás bánat, Lelkemben érzem is az örökös melankóliámat. Életem… kidöntögeti lélekerdőmben a fákat… Életem, dühödt méreg és nyomorúság, Mit élnem […]

Posted by
Posted in

Fekete kő

Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, hogy megtépje a fákat, Elvitt mindent, ami megtetszett neki, Útra kélt vele öröm és bánat.   Útnak indult a tenger felé, A tengert szerette, a tengerrel játszott, Vidáman feküdt a hullámok közé, Majd odébb állt, mint aki sohasem járt ott.   Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, […]

Posted by
Posted in

Tavasz képekben

Tavasz édes lehelete átsurran a téren, szerelem fürdőzik a naplementében. Kézfogót tartanak a szomszéd házban, halk zene szól mámoros varázsban. Lebben a függöny kíváncsian néz körül, asszony a nyári konyhában vajat köpül. Kutya ugatja a macskák szerenádját, gólya igazgatja fészkének minden ágát. A szelíd tó saját tükrében illegeti magát, csinosítja, pirosítja az ő sápadt orcáját. […]

Posted by
Posted in

Oximoron egyvelegség

Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt, Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat. Vadonatúj hóember eladó, És házilag összeállítandó! Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik, A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik… Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi, Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fürt – haikuk

Rózsa Iván: Magányos tömeg Fürtökben lógnak Emberek villamoson – Test-magányillat. 2018. január 18. Rózsa Iván: Szüret Szőlőfürtökben Rejlik nedű csodája – Villány varázsa… 2018. január 18. Rózsa Iván: Rejtelem Szemedbe lógó Hajfürtök rejtelmessé Teszik arcodat. 2018. január 21. Rózsa Iván: Napfürdő Fürtökön fürdő Napfény érleli nedűd, Munka gyümölcsét. 2018. január 18. Rózsa Iván: Sampon Zsíros […]

Posted by
Posted in

A bánat virága

  Bánat szele a szív dobbanása, Nehéz teher az élet mostohája. Üresnek, nehéznek tűnik minden Sikertelen magányos az élet. Régóta nyílik a bánat virága, Felemészti az emberi báját. Könnyek hullnak minden percbe, Szikla gördül végig a testen. Nincs kiút ebből a helyzetből, Bánat virága nyílik a lélekből. Fohászkodva szól az Urhoz, De ő nem szól […]

Posted by
Posted in

Hogyan legyen tovább?

(Anaforás) Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől, Még tán’ jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből. Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol, Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol? * (Senrjú) Nem is én döntök, Körülményirányítás! Sors, rég’ elhagyott… * Fekete fátyol Megmaradt, csak az enyém! Rég’ elhagyott sors… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ott fent az élet

Rózsa Iván: Ott fent az élet A csillagok közé akarok szállni, Úgy unok itt lent erre várni… A magasból akarom szemlélni a Földet: Igen, ott fent egészen más lehet az élet… Budakalász, 2020. április 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Úr és mi

Rózsa Iván: Az Úr és mi Az Úr jó; megteremtette a világot: Benne a Földet, a mi világunkat ott. Az Úrnak köszönhetjük a napvilágot: Az éltető Napot; s mindent, mi világot látott. Az Úr megértő; átérez bánatot, szomorúságot: Megért félelmet, aggodalmat, gyarlóságot. Az Úrhoz képest mi kis porszemek vagyunk: Hozzáfoghatók nem lehetünk, nem is akarunk. […]