Posted by
Posted in

2019

haikuban mézszínű talány döngve csapódó ajtó szép új év talán

Posted by
Posted in

Felveszem a vaksötét éjszakát…

Poéta vagyok – versben és európai stílusú haikuban… Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát… Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát. Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó, De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó! * Csak írni folyvást, Tentával ecsetelni. Szórakoztatás. * Toll […]

Posted by
Posted in

Tél a dombok, völgyek fölött…

A télről mélázott a szerzőpáros, versben és 3 soros, zárt-tükrös versszakokban… Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg, Sok kismadár most, éppen Afrikában csicsereg… Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkbe, Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe. Didergés jön, csak Afrika meleg. Kismadarak fáznak a szélben. Didergés jön, csak Afrika […]

Posted by
Posted in

Döntések

Hétköznapi pszichológia… Most Dönts jól! Egyetlen Rossz mozdulat És nincs holnapod. * Mindig van, amiben most, azonnal kell dönteni! Az ember fia vagy lánya jobb híján dönt is emígy vagy úgy De, sem idő, sem adat nincs, merre kéne menni, S Utólag derül ki, hogy a jó döntés lett volna, az amúgy. Kis vagy nagy […]

Posted by
Posted in

Halottak napján . . . ( Apeva csokorban )

1. A sírok, virágban tündökölnek. Halottak napja. * * * 2. A sírhoz letéve, égő gyertya. Megemlékezés. * * * 3. Én megyek, virággal, temetőbe. Hiányotok fáj. * * * 4. A virág vázában, szemem könnyben. Szívem fáj nagyon. * * * 5. Ti nekem, örökké élni fogtok. Szívem mélyében . . .   Írta: […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa: Versben a címe

Elmentem temetőbe ismét hozzátok. Még mindig szívet fájdítón hiányoztok. Leültem sírnál apa készített, kicsi padra. Édes szüleim, virágot hoztam sírotokra. Keserű könnyem hullik, mint zápor a rózsára. Elveszek egy sárgát, kötöm anya fejfájára. Zsörtölődök, amíg a mécsest meggyújtom. Égni nem akar, apa, te fújod? – mondom. Szinte látom kópés mosolyát, ellágyul arcom.   2018. október […]

Posted by
Posted in

Az élet… van

Az élet tele van, tört-recés szélű törmelékkel, Mint völgyben… araszoló vize törött kövecskékkel, Az élet tele van, tört-recés szélű törmelékkel. A gondok, élet-tengeri konvojban közlekednek, Ördögök… álca-festett őrhajókkal őrizgetnek… A gondok, élet-tengeri konvojban közlekednek. A hajnal mélységei pirkadó látomást mutatnak, Hajnal szépségei virradó látomásból bukkannak… A hajnal mélységei pirkadó látomást mutatnak. Ránk dőlhet egy szép […]

Posted by
Posted in

Generációk!

Meditálás a létezésről… Mondják, hogy az öregember, nem vénember! De már sokféle betegségek kínozzák, fáradt. Igen lecsökkent már az élete… Meder Amiben haladt, már nem találja a holtágat. * Fiatalon, juj, De szép az élet! Múlik… Sok bolondozás… * Nyugdíjasnak az éhkopp az élete, részben. Már nem hisz a segítségben, ilyen talán nincs is… Orvos […]

Posted by
Posted in

A télről, tanka csokorban

A tanka csokrot európai stílusban írta meg a szerzőpáros… Fehér hósapka, Tejszínű a hegyvidék. Jégkristály varázs. Ködnek fátyla körülvesz, Így még, lelkem is elvesz… * Lóg lekókadva, Jégcsap ereszek dísze. Melegben olvad. A semmiben bolyongok, Csak egyedül ballagok. * Fenyők ruhája, Porcukorszerű lepel. Tűlevelet fed. Út, jégesőbe vezet, Közben, szárnyal képzelet. * Befagyott forrás, Senki […]