Posted by
Posted in

vállalnom kell…

“Magad mértéke: békítő alázat a valamettől valameddig út beporoz minden fehér csigaházat…” (Szirmay Endre: Maroknyi sors) vállalnom kell és vállalom magam akkor is ha nem jutnak fel az égig s talán kik olvassák sem értik mit papírra vet olykor a szavam utam ez és nincs innen kibúvó nem vagyok jó talán nem is leszek kik […]

Posted by
Posted in

Szerelmesem

Edit Szabó : Szerelmesem Csókod kérem én angyalom, te vagy az én kicsi párom, szerelmes az ég a tóba, merüljünk el édes csókban. Langyos vízben édelegve, két szemedbe felejtkezve, simul testünk úgy egymáshoz, mint az élet a világhoz. Arcodon a mosoly ragyog, boldogságod visszakapod, szerelmes a föld az égbe, én pedig a két szemedbe. Ruhád […]

Posted by
Posted in

Testek burjánzása…

Szerelmetes Eugénia! Vágyam veled a testek harca. Ölel és simogat, Puszilva csókolgat… Én és a testem burjánzása. Mond kedves, hol lennél, lent vagy fent? Kérlek, ne csináld; ötlettelent. Vágyadnak tartalma, Testednek hatalma. Nem adom elő élettelent. Eugénia! Lepedőre! Ezt nehogy kihagyd, ne légy dőre. Vesd alám magadat, Kapard csak falakat… Élveztetlek majd; nyakra-főre. Vecsés, 2018. […]

Posted by
Posted in

Elérhetetlen vágy

Gyötrő kínok után porba ejtett tervek. Hiába való tettek romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni, pedig döngetnek nála, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, beleütközik a falba. Sötét orkán tombol, mégis küzd kitartva.   De még így is semmi. Eredménytelen a harc. Csak a hit ad erőt örökké így élni.

Posted by
Posted in

A gondolat harca az élettel

Fröcsög a gondolat, kapkod ide-oda. Nem érzi a csodát, látszólag otromba.   Fáj az, mit eddig a lététől elvártak. Nem látják az okát a bús vánszorgásnak.   Ha pír keletkezik saját kedves bőrön, azonnal elszalad. Mi lesz a szín alatt?   Érdes a hangulat, kevés a levegő. Nem csak önsajnálat a fénytelen jövő.   A […]

Posted by
Posted in

Ajtók közt

Mondják: „Ha egy ajtó becsukódik, nyílik helyette egy  másik!” Mondanák, ha nem nyílik, akkor nyisd ki te! De az új nem a régi! Nincs bejáratva! Csikorog, ha tolják nincs megolajozva. Meg-megakad, nem akar tárulni. A résen nem lehet átjutni. Erővel lehet csak ráhatni, de a test belefárad, alig bír már küzdeni. Mögötte sötét van, az […]

Posted by
Posted in

Az öregedés…

Hétköznapi pszichológia… Az öregség, méltatlanul kiszolgáltatottá, magányossá tesz, Akár boldog családban élsz, vagy akár uralkodó vagy. A törődés, a kedvesség, a jó partneri viszony is hiány lesz S Az igazi, kínlódó öregségben… élet-leírt vagy. Ha már szellemi partnered sincs élet, leépülők közé áttesz. Vecsés, 2017. június 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szerelem

Szerelem Hallgasd a szív dalát A könnyek sikolyát Hallgasd a szív dalát Nézd a lelkek vad táncát Fakó kabáttal körülfon Múlt és jelen Az élő és az élettelen Dúdold a szív dalát A csókok ritmusát Énekeld a szív dalát Ha megérted textusát Ölelj, csókolj, szeress Üvölts, ha fáj! Erdőkertes, 2019. február 13.

Posted by
Posted in

Kékmadár

Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február

Városok és tájak I.
Posted by
Posted in

Városok és tájak I.

Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]