Posted by
Posted in

Ősz pillád nem rebben

Elmentél szép csendben, ősz pillád nem rebben, szavaid visszhangja remeg a testemben. Részvétek tengerén evezek elveszve, sajnálat fojtogat nyugvást nem engedve. Csónakom kikötöm, könnyeim letörlöm, emlékeim rólad poharamba töltöm. Ha most itt lehetnél, vidáman nevetnél, történeteiddel lábamról levennél. Szeretném arcomat temetni kezedbe, ezt a gyors búcsúzást senki nem tervezte. Tudom itt nincs vége, ez is […]

Posted by
Posted in

Hihetetlen, nem de?

Érthetetlen. Mint valami homályos hóbort, Lappang s elő nem bújik.… Árnyékos oldala sem látszik, S a másik is a fénytől fázik. Érthetetlen. Szinte berobbant az utamba, Egyről a kettőre fogvatartott. Egy tavaszi nyíló virág, Hogy okozhat ilyen sokkot? Érthetetlen. Egyik nap virágzik, máskor hervad, Mit is gondoljak? Tegnap reméltem hogy eljő a holnap, Mára már […]

Posted by
Posted in

Most bánatos

Ha szemedben bánatot fedezek fel, láthatod, nem kezdlek el vigasztalni, sajnálni, és leállni veled kivesézni, megmagyarázni, miért vagy most bánatos, s mi az mi jogosan sajnálatos. Szeretnélek inkább kibillenteni, arcodra könnyek helyett mosolyt festeni. Ezért van, hogy bolondozok… Együtt-érzésedre számíthatok? (komolytalan választ el nem fogadok)

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szorul a hurok

Rózsa Iván: Szorul a hurok Szorul a hurok azon, ki épp soros: Legyen bár középkorú vagy koros. Bűnözők állnak egymással szemben: Míg Te ott állsz egyedül a Végtelenben… Budakalász, 2017. április 6.

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Hazámhoz – előadja: Csankó Zoltán

Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett – előadja: Csankó Zoltán

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez – előadja: Csankó Zoltán

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Posted by
Posted in

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem – előadja: Csankó Zoltán

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Magamba zárva – előadja: Csankó Zoltán

B. Mester Éva: Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpörögnek a jégcsapok, lógó orral tavaszt sem várnak, könnycseppjük lelkükre ráfagyott. Ma nem lapozok a falinaptárban, képébe vágom, vésem, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt mondatok nem kívánkoznak […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Szamuráj – előadja: Csankó Zoltán

Rab Ferenc Levente: Szamuráj Feszült figyelem az arcodon, A szemeid a távolba néznek. Úgy döntöttél, véget ér most Számodra az élet. Megmarkolod a tőrt… Jéghideg acélján napsugár törik meg. Megfeszülnek az izmaid, Az agyad parancsol: Tedd meg! Megmarkolod a tőrt… egy kiáltás sem tör Ki belőled, mikor húsodba vájsz, Kiontod a véred. Bíborként folyik el […]