Posted by
Posted in

Forró nap

Forró a nap lehelete, árnyék forog előtte. Folyik a verejték vize, kendő a szárító szele. Zápornak hűs cseppjeiben, most enyhülést találnék. Pataknak vizét keresném, rég kiszáradt medrében. Kiégett fűszálak között, verejték esővel öntözök.

Posted by
Posted in

Lidérc

Lápos, ingoványos talajon, lidérc fénye az égő levegő. Maradjon ott a mocsárban, a mindig gonosz bajkeverő. Követni csalóka e látomást, a láp felszálló illata szédít. Veszélyes, járatlan utakon, hajlékony talaja megbénít. . Hamis fény a láp világában, zavaros vize mérges csoda. Messziről szemlélni látvány, tudni kell róla,hogy csalóka.

Posted by
Posted in

Hamueső

Baljós gondolat borzol, elmúlt idők szele megfolyt. Friss levegő után kapkodok, ez gyorsan múló állapot. Beágyazott érzés mélyéből, időnként lávaként feltör. Forró talajom égésétől, sebzett talpam menekül. Hamueső cseppjei hullanak, sötétjéből keresem a kiutat. A méla csendet felkavarom, hamu maradványán virágzom.

Posted by
Posted in

Jázminom

Illatodat mélyen beszívom, érzem te lehetsz vigaszom. Keresem néha annak okát, Miért választ engem a virág. Vagy én óhajtom annyira őt, ki szívemhez már hozzánőtt. Bájos, hófehér csillagvirága, elbódít teljesen édes illata. Szépségében egyszerűsége, hófehéren él a tiszta a lelke. Tiszta benne a mély érzelem, nem is lehet virágban véletlen. Az örök, nagy kedvencemet, szorosan […]

Posted by
Posted in

Engedj közelebb

Lelkednek viharát érzem, húrjait szétfeszíti  szíved. Nem fér el több feszültség, könnyekben ázik rég. Mond mit tehetnék érted, hogy a nyugalmat érezd. Ne fájjon annyira az élet, melynek pohara megtelt. Legyek én neked a gyógyír, ki nehéz időkön is átsegít. Nyújtom feléd a kezem, fogadd el kérlek segítségem. Engedd lelkemet lelkedhez, ölelj magadhoz engem

Posted by
Posted in

Csendben álmodni

Madár énekkel telt koncertterem, szívem dobbanása az ütem. Csendben nagyokat álmodom, jövőmet még nem tudom. Vágy rozsdás hídját bontom, újabban kellene már járnom. Addig még csónakot választok, szelíden vigyenek el a hullámok. Fehér fodor lesz a víz körülöttem, andalító lesz ott a lebegésem. Ha a partot egyszer elérem, megfejtem akkor a küldetésem.

Posted by
Posted in

mint kormánya vesztett…

“mint tenger nézel néha önmagadba néha temetve, néha fölkavarva: mily csillogó! milyen boldogtalan! (Gyurkovics Tibor: Tengerész) mint kormánya vesztett billegő hajót vad szél terelget a zátonyok felé vitorlád tépett és látod a valót minden mire vártál az enyészeté biztos kikötőt remélt az elme de kocsmák sorától bűzös a nap csak ledér lányok futó szerelme emel […]

Posted by
Posted in

Kenyér…

Kenyér-sorozat 1. Kenyér Pirospozsgás, friss… Pufók, kövérke, barna cipócska, még sül. 2. A tápláló Pék süti-néked. Szádba be is teszi, lám. Nyeld le, de gyorsan! 3. Látvány Szomorú morzsák… Pislognak körbe itt is, s ki Éhes, zabál. 4. Felelet “Igen, kenyérnek szülötte ő, a zsemle.” “Egyed, ne kérdezz!” 5. Fekete kenyér Túlsütöm én, te. És […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Borotvaélen…

Rózsa Iván: Borotvaélen… Borotvaélen táncol most a demokrácia… Ki az, aki megmenti? Kinek a fia? Vagy kinek a lánya? Már mindenki úgy várja… Elegünk van belőletek! Túl sok a gőg bennetek! Húzzátok el a beletek! Amíg van hová mennetek… Nincs még tele a begyetek?! Nem zabáltatok eleget?! Borotvaélen most az ország sorsa… Egy csaló kisebbség […]

Posted by
Posted in

Távoli tájakon

Edit Szabó : Távoli tájakon Hírvivő dalnok zengi az énekét, távoli tájakról dalol az emlék, csodálatos éle volt itt egykoron, sötétzöld fű sarjadt a halmokon. Pásztorok járták a végtelen mezőt, szikes talajon volt a legelő, jól lakott állatok készültek inni, kútostor lemerült vizet merítni’. Messziről mered ma távoli égbe, nem ad már szomjára semmilyen lénynek, […]