Posted by
Posted in

Mezőnek virága

Edit Szabó : Mezőnek virága Fehér ajtó tiszta fából, régi korok világából, eszemben lesz mindörökre, gyermekségem öröksége. Nagyszüleim régi háza, nyílt a világ portájára, nem volt határ mezőn-réten, ez jelentett mindent nékem. Szabadságot ifjúságban, búzamezők aranyában, fénylőn izzó pipacsvirág mosolyával nékem kiált. Tűzvörösen nyílt a széllel, hajlongott a napsütéssel, nem adta meg soha magát, ragyogása […]

Bohókás versek
Posted by
Posted in

Bohókás versek

SMS Szerelmes vánkosán egy szőke nyúl cuncorog, Fáratag föld alatt párja már homborog. Álmos szép éjszakán minden út hozzáfut, Zörgő szerelvény gyomrából már kijut. (Budapest, 2017. június 15.) Sváb nyár Kopár hegyek közt tarka gyepen legelő néma sokaság. (Benedictbeuern, 2017.07.09.) Az emeleti teremben Nyugvó Nap emléke töri a csendet Éjközép légjén a konduló érc Zengi […]

Posted by
Posted in

MA ELTŰNT….

MA ELTŰNT…. Ma eltűnt egy nap megint az életemből;   reggel még láttam, itt téblábolt mellettem, rám kacsintott, szememben csillogott, fénylett, én gondot feledve jókedvvel nevettem, és a sötétből hirtelen megint fény lett. Ma eltűnt egy szó a mondat közepéből,   ami értelmet adna a kimondottnak; te úgy döntöttél, megtartod önmagadnak – habár százszor ismételted, […]

Posted by
Posted in

Köszönöm, nyár

  Köszönöm, nyár, az erdő sűrű lombját, a viszontlátott madarakat, a szél borzolta búza szőkeségét, a föld szomját enyhítő langyos záporesőt. Köszönöm a találkozások örömét, az ismeretlen felé tartó utazást, az éjbe nyúló koktélos vitákat, a járda-széli kávézók hangulatát. Köszönök, nyár, mindent, amit tőled kaptam, s mert tudom, maradásod nálunk véget ért már, búcsúzom. Viszontlátásra! […]

Posted by
Posted in

szómorzsányi akkordok

szómorzsányi akkordok a helyet más elképzelni, ha nem fordulhatunk el végleg a semmitől, mintha fény nélkül akarnánk sötétben látni. más helyett látni a fényt, amikor bennünk hajlik el az idő, amikor csak a sötét tolakodik a fény helyett. elhajolva az időben, kimérjük a közös távolodás és közeledés közti tereket, a közös köztest, a magunkban hordozott […]

Posted by
Posted in

“Átkozottak” a képek…

“Átkozottak” a képek vagy csak annak véled ha borzongás fut rajtad mert véget ér a nyár. Hajnali csendben fázósan rebben szárnyát csapkodva egy kicsi madár. Felhők az égen a hőmérő éppen tíz fokot mutat elillan a nyár. Lopakodik csendben az ősz a kertekben leveleket színez sárgára már. Az elmúlás szele libben újra ide de az […]

Posted by
Posted in

Origo

       Levél egy megszületendő gyerekhez Van a mozdulat, a burokba zárt test és víz, a test beleolvad a végtelen  folyamatba, van a molekulányi levegő nélküli lét, a létezés egészben, neve nincs, még nincs, van a mag, pontnyi győzelem, szívdobogás, a mindenek kezdete, a pezsgés, az áramlás, van a méh, a méhlepény, a bőr alatti […]

Posted by
Posted in

Egy dal szól csendben…

Levetkőztem előtted “meztelenre” kitártam lelkem apró bugyrait örültem a sors csodás véletlene majd újra vágyni, repülni tanít. De rosszul szólt az elfáradt hangszer hamis dallamot kreált a hangzás bár eljátszottam újra még ezerszer megtört a csodának látszó varázs. Az esély a létben mindig oly parányi tört agyak szikrája száll a szélben vágyni, vágyni, mindig csak […]

Posted by
Posted in

Bonthatatlan fényvarázsban

      Bonthatatlan fényvarázsban, hűvösen, lágyan, álmosan szívünkben hullámok gyűrűznek vörösen, ereinkben remegések szelídülnek, végtelen beszélgetések, mosolyok, csillogó szemek ébredésében rozsdás fények elnyelődnek, érveréseinkkel sodródik a dal, lüktetni kezd föld, ég, folyók, tengerek, földalatti vizek, csodák közepén egybeolvadnak nappalok éjjelekkel, szemedben égek el, s könny gördül a nap szeméből, csillogó cseppel, éjjelente csillagtengerrel, reszket […]

Posted by
Posted in

Embernek maradni

Hidd el, nem mindegy, hogy érzed, A pohár félig üres, vagy félig tele. Filozófiád oly nagyon sekélyes, Ha nem látod, mi az élet szépsége! Tedd hát félre pesszimista éned, Tudd meg, a jó pap is holtig tanul, Tanulj a hibákból, és a vereséged Kezeld egy új tudás forrásául! Nehéz manapság embernek maradni, Hisz annyi a […]