Posted by
Posted in

Tétova léptek…

Vergődő létben zörögnek a csontok friss koncra éhes a kegyetlen világ őszül a táj, sárgulnak a lombok nem nyílik, hervad, a színes virág. Tétova léptek visz tovább az élet belső zenéd halkul nem a régi már. A csend ordít benned, megszüli néked ezerarcú magányt, mely most reád vár. Ha feladod véged, elsöpri benned, mindazt mi […]

Posted by
Posted in

Gyere, ülj ide…

Gyere, ülj ide mellém most kedves, “hallgassuk” együtt a kandalló “zaját”, hogy világít lángja, pattog ha nedves a fa, melegít majd egész éjen át. Gyere ülj ide mellém most kedves, tegyünk most úgy, mint ki nagyon szeret. Hazudjuk, hisz tudod ilyen az élet, hazudjuk a lángot, “pusztító” tüzet. Társas magányunk és emlék a múltból minden, […]

Posted by
Posted in

…fázom…

fázom ha a lelkem üres és levegőt markol kezem tétovázom a mozdulatban most senki nincs velem fázom ha üres a gondolat törött szilánkok álmaim nem látom előre sorsomat s az akarat nem segít fázom ha ujjad rám mutat dorgáló hangod száll felém s nem találom a kiutat ringok az álmok tengerén fázom ha elbújik majd […]

Posted by
Posted in

Jöjj végre álom…

Messze még a reggel,álmodom nyitott szemmel, fekszem az ágyamon elsuhanó fény, játszik a falon. Az ágy hideg, takaró sem melegít a sötétség csupán csak rásegít érzés kavarog, csak a csend sikít. Ember vagyok, hát gondolkodom most csendes magányom átkozom de tudatos az út, hiszem, tudom. Szép lesz a holnapom, remélem vágtatok majd szerencse szekéren a […]

Posted by
Posted in

Ülj mellém…

Ülj mellém, kérlek, borulj a vállamra, ha nem többre, csak egy pillanatra, tudod, nekem már ez is elég, szeretet, boldogság, ennyi kell még!

Posted by
Posted in

Voltál, Anyám !

Edit Szabó : Voltál, Anyám ! Szonett Édesanyám sokáig beteg voltál, mégis jártad kijelölt utadat, szavaidban hallottam fájdalmadat, lépteiddel is halkabban csoszogtál. Szíved fájdalmasabban veregetett, nem győzte a sok-sok évi gondokat, megvívta a maga harcát foltosan, minden nap ünnep, ha szerethetett. Nyugalmasabb élet, néha kettecskén, apám átélte betegség veszélyét, délutáni szieszta ebéd után Kis széken […]

Posted by
Posted in

Kirchschlag vára / Ausztria /

    A történelmi Magyarország határán, a vár magas sziklán épült fel, ezerszáznegyvenegy körüli időnek táján.   Az évszázadok alatt számos tulajdonos is birtokolta. Jó pár osztrák volt a gazdája, Pálffy család is elfoglalta.   Mátyás királyunk a korai halála miatt csupán rövid ideig volt ezen vár ura. Nem tölthette benne kedvit.   Vár több […]

Posted by
Posted in

Egy nap emlékezés

Edit Szabó : Egy nap emlékezés… Sárgult őszi fák alatt vezetnek a sors utak, emlékezni éltekről, emlékekről, életről. Szeretteink pihennek, lelkük itt van feletted, virágoknak tengerét sírhantjukra tehetnénk. Emlékezés egy napja, ne feledd, van holnapja ! szereteted sose engedd, nem egy nap az emlékezet. Színes, fehér virágok, mindenfelé őszt látok, aranysárga levelek borítják emlékeket. Halottaknak […]

Posted by

Jaj, úgy élvezem én a nyarat! – pályázati végeredmény

Szerkesztőségünk 2017 nyarán irodalmi pályázatot hirdetett meg a nyárral és nyári élményekkel kapcsolatos versek és prózák beküldésére. A pályázat eredményhirdetése meghallgatható alábbi rádióműsorainkban. A vers kategória eredménye Cirmi Rádiós műsorunkban hallható a Soundcloud-on: A próza kategória eredménye pedig YouTube csatornánkon hallgatható meg: Gratulálunk a helyezett és sikeresen szerepelt alkotóknak!

Posted by
Posted in

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT     Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim.   Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig!   Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok.   Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]