Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Megint tanú?

Rózsa Iván: Megint tanú? A nemzetközi helyzet egyre fokozódik… Soros Gyuri bácsi megint mozgolódik… Ürgebőrbe rejtett kamerák vannak a Parlamentben… Kinek ment el végképp az esze? Ki menthetetlen? Budakalász, 2017. augusztus 17.

Posted by
Posted in

Töprengés

Miért fáj, ha el kell hagynod őt, Miért oly nagyon, ha idő előtt, Mi tart vissza, hogy pillanat alatt Hozz döntést, ha vihart fakaszt! A szép emlék olykor visszatart, Bár tudod, az ész már mást akart, De még benned él az a pillanat, Megláttad, megszeretted egy perc alatt. Nehéz ilyenkor a szív is, csupán Az […]

Posted by
Posted in

Maradok még…

Agyamban, mint félrevert harangok zúgnak az élet vad lázálmai. Maradok még itt, vagy csak megmaradok magamnak? Mint hiú ábrándjai az örök körforgásnak. A természet lerázza elsöpri majd az egészet. Halványan, tisztán ott állunk csendben végszóra várva a tűnő “rengetegben”. Tágra zárt szemmel megtér a gondolat a csend átölel, a fény…talán…befogad.

Posted by
Posted in

Álom cserepek…

Álom cserepek az úton végig véresre sebzik meztelen bőrömet ahogy lépdelek.Pedig csak a reménynek hajtanám keblére megőszült fejemet.

Posted by
Posted in

Az éj…

(Egy gondolat…haikuban) Az éj eltakar minden mocskot, bút és bajt de mi lesz reggel?

Posted by
Posted in

Motorosoknak

(Egy gondolat…haikuban) Szabadság, mámor fejedbe szállhat olykor vigyázz magadra.

Posted by
Posted in

Érzed, mint…

Érzed, mint a lúg, úgy marja, tépi szét agyad rostjait a parttalan hőség a csended körbezár és nem ereszt társas magányod most falat repeszt. Háborúban állsz lassan a világgal öklöt rázol, ha szól egy vidám dal cinikus éned tör lassan előre mi lesz a vége, mi megy veszendőbe? Hidd el! Egyszer ennek is vége lesz […]

Posted by
Posted in

Álmodj…

(Egy gondolat…haikuban.) Álmodj egy szépet és vágyódva zenélnek csodás verseid.

Válás
Posted by
Posted in

Válás

szemem alatt árulkodó karikák üvöltenek… sírok, napok óta érted, értünk gyengeség a könny tehetetlen düh elfutott szekér után rohanni kár csendesen hömpölyög velünk az ár elengedés visszhang mennydörög roppanok megtörök sorvadok ernyedés karjaid közt halni meg volna jó hullámzó tengeren süllyedő hajó