Posted by
Posted in

Mondhattam volna

Edit Szabó : Mondhattam volna Szerelem tüze hirtelen lobban követi oly hamar esküvő, lelkem és szívem a mennyekig ér, örökké ” boldog, mert veled él “, két szív kapaszkodik egybe, halad a sors szekere, épül a családi fészek, ” a tárgyak összenéznek, s téged dícsérnek ” szerelmem, mely kezed nyomán teremtett, érezzük a boldog jövőt, […]

Posted by
Posted in

LILI

Csillagok közt oson a csend, karját az ég kinyújtja, kipárnázott felhők felől szólít az égi múzsa, homlokomra csókot lehel, lelkemben tüzet éleszt, serceg a toll papíromon, le kell írjam, mit érzek, hozzád szól e hajnali dal, szívemnek szép virága, Lili, súgja egy égi hang, vagy angyalok leánya. Te vagy a Nap, a csillagok, a lét […]

Posted by
Posted in

BIZTATÁS

BIZTATÁS     Te kezet nyújtottál, mikor bajban voltam, mért nem fogadod el most az én jobbomat? Nem akarsz gyengének látszani előttem, ezért utasítod el segítő kezem?   Kihúzod magadat, felveszed álarcod, erőt sugározzon minden mozdulatod. Csak én tudom, mi dúl rebbenő lelkedben, Mi az, ami sújtja fájón a szívedet.   Nézd, megjött a tavasz, […]

Posted by
Posted in

Oly sokan

,Oly sokan.. Már oly sokan feltették,e kérdést, Mit takar, milyen is a szerelem ? Sok szép szóval illették ,mint érzést. Úgy is tisztelték,mint gyötrelem. Még szívből szól,s érdekmentes. Nem csak buja vágy,az érzés tüze. Ő kell ! De teste lelke énje. Mindenestől,s vele szeretete… Hisz Ő adja,szemednek a szépet. Lelkednek gyönyört emlékeket. Teste,a vágyak szelencéje:.. […]

Posted by
Posted in

Március vége.

Március vége. Lassan márciusnak vége, eltűnnek a fagyos éjszakák. Melegebb április lép majd helyébe, Rügyet bontanak a virágzó fák. Örömünkre,vége a télnek, szívekbe is víg tavasz költözik. Köszönti Öt,a madár csicsergése, fa, mező, a rét virágba öltözik. Kellemes bizsergés hat meg, érzem, a megtört arcokon mosoly fakad. Szinte másabb az ember lélegzése, egész testével szívja […]

Posted by
Posted in

Haiku csokor

B. Mester Éva   Haiku csokor   Csak a napsütés ragyogja túl álmomat. Szívem a Napot. * Sáros az utca, por kavarog lelkemben láthatatlanul. * Utat nyit az ég. Fecskeszárnyak nyomában légnemű vágyak. * Levegőhöz jut szabaddá vált rabmadár. Partra vetett hal. * Kitisztult az ég. Egyedül kesereg az árnyékok árnya. * Mindkettőnket lát, szemét […]

Posted by
Posted in

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI   Egymás szemébe nézve Jóízűt nevettünk! Emlékeket idéztünk: Régen, havasokban fenn, Kezünk nem eresztettük, Futottunk tisztás felé. Ágak arcunkat verdesték, Mi ezzel mit sem törődve, Vidáman, hangost nevetve Szálltunk boldogság elé. Kis csermely állta utunkat, Te karodba kaptál, “Ez számunkra nem akadály! Cipellőd vizes ne legyen!” Selymes fűbe túlparton leraktál, Kezed kezemet […]

Posted by
Posted in

Tenyeredben

Fogj kezedbe mint egy kismadarat, Ki minden zajtól megriad, Ki félénken mindenre rebben Legyek vendég a tenyeredben. Legyek ott védetten, ki megmaradtam, Ki nem vesztem el, míg mögötted haladtam, Védett voltam tépő, erős széltől Nem zuhantam földre fáradtan örvénytől. Boruljon rám kezed, mint dióra héja, Több legyen a védett, mint a rabló héja, Meleg tenyered […]

Posted by
Posted in

Kis lépésekkel

Kis lépésekkel járok, Bejártam már a fél világot, És világokon kívül is jártam – a végét járó éjszakában – most itt vagyok, indulok; ég alatt hóban járni, érezni és látni, s valami többet tenni, csak úgy menni; a haladásért – magamért és másért, nem elégedettnek lenni, de szeretni mindazt, mi körül ölel, jó felé terel, […]

Posted by
Posted in

Nem egyirányú a szivárvány

Ha valaki érkezett a családba, Vagy temetésre szólt a hívás, Megfigyelted talán, Ahogy gyakran egymást követik; Egy születés, egy halál. Egy újszülöttnek épp örültünk, egy nagyszülőtől búcsúzunk, E nagy csillagközi forgásban fent vagyunk és lent vagyunk. Egy új-szülött, s egy nagy-szülő; Régen Ő volt újszülött, most Ő a távozó, Ez természetes körforgás, Természetesen elfogadható. Ha […]