Posted by

Könyvajánló – Deák Mária: Tündérlabda

Szerző: Deák Mária Kötet címe: Tündérlabda illusztrálta: Deák Mercédesz leírás: 70 oldalas keménytáblás verseskönyv megjelent: 2017 júniusában Kiadó: Holnap Magazin ára: 2200 Ft Megvásárolható a Líra könyváruházban Ajánlás Deák Mária lírája varázslatos világba repít minket, a szerelem világába. Bátran, nyíltan, hol finoman, hol szenvedéllyel ír a megtapasztalt és elképzelt szerelmi élményekről, érzésekről. Ritkán olvasunk női […]

Posted by
Posted in

Ha megtennéd uram…

Vajon lesz-e az idén nekünk ünnep vagy ismét elmarad, mint annyiszor az évek mint madarak sorra elrepülnek nem változik semmi, ígéret halmazok repkednek csak a levegőben sokszor az Isten sem nyújt segítséget annak kit megcsalt a sorsa már annyiszor s hiába fohászkodik az égnek, a napnak minden szakában, számolatlanul az Istennek temérdek a baja, gondja […]

Posted by
Posted in

Feljuthatsz a csúcsra…talán…

Ha mégis úgy gondolod, megosztod bárkivel sorsod kemény zörrenéseit, csak úgy elbeszélve nem lesz majd partnered, játszva az idővel ki ne hinné azt, hogy csomózott életfonalad elébe csak azért helyezed, hogy problémádat oldja. Kereszted helyetted cipelje. Pedig csak a csended próbálod megosztani kedvesen vagy dohogva hisz a beszélgetésre mindig lenne néhány perced. Hidd el, a […]

Posted by
Posted in

Talán majd ott…

Mondogatom már oly rég óta, vissza vágyom a csillagokba, oda hová mindig visszatérek, ha véget érnek az eltékozolt évek, hol szeretet és fény vesz körül… Talán majd ott is megtalálom kit nekem szánt mindig a sorsom kergetőzve sok-sok életen át volt kedves, társ, vagy csak jó barát hiánya játszik a húrokon, legbelül. Eltékozolt életek, századok […]

Posted by
Posted in

A mának élj

Edit Szabó : A mának élj Mosolyogva szállnak fel a dalok, nem hallatszanak néma sóhajok, kék szemeknek vidám ragyogása, férfi lelkek fellegekben járnak, ringó csípőn hullámzik a haja, kósza szellő vidáman borzolja, ruganyos léptek izmos lábakon, súlytalan szépségű asszonyok, tekintetük mélyén oly édesek, repülnek, végtelen merészek, büszkeség tartja fejüket magasra, az örök nőiesség csalhatatlansága, mert […]

Posted by
Posted in

Németh Ágnes: A Vadász – előadja: László Zsolt

Németh Ágnes: A Vadász Vadat űz Minden éjjel Üldözi vassal-vérrel Torok vagy szív Nincs kegyelem Kés vagy kard Ez nem győzelem Mert aki vadat ejt maga is vad marad s nagy vihart arat a vasakarat Vadul szeret Vadul gyűlöl Vadakat hiába űzöl Szíved csak egy vadra vágyik Kiért megölnél bárkit Ő az kit vadul szeretnél, […]

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Ki lehetsz? – előadja: László Zsolt

Kovács Viktória: Ki lehetsz? Ha sírok, te kinevetsz… vajon akkor ki lehetsz? Sebemre tapasztod hűs kezed, ha fáj. Csak épp hiányzik alóla a tisztító orvosság. Kifésülni hajam nem szórakoztat el rég. Levágod mind, csak ne jajveszékelésre kélj. Az étkem asztalodon is már csak kihűlve ér. Borúval tálalod, s a desszerted keserűség. Ha tépni támad kedved, […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: Játék és Pompeji – előadja: László Zsolt

Juhász Anikó: Játék és Pompeji Zöld békaemberek a bunkerek, s úgy úsznak a mozdulatlan tájban, mint levelek a repedt vízsugárban, maguk alá húzva a testesebb levegőt. Ujjunkat nyomkodjuk a mába, e visszafordult vulkáni tufába, s csinálunk magunkból lélegző Pompejit. Fatuskót görget egy medve, jön az erdő is, homályba kötözve, két lécből alákerítve lába. Az időhöz […]

Posted by
Posted in

Árokszállási Edit: Ahogy te horkolsz – előadja: László Zsolt

Árokszállási Edit: Ahogy te horkolsz Ahogy te horkolsz, nem horkol úgy senki, csak te tudsz álmodban is az agyamra menni. Békés pihenésem csendjét felverni, teljes hangerővel fülemet hergelni. Próbálom türelmem végig megőrizni, de hogyan, ha óránként erre kell ébredni??? Mivel tudnálak kedvesen rávenni, hogy levegőt csak reggel akarj venni…

Posted by
Posted in

Jacsó Pál: Szavakat rostálok

Jacsó Pál: Szavakat rostálok Szavakat rostálok tonnaszámra, s meghajolok a ráadásra. Egyenlegem jött üzenetben: minden hangomért megfizettem, de otthagytam némi tartalékot, hát elhozhatom a maradékot. Ha kopottasak, hát fényesítem, a simulókat megérdesítem. Legyen édes-sós-keserű, vidám, könnyes-szemű betű, ha szavakkal nem írhatom, odaviszlek a hátamon. Kopogás leszek jégesőben, bárányt kergetek a felhőkben. Engesztelem az öreg Földet: […]