Posted by
Posted in

A lét: mint őszi elmúlás

Időm lassan telik, felveszi őszi, aranybarna színét, Ki tudja, még mennyi van, és természet kioltja életét. Avarszőnyeget alkot a sok fű és leesett falevél, És a legszemcsésebb az, amely utolsónak, ki földet ér… Meghallod-e, hogy éjjel olyan nagyon horkolok? Meghallod-e, hogy napközben ordítva hallgatok? Meghallod-e, ezt hallgatva csak hallgatnak angyalok? Meghallod-e, mikor néha nagyon bölcsen […]

Posted by
Posted in

A múlt hangját

Végleg eltakarják a ködös távlatok… Múlt hangját lassan, végleg eltakarják a ködök, Avaron haldokló falevelet rezegtet… szél És későn, este a súlyos esőfelhők fölött, A nap már nem izzó forrósága, aludni tér. Estefelé a kutyák nagyon ugatnak, Vakkantásuk nem szűnik, hallom szüntelen, Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak, Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem. Sok levél […]

Posted by
Posted in

Vehemensen

Egyszer, úgyis bezárja a kör, saját magát. Egyszer, úgyis megtalálja a zsák a foltját, Vehemensen bízok, hogy körön belül leszek, Vehemensen bízok, hogy a foltra rálelek. (Apeva) Míg Telik Erőmből Családomért Mindent megteszek! Míg Bírom, Családom Összetartom. Kör bezárulhat. * Mikor a családi körben, zúgva záródik a kör, Mikor a családi körben, záródás végigsöpör, Mikor […]

Posted by
Posted in

Milyen élet ez?

Álldogálok fázva… Várva, Toporogva, Ázva, Fázva! Sarkamon kiszakadt hólyaggal, Jobb jövőre vágyok, híg aggyal… Kellene őr-angyal. * Az Élet Örökös Várakozás. Mindig másra vágysz! * Életünk nem más, mint örök várakozás. Harcolunk, ám hiába a fáradozás… Életünk nem más, mint örök várakozás. *** A sarkon Semmibe markolón Magamnak hazudok… várón. Sarkon várom… jobb jövőség! Ökörség, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Körforgás

Rózsa Iván: Körforgás („Levél”-haikuk) Nyár után ősz jön; Változnak az évszakok: Most épp levél hull… Levél nem felejt; Tudja ősszel is dolgát: Sárgul, majd lehull… Színes kavalkád, Őszbe borultak a fák; Levél-paletták… Őszi levelek: Festők sem keverhetnek Cifrább színeket… Még tartja magát; De kél kósza, őszi szél; S levél földre hull… Kopaszon a fák, Lehulltak […]

Posted by
Posted in

Októberi csokor

Októberi csokor Szertelen csikóként szaladt el a nyár, lassanként foltossá feslik a határ. Varangyos békaként lapul az avar, szél szórja szerteszét úgy, ahogy tavaly. Bíbor levélkékkel rezdül a lelkem, míg vágyam október csokrába rejtem.

Posted by
Posted in

A köd leszállt

Az ősz társalkodónője… Ködbe burkoló Időjárás érkezett! Bundák, vastagok. * Korhadt faágon, Újra lóg, köd fergeteg. Hívatlan vendég. * Ólmos köd terül Didergő tájra, fájón. Fázik a szélcsend. * Hulló falevél. Fázósan ködös éjjel. Hűsek nappalok. * Félholt falevél Szelek szárnyán utazik. Ködtakarót kap. * Sárga falevél Mosolyogva hullik le. Ködben is leér. * Magányképletben […]

Posted by
Posted in

Emlékszem, ősz volt

Edit Szabó : Emlékszem, ősz volt . Rozsdás,sárga falevelek szerte-széjjel park rejteken, az ősz jele megérkezett, lapozgat egy régi könyvet. . Régen is volt már az az ősz, ám emléke még itt időz, fiatal lány szép ruhában, bizalommal, fényes lázban . elindult a hosszú útján, esküvői menet hosszán, összekötni az életét, öröm lengi környezetét. . […]

Posted by
Posted in

Szívek hídja

A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét.   Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat nem csorbul. Olyan, mint aki túlsó parton, átjáró nélkül leragadt ott.   Epekedve, sóvárgó képpel, mint aki egy csónakot kémlel. Nincs arra mostanában senki, ki a folyón át tudna tenni. […]

Posted by
Posted in

Játék

Örömmámorban fürdik a lélek, nincs tétje a derűs cselekvésnek. Csupajó, ami történik veled, nem kell hozzá különleges helyzet.   Mámor hóba angyalkát rajzolni, tó vízében fesztelen pancsolni, a sűrű erdőben bújócskázni, titokban a forró csókra várni.   Felszabadultnak lenni, csak lenni, felnőttként is csak gyermekként tenni. A megismerést még tovább vinni, a percet felhőtlenül kiinni. […]