Posted by
Posted in

Öregen

Öregen, visszanéztem… mindenkinek tudtam segíteni, De magam, világ-hívságban nem tudtam jól kalauzolni… Az orvos is, ha beteg ezért megy más orvoshoz, Meg az ügyvéd is, baj esetén megy más jogászhoz… Megkenetlen kenyerem lett nekem a szomorkás bánat, Lelkemben érzem is az örökös melankóliámat. Életem… kidöntögeti lélekerdőmben a fákat… Életem, dühödt méreg és nyomorúság, Mit élnem […]

Posted by
Posted in

Fekete kő

Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, hogy megtépje a fákat, Elvitt mindent, ami megtetszett neki, Útra kélt vele öröm és bánat.   Útnak indult a tenger felé, A tengert szerette, a tengerrel játszott, Vidáman feküdt a hullámok közé, Majd odébb állt, mint aki sohasem járt ott.   Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, […]

Posted by
Posted in

Tavasz képekben

Tavasz édes lehelete átsurran a téren, szerelem fürdőzik a naplementében. Kézfogót tartanak a szomszéd házban, halk zene szól mámoros varázsban. Lebben a függöny kíváncsian néz körül, asszony a nyári konyhában vajat köpül. Kutya ugatja a macskák szerenádját, gólya igazgatja fészkének minden ágát. A szelíd tó saját tükrében illegeti magát, csinosítja, pirosítja az ő sápadt orcáját. […]

Posted by
Posted in

Oximoron egyvelegség

Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt, Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat. Vadonatúj hóember eladó, És házilag összeállítandó! Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik, A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik… Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi, Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fürt – haikuk

Rózsa Iván: Magányos tömeg Fürtökben lógnak Emberek villamoson – Test-magányillat. 2018. január 18. Rózsa Iván: Szüret Szőlőfürtökben Rejlik nedű csodája – Villány varázsa… 2018. január 18. Rózsa Iván: Rejtelem Szemedbe lógó Hajfürtök rejtelmessé Teszik arcodat. 2018. január 21. Rózsa Iván: Napfürdő Fürtökön fürdő Napfény érleli nedűd, Munka gyümölcsét. 2018. január 18. Rózsa Iván: Sampon Zsíros […]

Posted by
Posted in

A bánat virága

  Bánat szele a szív dobbanása, Nehéz teher az élet mostohája. Üresnek, nehéznek tűnik minden Sikertelen magányos az élet. Régóta nyílik a bánat virága, Felemészti az emberi báját. Könnyek hullnak minden percbe, Szikla gördül végig a testen. Nincs kiút ebből a helyzetből, Bánat virága nyílik a lélekből. Fohászkodva szól az Urhoz, De ő nem szól […]

Posted by
Posted in

Hogyan legyen tovább?

(Anaforás) Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől, Még tán’ jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből. Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol, Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol? * (Senrjú) Nem is én döntök, Körülményirányítás! Sors, rég’ elhagyott… * Fekete fátyol Megmaradt, csak az enyém! Rég’ elhagyott sors… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ott fent az élet

Rózsa Iván: Ott fent az élet A csillagok közé akarok szállni, Úgy unok itt lent erre várni… A magasból akarom szemlélni a Földet: Igen, ott fent egészen más lehet az élet… Budakalász, 2020. április 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Úr és mi

Rózsa Iván: Az Úr és mi Az Úr jó; megteremtette a világot: Benne a Földet, a mi világunkat ott. Az Úrnak köszönhetjük a napvilágot: Az éltető Napot; s mindent, mi világot látott. Az Úr megértő; átérez bánatot, szomorúságot: Megért félelmet, aggodalmat, gyarlóságot. Az Úrhoz képest mi kis porszemek vagyunk: Hozzáfoghatók nem lehetünk, nem is akarunk. […]