Posted by
Posted in

Ősz időben delelés

Edit Szabó : Ősz időben delelés Integetnek magas hegyek, tetejükben tél üzenget, kék ég alatt őszi levél, hegy tövében sokat mesél. Völgy ölében még süt a Nap, körülötte békesség ad nyugodalmat az életnek, pihenést a természetnek. Zöldell még a rét, a mező, fölöttük ám jelen az ősz, langyos szellők fújdogálnak, falevelek megsárgulnak. Delelőben a napsugár, […]

Posted by
Posted in

Éjjeli madár

Edit Szabó : Éjjeli madár Magas fáknak rejtekében, fák mélyén a sötétségben, lakást talál a madárpár, ahol rájuk biztonság vár. Hold fényénél nyílik szemük, messzire néz tekintetük, élelemre így vadásznak, táplálékot fiókának. Anya szeme távolba lát, tanítja a kicsi madárt, fészek szélén a holdsugár, nagy hatalom az anyaság. Éjjellátó bagolymadár féltő szemei megóvják, hasítja a […]

Posted by
Posted in

Volt egy randevú

Edit Szabó : Volt egy randevú Nagyon hosszú évek után felszabadult gondolatom, egyedüllét és a magány, szomorúság, hát kidobom. ismerkedés, beszélgetés után jöhet találkozás, sikeresen éled remény, minden helyén, úgy indulnák. Előttem a férfi arca, bevésődött a szemembe, ne feledjem, rátaláljak pályaudvar rengetegben. Vicces kedvem kerekedett, a kis embert hogy megláttam, hazudott az én kis […]

Posted by
Posted in

PARADIGMAVÁLTÁS

Paradigmaváltás Ismered ezt a szót: paradigmaváltás? Átíveli élted, akár a szivárvány. Bárhogyan születtél könnyen vagy nehezen; Magadat egyszer csak egy új helyen lelted. Fel is sírtál nyomban jelezve, nem kéne Elhagyni az “édent” új útért cserébe, Ám ezzel elkezdted a földi létedet. Akarod-e vagy sem, senki nem kérdezte. Szivárványnak íve szépen emelkedett, Szülői szem óvta […]

Posted by
Posted in

CSENDÜLT A DAL …

CSENDÜLT A DAL … (Tisztelgés a Zene Világnapján) Hallottam amint csendült a dal… finoman pilleszárnyon, halkan közelített; előrevetítve általa szivárványnak nyolc színe. Pianóban játszott csak nekem, ez csupán a kezdet, éreztem; hegedű után brácsa érkezett, cselló, majd nagybőgő következett. Harmonikus hatást fúvósok szólama álomittast hozott. Klarinét hangja finoman ívelt, lilaként szivárvány színeiben. Behunyt szemmel hallgattam […]

Posted by
Posted in

Balaton.

    Balaton. Melegét a Napnak  fodrában haladva, a Balaton  vize  lágyan visszaadta. Bársonyként ölelte testem, könnyedén , lágyan , lebegtem. Sok éve már, hogy partjait nem láttam , számomra még mindég hibátlan. Lenyűgöző látvány a közeli tájak, aprócska, de értékes gyöngyszeme hazánknak! Balatonlelle 2017 július  

Posted by
Posted in

Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Mit kívánhatnék ennél többet,  ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni az új tavasz igéretét.

Posted by
Posted in

Vajon mit vár el…

” ami megoldhatatlan bízd az istenekre se baj megoldani egynek sincs kedve ” Radnai István: Paradoxon reggelire Vajon mit vár el tőled az isten, ki benned él, benned lakik, fejet hajts és áldozz szüntelen? A fohász száll ha kell, ha nem, mindig az ég felé fordul a szem, miért nem magadban keresed? Egyszerű a válasz, […]

Posted by
Posted in

A lét, mint…

A lét, mint hatalmas nagy folyam, az emberi élet mint apró kavics, az idő, mely olykor szédítőn rohan, láthatod mindennap magad is. Nagynak “látszunk”, de aprók vagyunk, s tenyerén hordozna e világ minket. Halkan, kedvesen szólhatna szavunk de üvölteni, durván, sokkal könnyebb. Taposni a sárba, ki előtted halad, a trendi ebben az eszement világba’, mosollyal […]

Posted by
Posted in

Élet-paradoxon

“ha távozom fizetés nélkül távozom hiszen nem ismertem senkit sem a jelenben rettegtem más lesz” Radnai István: Para és frázis Ha elmegyek, vajon, hogyan megyek? Számla rendezve, vagy tartozást mutat, “folyónál” Kharón hallgat. Nincs felelet, de a csónak orra szeli a habokat. Mit hagyok itt, mi nekem fáj majd? Tervek,álmok, szerelmek,vágyak, visszaint akkor egy élet […]