Hétköznapi pszichológia, egy szerelem margójára… Elmúltak a szerelmetes nappalok, Már nincsenek meg, szerelmes hajnalok… Hidegen a semmi zenél, Nappal is fáj a csóktalan éj. Voltak holdvilágos Esték, szerelmes hajnalok… Ma már csak szép emlék. * Gyűlöljön-e engemet unottan szeretve, Vagy szeretve gyűlöljem… érte megremegve? Falak között gyűlölet támad, Szeretve simogat és eltemet, kiált utánad. Mit […]
Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]
1-5-1-5-3, az első és az utolsó szótag-lehetőleg-összecseng. Ketten Nap. Világos és van. Hold. Sötét… ha nincsen. De fényt kap! Zúgó Zúg… zuhanó sólyom! Zúg… száguldó hajó! S fülbe súg. Lámpából Benn villanya fénnyel, Kinn tombol az éjjel felhőkben.
Évszakok I. Egy lepke van itt létezem, s látom, igen lebeg a fejbe(n) II. Az alma pottyan azután piros-kacag a fa biz’ nem dől III. sárgulni-levél sóhajtja, éli, bontja sárguljon-Napját IV. szánkó a házban száguld a járda szélén szállsz fel rá te is
Ezek vagyunk Az ember ilyen: író. Múzsától érkez puszi, ugyanígy jő az erő. Megtörtént mindez, úgy ni. Markolja fejben-kézben bizonyos színes pennát. (Kérjed el vajon szépen?) Ha adja, bátran vedd át. Ujjai közé teszi és ámbár olyan éhes! Meg sosem, mégsem eszi. Megír tán egy jó étket. (mert éhes bizony, nagyon, -tévében […]
Az idő! Mit takar ez a fogalom? Az idő! Jelentését agyamban boncolgatom! Nem tudom! * Görbülete visszavisz-e, valaha Oda, ahonnan indultam tova? Elhagyva a szülői házat, utamra, Tanulva, hibázva, néha hazudva A sorsnak, magamnak, hisz rövid az élet! Nem mindegy, kivel, hogyan élek. Szeretve, vagy naponta megvívva A harcot a létért! Közben összetiporva Minden szépet, […]
Láttam rajtad, megroggyant a térded, Sok rossz gondolat futott át agyadon, Bár szerintem mást mond a nagybetűs élet, De a szemed azt mondja: én már feladom! Miért? Milyen ok adhat ily tanácsot? Nem kaptál az élettől még elég kalácsot? Ha nem sikerül mindig, minden első szóra, Utolsót ütött számodra az életóra? Nem adhatsz fel mindent […]
kérdések válaszok nélkül Vajon ki az, ki megért majd engem? Vajon ki lesz, ki szeretni is tud? Vajon mit lát, ha belenéz a szemembe? Ha rosszat, talál-e menekülésre kiskaput? Vajon miért nem elég, mit a sors adott? Miért kevés nekem az összetartozás csupán? Miért kergetek még most is tarka délibábot? S miért futok egy vágtató […]
A bálvány Lehettünk volna ismerősök vagy jó barátok, Küzdhettünk volna azonos elvekért, De a kirekesztés, ha tagadod a másságot, Felülírja a közös küzdelmet, a célt! Csak gyűlölködni tudsz, de nem tudom, miért? Hiszen szerény szavam oda fel sem ér, A magasságokba, hol te szórod az igét, S lesöpröd kapásból mások véleményét! Megosztónak mondasz, pedig nem […]
Idős néni görnyedten áll, előtte sírhalmok, Arcán fájdalom, s a könnyei végigfolynak, Mondd, Uram! Mi az én hatalmas vétkem, ó, Hogy bűneim ily nagyon megtoroltad? Elvetted férjem, elvetted fiam, Gránát repesze vitte őket el, Élhettünk volna szépen, csendben, De zokogására a temető csendje nem felel! Előredől, könnye a sírra hullik, Távolban csak a varjak hangja […]
