B. Mester Éva Álmomban öltem Nappal soha, egy csirkét sem, de álmomban öltem egy bárányt. Levágtam a fejét. Nem vérzett. Aztán fej nélkül méltatlankodva mutogatott rám, én tettem! Nekem fájt rettenetesen szégyelltem magam. Mindegy ki döntött. Mától óraátállítás. március 26.
B.Mester Éva Ma reggel Vadvízi patakok sodrása mosdatott, hegyekről leomló ölelés szárított. A zenitre úszott ugyanaz a Nap, napsugárfonatból kalácsot osztogat. Elnémult szorongás görcsöl egy fa alatt, ölembe pottyant, egy mosolygós pillanat. március 25.
Edit Szabó : Felébredt a tavasz Kertem alatt Hernád folyó a tavasznak már behódolt, csendben folyik tiszta vize, kéklik mint az ég felette. Bokor zöldül partja szélén, fűzfa ága föléje ér, barkáját már élesztgeti, tavasz hozza leveleit. Nád szálak is kibukkannak, áldott Nap fényére várnak, folyó vize életet ad, hiszen érzi az új tavaszt. Felébredt […]
Mint egy pillanat zivatar, Áthasít a száraz poron, S mindent letisztít, Mi volt egykoron. Homályba merült korhadó fát, Eltűnt roncsokról rozsdát, Összetört szívekből, Minden világnak mocskát. Tisztító eső szent igéje, Rosszat elsodor mi eddig lészen, Nem szállhatsz szembe Semmi tűzzel, vassal, hamis indulattal, Hiába a sóvárgás, ez az ég törvénye. Morzsolja előtted az élet […]
Tisztelt P. Sándor, az arcom most lángol, miközben Önnek írok, csak pirulni bírok. ugyanis megtettem könnyelmûségemben, bizony hozzányúltam, vele játszadoztam. tudja, a szent fával. naná, hát nem mással. húrokat is pengettem, örömökről merengtem, (közben halkan nevettem) észre aztán később vettem, Ön épp ettől intett engem. lenne most egy kérdésem, ha ezzel Önt nem sértem, mely […]
Edit Szabó : Hortobágyi rónaságon Az Alföldnek rónaságán van egy folyó, a Hortobágy egyik partról a másikra, kilenclyukú a híd rajta. Évezredes hagyományként sűrűn lakott volt a vidék, pásztorkodtak az emberek, tavasztól őszig legeltettek. Jól ment sora jószágoknak, pihenni tértek aklokba, gémeskutak adtak hűset, pásztorok húztak friss vizet. Technika jött, szabályozás, nem maradtak élők a […]
Tigris és idomár Kölyök voltam, gyönge csöppség, anyám védett, erejével táplált. Elmúlt a hó, olvadt a jég, apám szívét tőr vájta át. Ketrecbe tettek, vasrácsok közé, hol bejut a fény, tárt asztal vár. Tanít az ostor, nevel ügyessé, hogy ne féljek átbújni tüzes karikán. Nem vágyom a vért, altat a sötét, tisztán vár fekhely a […]
Útszélén szalad egy bodobács bogár a gyermek fút, majd meg – meg áll. Felkapja, hordozza kicsit tenyerén. Kérdőn néz, – szeretjük őt te meg én? Ha szereted tedd le hát … aprócska életét élje csak tovább. Helyet lel neki szaporán a fűben, s két szeme égető tűzben. Kérdésre kérdés még ezer meg egy, mosoly a […]
Tudod mit nem értek, templomba ha lépek, miért azzal fogadnak, hogy bûnössé avatnak. Vendéglátónk háza falait csodálva, kiváncsivá leszek, kitől kérdezhetek? Például az érdekel, istent miért félni kell, miért nem csak szeretni vagy barátként tisztelni. Ott van a 10 parancsolat, mit muszáj s mit nem szabad. Útmutatás jajdejó, lesz majd újabb verzió? Lehetnének ima app-ek, mik iphone-unkra telepednek? Kéne […]
Nem voltam angyal, talán már nem leszek. Nem dohányzom, és nem iszom alkoholt. Ezért, már oly sok barátom megorrolt. De tartom magam! Ilyet én nem teszek. Lett volna ok, hogy a pohárért nyúljak, Hisz lázban égett agyam és a testem, Mert oly szép volt az álmom, mit kergettem, Utamon csak törött cserepek voltak. Tudom egyszer […]
