Posted by
Posted in

Balatoni ősz

Edit Szabó : Balatoni ősz Kikötőben a hajó az árnyéka aranyló, lemenőben fénylő Nap veri vissza sugarat. Móló mellett kerítés, part mentén a feledés, aranybarna levelek lehullva megperdülnek. A ragyogás csillogó, tükröződik a hajón, őszi napok vidámak felelnek még a nyárnak. Őszidejű nyugalom, búcsúzik a Balaton, pára ül majd a tájra, megváltozik világa. Bőcs,2017.09.24.

Posted by
Posted in

Ködbe burkolózik…

Mint mesterien festett csendélet igazi színkavalkád most a táj. Festette: Derkovits ecsetje helyett az ősz. Hirtelen, néhány délután. Mint Vivaldi gyönyörű zenéje az ősz dallama oly szépen szól gerlék hangja, levél zizzenése a szél süvít, vagy lágyan dalol. Ködbe burkolózik reggel a kert majd leveti mint a koszos ruhát s a nap bágyadtan, erőtlenül de […]

Posted by
Posted in

A kutatás

Csodás dolog a kutatás, mint mikor az ember kutat ás. A kút mélysége lassan mélyül, de (tudás)szomját oltja végül.

Posted by
Posted in

Eretnek lelkű…

(tükörvers) Eretnek lelkű, de ember vagyok néha rám tapadnak fényes csillagok s a fény…olykor… átvilágít testemen ha figyelsz, meghallod belső énekem. Ha figyelsz meghallod belső énekem s a fény…olykor…átvilágít testemen néha rám tapadnak fényes csillagok eretnek lelkű, de ember vagyok.

Posted by
Posted in

Bíborvörösen…

Bíborvörösen nyugszik le a nap átszínezi a felhőket, a tájat. Mielőtt eltűnik, még “visszanéz”. -egy percre csak-, az este nem várhat. Eltűnik csendben, magára marad az este. Leple betakar mindent, de fény játszik már a falu felett s benne éji pillangók repülnek. Szél is elült. Csendesen nyugodva, hisz dolgozott egész nap kegyetlenül: gyümölcsfákról a termést […]

Posted by
Posted in

Hullócsillag

Ha a csillag lehull, Kialszik a sárga fénye, A végtelenbe elindul, Csillagport szór az égre.   Csillagútját végig járva, Csillámként ér a földre, Földi helyét megtalálva, Angyalok sírnak érte.

Posted by
Posted in

Néha valaki

Néha kevés szó is elég Egy csillag leadja égi jelét Egy bolygó fényes orcáját Fordítja feléd, csobogó Zuhatag, friss permetét Szórja arcodba a szél Érzed a Nap melegét Néha egy szó is elég Ha valaki kitárja szívét.

Posted by
Posted in

Ha véget ér a nyár

Ha véget ér a nyár, Hűvösek a reggelek már. Mézvirágon a méhecskék, Még a virágport gyűjtenék. A napnak ereje is gyengül, A madárcsicsergés is elül. Cinege is az ablakhoz száll, Keresgél, majd tovább áll. A dió is kinyitja a burkát, Elengedve beérett magját. Sárgult levelek zizegnek, Repülve a széllel intenek. Gyümölcsöt érlel még az ősz, […]

Posted by
Posted in

Álmodtam…Veled

Álmomban együtt sétáltunk a parton, vállam a válladhoz simult ezalatt, sorsom könyvében az ékezet te vagy, ki értelmessé teszi a mondatokat! Kacajod, mint a karácsonyi csengő, mely lágy, de mégis szeretetre hív, feledtette mindazt, mivel esendő lelkem mostanában oly nehezen bír! Hiányod éreztem, bár velem voltál, de biztosan tudtam, csak álom lehet, ahogy sétáltunk a […]

Posted by
Posted in

Mint kártyajáték…

Itt is egy fal, a vakolat repedt hullámos a tető, ha eső elered befolyik. A padlás rendezetlen ez van sokszor az én fejemben. Érzelmek sora kúszik és mászik virágos réttől virágos ágyig ott túl a szürke köd homályon izzik a fény…néha szinte látom. Kicsinyke lét, percnyi csupán de csodák sora egymás után emeli a tétet, […]