Posted by
Posted in

Sírfelirat

Sírfelirat 1 Volt és van és lesz, mindent öröktesz. Ő már minden kész, nincs hol kopog vész, tragédia. Poklot? Mennyet? Kap? Ahol nem süt nap! Süt, lám máris ő, mindig lesz fagy, s hő. Sírfelirat 2   Fogant és élt-holt. Igen, ő is volt. Főzött, evett jól, sose kérdte, hol? miért? hogyan? mit? mennyit? milyet? […]

Posted by
Posted in

Téli táj

Tested mozdulatlan rég Nézem hogy édesen alszol még Bárcsak ne lenne többé holnap S a Nap ne váltaná fel a Holdat Békém a harcban te voltál Veled sír a téli táj Ajkamra reményt csókoltál Tudom, már a fény hol jár Vágyam a hajnal tépi szét Egyedül hideg az ébredés Békém a harcban te voltál Veled […]

Posted by
Posted in

Őszi Levél

Oly hűvös a késő őszi szél Fagyos hajnal, közel már a tél Lassan hull le az utolsó levél Nem maradt más csak te meg én Oly színtelen a késő őszi táj Üres fák, halott minden ág Még mindig érzem a hajad illatát Könnyek hajnalán várok rád Nézd, könnyeket hullat Értünk az ég Elmossa a múltat […]

Posted by
Posted in

A bagoly

A bagoly Az ágyba száll (Hajnal ma alkonyzik, új éjszakál). Ezer bagoly, sötét bál.

Posted by
Posted in

Dantei

Dantei 1. Pokol Szenvedjünk. De miért? Élvezzük a létet. Isten el ide ért? 2. Purgatórium A Remény, mi éltet: a Kapu megnyílik. És égtűz megéget.   3. Paradicsom Lakhatunk mi mind itt, biztosan meg nem árt. Maradunk is mindig.

Posted by
Posted in

Tavasznyitás

Edit Szabó : Tavasznyitás Baracknyílás idején halld a vidám énekét, tavasz dala felcsendül, hangja halkan hegedül. Virágszirmok bimbója kilátszik oly magosba, zsonganak a méhecskék, ott vannak az életért. Tavasz első virágja harsan elő kis fákra, sziromlevél szépséges, bizonytalan még léte. Természet légy oly kegyes, ne érezzék, hogy lehet bolondos az április, boldogok, ha ág virít. […]

Posted by
Posted in

az emlék

a cukormáz már lepergett a jelenről édes az emlék melyet az elmúlt idő most újra megszépített

Posted by
Posted in

Röghöz kötött forma…

“Kitárt karokkal hullani az elenyésző égen által, és földet érni, véget érni egy iszonyatos puffanással” (Petri György: A fakír) nem tudom még mit hoz a jövő csak azt tudom titkokat kínál lesz-e benne magasan röptető mi átdereng a lét korpuszán nem tudom hogy mit hoz a jövő de látni vélem létem ráncait mint ima lehet […]

Posted by
Posted in

Édenből szól(nak)

Édenből szól(nak)   Éva: Nem vagyok éhes! Ádám: Adjál szilvát! Káin: Agyonvertem a kígyót. (elénk dobja a tetemet.)