Posted by
Posted in

Vers :)

Horváth László: Elbocsátó szép szavadra   Emlékszem, amikor először megláttalak, sok minden eszembe jutott, de fontosnak nem gondoltalak. S elkezdtél egyre közelebb kerülni lelkemhez, tudtad, hogy, ez kell nekem. Átszőtted lelkem s gondolatim, majd szőke hajtincsed meg sem álltak a szívburokig. S bár először nem gondoltam semmi mélyre, ám egyre féltékenyebb lettem, minden rád tekintő […]

Posted by
Posted in

Sándor ,József ,Benedek.

Sándor,József, Benedek ! Sanyik, Jóskák, Benedekek, már rég tavasz van ébredjetek. Zsákot elő , azt meleggel jól megtömni, erdőn mezőn széthinteni. Mozogjatok,a rügy már pattan, nem siettek,még elfagyhat. Méhek is már ki-kiszállnak, a fák virágzására várnak. A mag is kéri a meleg földet, napsugarat,a jó időket. Ha hozzátok a meleget , sokan áldják majd nevetek. […]

Posted by
Posted in

Tetováljunk

Tetováljunk magunkra, jókedvünkben valamit! Szemöldököt, rúzsos szájat, oroszlánt és nagy rózsákat. Katalógust fellapozva, a legszebbre rámutatva, fogunk összeszorítva, tűrjük, hogy tű marja fel érzékeny bőrünket, ejtve rajta száz sebet. De kín el nem rettenthet, szemünk előtt ott lebeg a végső műremek. (Ha meg mégsem tetszene, radírozzuk gyorsan le.)

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]

Posted by
Posted in

Emléked szívemben él

Emléked szívemben él De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél […]

Posted by
Posted in

Hajnali gondolatok

Míg kinn, a hajnali derengés Vöröslő fénye jelez új napot, Hogy tudd, az idő szorító érzés Az ébresztőórától ma is megkapod. A vekker hangja lehangoló, Hisz megint itt egy újabb reggel. De a szív érzése mámorító, Vágyakat győz le szeretettel. Az agy alkot és csodásan teszi, De a rend felőrölheti a vágyat, Az ütemes dobbanás […]

Posted by
Posted in

Szeretlek, mint….

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek, Kitárnád-e felém a két karod? Vagy kinevetnél, és a végtelennek Zuhanó lelkem csak odadobod? Szeretlek, mint a májusi napfényt A nyíló orgona, az akácvirág. A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik, S a kert virága, mi szórja illatát! Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek, Folyó a tengert, ha végre rátalál, S annyira, mint […]

Posted by
Posted in

KÉZEN FOGVA

  Ülök city vonaton Embertömeg beszélő Budapestre utazom Jobb lenne egy repülő Elcsigázott gondolat Kifulladó népzsivaj Rekedt hangon mondogat Padlón őrjöng a ricsaj Telefonok rút hada Lógatja a füldugót Ábrándozik a csoda Keresi most a hunyót Csörög zenél dallamot Hagyná békén gazdáját Nyüszög mélán hajlamot Óvná saját karmáját Nem érti a hangzavar Ülne állna bűnhődne […]

Posted by
Posted in

Dalolj madár

Edit Szabó : Dalolj madár Magasan a levegőben, almafának tetejében, bimbódzanak virágszirmok, sárgarigó reá szállott. Sárgarigó fa tetején, dalold azt hogy szeretek én, dalolj soká, szívéig ér vele vagyok csak boldog én. Szóljon dalod messze tájra, szóljon hogy a világ hallja, párt keresel te magadnak, dalod hallik a magasban. Hirdessed a tavasz oly szép, mindenkihez […]