Posted by
Posted in

Kapu mélyben

Heves szívverés fogad S mutat Olyan érzelmet, Melyet fellenget Zászlajával; Forró magvával Tele puskacsővel Felszerelkezve. Lélegzetem szapora, Örök vita Miért is. Másoknak semmi tinta; Hisz kinek mondanám El mégis? Fáradhatatlanul hallgatok Én is, Ahogy sokan találgattok Vajon miért is: – Úgy porladok el mégis. Néztek, De nem láttok Álltok, De nem vártok Aggódtok, De nem […]

Posted by
Posted in

Nincs más dolgom

Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]

Posted by
Posted in

Néha kicsit

Néha kicsit…   Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet.   Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent.   Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni.   Néha nem szorítani, csak tartani a […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Tűzvirág című képére

Tűzvirág Tűzvirágon ringó, illatán bódító Karmazsinként izzó, vágyad add nekem. Szórd szét szép szerelmünk, örömünkben teljünk – Legyél ma velem. Bíbor hold ha éget, szülessen az élet Nyíló szép virágom, öleljük egymást. Rejts el most magadba, szoríts karjaidba – Álmodj ma csodást. Vágyunk fojtva felel, izzó csókot lehel Szirmok skarlát fényén, életünk virul. Leszakítottalak, magamban […]

Posted by
Posted in

Így pocsékolj könnyedén

Boltba mi ha elmegyünk, egy halom kaját megveszünk. Hazavisszük, elpakoljuk, fiókokba bedugdossuk. Pár nap múlva megtaláljuk, fele rohadt, de nem bánjuk, pocsékolhatunk a kukának hála, a szemetes pont erre lett kitalálva. Múltkor a bolt kijáratánál állva, a bolti konténert meglátva felcsillant a szemünk. Hisz haza se kell vinnünk a sok nehéz csomagunk! Időt ezzel spórolunk.

Posted by
Posted in

Páva

  Páva     Áttetsző uszály kúszik mögötte. Malachit legyezőjét kitárva háremét vonzza, hipnotikus szemekkel bűvölve tyúkjait. Násztánca lenyűgöző. Fénylő mellénye drágakő, türkizszínben pompáz. Zafírként ragyog rezgő bóbitája. Hangja fals illúzió, érzékek falát leromboló.

Posted by
Posted in

Mélypont

Émelygek Ez az érzés Telít el. Küzdök Ez ellen, Fürdök Tehetetlenségben. Hiába várom A csodát, S hiába teszek érte. Aki nehéz eset Az nehéz eset lesz örökre. Mondd; számomra Miért nagy elvárás S megváltás, Az, amely másnak Jártas Adomány? Gyenge vagyok; Lelkem megfagyott. Azt kívánom, Bár valaki elkapott Volna Szavaival nem becsapott Volna. Ígéretek, ígéretek […]

Posted by
Posted in

Mert megteheted

Miért akar minden ember megfelelni Más akaratának S elvárásának? Mi oly különleges S egyben félelmetes, Mely e érzést kelti? Démonok vesznek körül, Sötét erők uralják Érzelmünk, s gondolataink Melyek fenntartják Kétségünk, s félelmünk. Angyalok ilyenkor hol vagytok? – Kérdezi az ember, De ilyenkor senki sem felel. A démonok pedig szépen, lassan töltenek el. Hogy röhögve […]

Posted by
Posted in

Ősz búsong…..

Ősz búsong a tájon, Mint ősi várrom, Mely omló kövei közt, Tudja, ideje lejárt! Tél közelít már, Deres a határ, Köd leple alatt, Szürke a táj! Hulló falevelek, Elmúlást emlegetnek. Vastag az avar, Szél söpri már. Fájó az emlék, A tél hidegét, Nem oldja fel már, A szép szivárvány! Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb […]

Posted by
Posted in

Világ bolondja

Legördült a függöny, az előadásnak vége, Állva ünnepelte őt a nézőtér közönsége. Színészt, ki csendesen állt a színpadon, Szemében könny, szívében fájdalom! Felgördül a függöny, harsog a vivát, Mosolyog, nem láthatják hatalmas bánatát. Meghajol, szeméből könny pereg. Boldogságtól. Mondják az emberek! Pedig ha tudnák, ha éreznék talán, Milyen “vígan” játszani egymás után, Ha elvették tőled […]