Posted by
Posted in

Őszi álom

Nyitott lélekkel álmodom, testem avarba süppedő anyag, fölöttem fehér bojtfelhők között az ég kékkel pásztázott szárnyalak.   Késő őszi álom ez, balladája lassú elmúlásnak, változásaim rapszódiába szőtt zenéje, madárszárnyú bojtos ég alatt.

Posted by
Posted in

Derékba tört életek /Bözödújfalura emlékezve/

Fényképezte: Magerusan Adrian Szomjaztad az esőt, jött és megitatott széles tenyeréből, nap perzselt, kósza fuvallat enyhítette homlokod tüzét. De jött a pusztulás. Téboly döntését nyögték vergődő életek. Menekült, ki erővel bírta, s a dombról rémület kínjával tűrte elsüllyedni a templomot s az iskolát. Nőtt a víz, súlya ágaid törte. Míg hatalmas koronád fénytől búcsúzott, gyökereid […]

Posted by
Posted in

IRÓNIA PÁTOSSZAL

Mindig jobb időkre vágyunk. A jelent átszeljük, kapkodva, mint a hal, kit légszomja hajt. Nyűg, bajlódás súlya terhes, s a teher ma kínos, ahol érjük, ott tesszük le.   Az idő ma pénz, ezt megtanultuk, s az erkölcs? Ó, kérem, a régi elfogyott, s az újat méretre vágjuk. Ki mint veti ágyát, belőle úgy részesül. […]

Posted by
Posted in

Napszakokban

B. Mester Éva   NAPSZAKOKBAN   reggel   álomfoszlány párnám alatt rám csókolja mosolyomat ágy melege körülölel pirkad már de nem enged el ébred a Nap fut a fény is évszakokkal kergetőzik egyenként méri a napot ki tudja hogy mennyit kapok hány esztendő fogja kezem kísér el míg megkeresem álmomban a valóságot valóságban meg az […]

Posted by
Posted in

Mirtusztól a krizantémig

Mester Éva   Mirtusztól a krizantémig   Kölcsönkért fehérruhában ötven éve mondtam igent. Közös múltból fél évszázad faragott magányos jelent.   Könnyű papírjaink voltak, nagyot akartunk, súlyosat. Közös jövőnk elé mentünk, megidéztünk új sorsokat.   Háromhatvanas kenyér volt asztalunkon az elején, háromezer forint sem volt, amit kerestünk, te meg én.   Később esti iskolákban esély, […]

Posted by
Posted in

Mikulásvonat

Mester Éva   Mikulásvonat   Lillafüred meseváros jég a tükre hó a vánkos fenyves erdő virradóra csillagokat szór a tóra   Mikuláshoz jön a vonat osztogat majd csomagokat hömpölyögnek a gyerekek mindenfelé jelmezesek   tündérlányok kisállatok mondókák és feladatok vannak akik pityeregnek büszke szülők fényképeznek   vízesésnél fiatal pár József Attila mellé áll idézetről söpör […]

Posted by
Posted in

Egyedüllét télben

Edit Szabó : Egyedüllét télben Téli álomban az élet, pihenni tért már a lélek, alszanak a fák, a bokrok, halkulnak a mezők, dombok. Udvara van kerek Holdnak, a fák felett lovagolhat, fehér mező közepében felé tekint egy hős éppen. Hősies a tekintete, bőségesen van terítve ágain a havas dérrel, szembe szállva hideg téllel. Csillognak a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Re-reformáció?

Rózsa Iván: Re-reformáció? Búcsú-cetlikkel Bűnbocsánatra lelni, Bizony nem lehet. Megelégelte Ezen fonák helyzetet: A reformátor. Ma is ezt tenné: A bűn újra eláradt… Támadj fel, Luther! A hazugságok Ellentéte sem igaz… Igaz, barátom? Szegezd ki újra Pontjaid egy kapura! Jó erős szeggel… Templom-ajtóra, Ha lesznek még templomok Egyáltalában… A kereszténység Jövője bizonytalan… Országunké is… Muszlim, […]

Posted by
Posted in

A magányos ünnep

  Fehér takaró alatt kicsi ház, Pici ablak az oldalán. Tetején szalmaszál, Itt éldegél anyókánk. Öreganyó havat seper, az arcán könny pihen. Orcáján a szeretett színe, Piros pozsgás úgy kilencven fele. Törékeny teste sepreget, hogy ne fázón szegényke. Ölébe viszi rőzse csokrát. Befűti a kicsi kályhát. Csak ül magányosan csendben, Bibliát olvasgat rendre. Meg gyújtja […]

Posted by
Posted in

Búcsú a nagy szerelemtől

Szőttem álmot angyal szárnyán, Hogy majd én is nagy leszek. Elismernek s szeretni fognak, Mint minden nagy embert. De szertefoszlott, drága álom, Hisz nem kell senkinek. Alkotások mit sem érnek, Hisz nincs iskolám, és hibás az egész rendszerem. Perig nálamnál tanultabb emberek Hibát hibára alkotnak, s mégis jó, mondja más. Hisz ő elvégzett egy magasabb […]