Posted by
Posted in

A KERTÉSZ

Lelked a hatalmas dóm, Szíved egy cifra palota. A bálterem zsúfoltságig telve, Nem tudhatom, még beférek-e oda? Szeretnék a hosszú esti bálban Egyfolytában pörögni, forogni! Fogni derekad, a meleg kezed, s ha Már szíved valóban palota, Jókedvűen, boldogan a végtelenségig Egy igazi palotást táncolni Veled! A levegőben sasként egyre feljebb Fodros felhők fölé szállni, Leérve […]

Posted by
Posted in

LEPKEHÁLÓ

Éjszakámnak csendvilága téved, Leszállt az éj, de benne(m) élsz. Érted élek, a vágytól égek, Boldog vagyok, s hogy Te élsz. Tied a szívem, Tied a lelkem, Tied a vágyam, az álmom …, hogy Megjelenj benne mindig, Minden este türelemmel várom. Úgy jártam én is, mint Libbenő tarka-barka lepke, Mikor a hálóba kerül. Nincs tovább, vége! […]

Posted by
Posted in

Tél temetése

Edit Szabó : Tél temetése . Karácsony után jön Vízkereszt, farsangi jelmezt már felvehetsz, riogasd messzire a telet, Húshagyó keddig megteheted. . Farsangi bálok elkezdődnek, maskarákba bújnak emberek, karnevál hercege itt időz, vidámság ereje mindig győz ! . Az Óév lehet már szalmabáb, melyre a ruhákat aggatják, gonosz és sötétség legyőzés, öregasszonyként elégessék ! . […]

Posted by
Posted in

Egy illat emléke

Egy illat emléke Az illatod még itt nyugszik a párnámon és én hagyom. Hajnalfényben, lassan úszik percnyi létem a vágyakon.   De rám tör a konok munka, már rángatja rézdrótjaim. Sokat ígér, csendben sújtja, hajtja egyre csak napjaim.   Jön értem az acélfogat, fékez, rándul  és felnyerít. Megzaboláz ezer lovat, ki új frigyre így kényszerít. […]

Posted by
Posted in

Jégtörés

Jégtörés Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.   Üveg nő az ágakra, új erő kél a fában, és végül dobja terhét sok apró robbanásban.   Hamar sátrat bont az éj, dér kerül a sebekre. Felsózza a vidéket a hajnal kárörvendve.   Csizma rúgja az avart, értő szempár válogat. […]

Akit visszavárnak
Posted by
Posted in

Akit visszavárnak

Akit visszavárnak (Egy tengerész vallomása)   Megízlelt a kék úr; egy viharvert estén rám harapott, és mint egy magot kiköpött. Lenézve az áldozatot! Korhadt rönk lettem, mely pár napot nyert, míg deszkákra szelte a hajómat. Pedig már húzták értem a harangot! Most körbe állnak, mint vásári barmot. Csodálnak. Mondják: Egy angyal óvhat!   Ostobák mind! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Budakalász

Rózsa Iván: Budakalász Itt együtt élnek magyarok, németek, szerbek; Származása miatt itt senkit meg nem vernek. Budakalász a Pilis kapuja; közel fürdők, Duna, egyebek… És áprilisban cseresznyevirágtól fehér egész Szentistvántelep. Luppa nem csupán tórendszer, van ilyen szigetünk is: Még érintetlen, idillikus; nem talmi, nem hamis… Csak egy ugrás tőlünk a Dunakanyar és a Felvidék; Jöjjön […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Baranya

Rózsa Iván: Baranya Itt együtt él magyar, sváb, bunyevác és sokác; Itt tavasszal tényleg lilán virágzik az akác… Itt februárban már fehéres mandulavirágtól a Mecsek; Ide mindig-mindig szívesen haza-haza megyek… Tüke pécsi vagyok, büszke is bizony erre; Kétszáz kilométer távolból sem hagyom városom cserbe’. Budakalászra nősültem, idevaló a feleségem; Lokálpatrióta vagyok, immár harminc éve kétszeresen. […]

Posted by
Posted in

Vesztes vívócsörte?

(10 szavas) Szívem nem találja nyugalmát, Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát. * Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe, Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte. Már alkonyodik, éj közelít, még van élet, Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet. * (3 soros-zárttükrös) Nem találja nyugalmát, még vívja harcát! Szívem fáj, szenved, vesztett sok […]

Posted by
Posted in

Időkapu

  Kinyitotta az úr a kaput előttem, mint halandó lépdelek. De valami történt velem. találkoztam az Urral este. Időhasadás lett életembe, hisz azt gondoltam öregszem. De ő adót nékem egy percet kitudja mennyi az halandó évbe. Majd ha az óráján letelik egyszer, ismét boldogan találkozom vele. Becsukja mögöttem idő kapuját, emlék leszek talán egy életen […]