Posted by
Posted in

Tél az erdőben

Tél az erdőben Minden fehér csupa-csipke, magot keres kicsi cinke, őz gidácska csetlik-botlik, körötte a friss hó porzik.   Álommanó csókot lehel, sün, és medve csak így telel, bársonyos hó, puhán takar, rovart bújtat most az avar.   Patak vize rég befagyott, bokrok ága színehagyott, fenyőfákon csipkekabát, visszaveri napsugarát.   Egerészölyv, réti sasok, várnak rátok […]

Posted by
Posted in

Csak változó… ez a változatlan! 2/2.

Csend-filozófia – második változat, a már érett gondolkozású szerzőtárssal… Elmeditáltam csöndben, öregesen, míg élek addig vagyok, nem változok… Meditáláskor be kellene menni a halk csöndembe, kulcsot nem találok. Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, ülök, magamban nagy rendet sikálok… Van Kulcsa? Nem lelem, Be hogy menjek, A csendes csöndbe? Idősen már változni nem fogok, Néhány évet még […]

Posted by
Posted in

Velünk élnek madaraink

Edit Szabó : Velünk élnek madaraink . Cinege madár mutatja magát, erdőnek végén, a padnak szélén vígan táncot rop, még nagyon nyugodt, őszi falombok rejteke adott, eleség akad, esznek madarak fenyő ágáról, makknak fájáról, begyük tele van és jóllakottan éneklik daluk, víg a sóhajuk, természet fordul, fehér hó lehull, betemetheti erdő magvait, szegény madarak repülnek […]

Posted by
Posted in

A lét, varázsbörtönében…

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat, Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat… Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat. Kit az élet, ilyen cellába lökött, Azért van, mert szerinte, talán csökött… Menekülni? Szemből homlokon lökött! Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal, Ma már gyerekek, mért nem játszanak vasgolyókkal? Csak […]

Posted by
Posted in

Rideg valóság

Edit Szabó : Rideg valóság . Sáros utca, tócsa rajta, ráfagyott az eső habja, házak ablakában sötét, láthatatlan az erős fény. . Kóbor kutya kapu előtt, haza menne, engednék őt csukott ajtó, nincs bejárás, így marad a várakozás. . Házak között fényes gömbök, láthatatlan új örömök, kerek fényük hideg sárga, egy útmutatást szolgálva. . Késő […]

Posted by
Posted in

Köszönt a tél

Kinyújtózott már a hideg tél, hóval takarta be az ásító teret. Talpunk alatt reccsenő zenével, elaltatta a tájat és a gyerekeket. Halk éjszakába beosont egy dal, hangfoszlány súgja, szeretlek. Édeskés hamiskás románccal, a húrokon mindent lepergetnek. Holdtöltekor az álom tovaszáll, már a gondolat is tudja a helyét. Álomvilágba utazásnak ellenáll, szilárd akarattal rázza a fejét. […]

Posted by
Posted in

Téli örömök a hegyekbe

Turázás… (9 soros) Télen kirándultunk, Fölmentünk a Mátrába, Mikor hó állt kávába. Télen kirándultunk És a nőm tűsarkúba jött, Bakancsokban gyönyörködött. Télen kirándultunk, Csúszott az autó gumija, Én is… szakadt gatyám hátulja. * (9 soros) Kirándulni, de jó! Csábít a havas Mátra, Szükség lesz a kabátra. Sürget, Ő útra kész! Kéznél tűsarkú… Mit tegyek? Bakancs […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapja

Gyertyát gyújtunk ma viola színűt, adventi időszak első vasárnapját üljük. Felkészülünk Krisztus eljövetelére, születésének nagy-nagy ünnepére. Magunkba mélyedünk és lelkünkben csengőszóra ébredünk. Megkeressük okát bűnnek és a bajnak, tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak. Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn, ágak reccsenésére a becsület is belerezdül. Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé, de bizakodva nézünk […]

Posted by
Posted in

Nyugalmi állapotban… veletek, poéták!

Advent idején Nyugalomban vagyok és én a mai nap még, Verselgetek, az asztalomon csonk-gyertya ég… Hallom, hogy kint menetdalt dúdol a süvítő szél, Ő csak rohangál, bejár és valamit keresgél…. Kinézek a sötétbe, át az ablakon, Semmit nem látok a nagy Holdváltozáson… Észlelem, hogy több csillag is fényesebben ég, Ha középkorban élnék, én biztos remegnék… […]

Posted by
Posted in

Megbántva…

Fájdalom sikolt némán lelkedből, az idő fénytelenül csörgedez… Kapkodva kortyolsz a lélegzetből: belső démonod az, mi mételyez.   Visszhanggal égnek szózuhatagok. Mondják, kiket legjobban szerettél. Életérzésed megfagyott, vacog. Mára köddé vált emlék: nevettél?   Itt az idő újra ébredezni, – mert ajándék csupán e földi lét – ne engedd szívedet összetörni,   s ne kérdezgesd: […]