Posted by
Posted in

…lehet, hogy nem is volt?

Éjmanó játszik egy csodás dallamot vágyódva nézem a csukott ablakot Hunyorgó fény a sötéten áthatol egy mandolin lágyan trilláz valahol. Az éj szürke fátyla lassan betakar emlékek sora amit most felkavar. Magányos éjben az emlék most a társ milyen szép is volt…virágzott a hárs. Bódító illatok szálltak a légben a parton egy padon…akkor kéz a […]

Posted by
Posted in

Gondolatok…Apevában

A kezed ha tőlem elveszed már oly közel a vég. Csak csendes magányban tűnik fel majd a társ hiánya. A zene út oda hová soha nem juthatnál el. A népnek hangja nem jut el hozzá a tapsviharban.

Posted by
Posted in

Az őszi köd lassan…

Az őszi köd, lassan átsuhan a tájon sárgult levél hull libegve a talajra hiába várod már, a tarka délibábon a nyár messze jár, a tél közelít. Tempóját veszíti a megszokott ütem a szél hajnalban már csípősen üzen színezi a lombot az ősz ecsetje az avar lassan befedi a Föld ráncait. Az elmúlás réme kopogtat az […]

Posted by
Posted in

Könyved lapjaira…

(Tükörvers) Az örökös bűnt, mondd ki érti meg? Mely vezekelni tanít nem szeretni a lélek hatalmát kell majd feledni “s ha utad egyszer a végéhez ér” mondja: megfizetsz mindenért. Vajon miért él az agyakban e képzet tört álmokon mindenütt cserép hisz az élet, fájón is csodaszép de büntetéstől retteg belső éned könyved lapjaira nem kerül […]

Posted by
Posted in

Változások

Edit Szabó : Változások Múltakból érint meg a jelen, hullhatnak az őszi levelek, élőre néznek tekintetetek, időben félre léphetnek, jövő szava új ígéret, közös akarat a végzet. ” Egy életszakasz véget ér, lehullott csillagokat lep szemét, mentjük, ami még él sarjad már a gyökér, de soká hoz új virágot, vissza-visszatér a tél.” Hatalma oly sokat […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tömegvonzás

Rózsa Iván: Tömegvonzás Mindennek van tömege, Legyen bár bolygó vagy neutrínó. Ne légy soha más ölebe! Hatalom minden méretet felülíró… Budakalász, 2017. augusztus 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tapsorkán után csend…

Rózsa Iván. Tapsorkán után csend… A fellépést követően zúgott a tapsorkán: A zongorista elérzékenyült sikere láttán. „Brávó, brávó!” – zengett az egész terem: Ilyen tehetség nem minden bokorban terem. Évszázadonként jó, hogyha egy születik: A koncert után hát ráadás is kéretik. Elcsendesedett újra a publikum, légy se hallatszott: S a zongorán a művész most lágy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hangorkán után csend…

Rózsa Iván: Hangorkán után csend… A diktátor beszédét elnyomta a hangorkán; A tömeg üvöltött, ahogy kifért a torkán: „Elég volt belőled! Le veled! Le veled!” Hiába kiabálsz, ezt ugyan kérheted… A bársonyszék kényelmes, pont méretes: És a hatalommal járó pénz ígéretes. Jöttek hát rohamrendőrök, rövidre zárták a dolgot; És a tömeg ment, ahogy jött: csendben […]

Posted by
Posted in

Torz tükör.

Torz tükör.   Tükröm, tükröm,  mond meg nékem, mint Hófehérke meséjében , mert most mi kezetekbe tündököl, nem más csak görbe torz tükör.   Babonázva igézi szemetek, miközben lelketek elveszett. Neked házasságod újra köttetett, mily hazugság ne feledd. Isten és ember előtt, közben tartottál szeretőt… és ítélkeztél mások felett még a barátság is oda lett. […]