Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Riadt rend

Rózsa Iván: Riadt rend Két vihar közt riadt csend… Emberi, és nem isteni rend… Érdekek irányítják a világot… Hogy kié? Jobb, ha nem tudod… Budakalász, 2017. február 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki kit ráz át?

Rózsa Iván: Ki kit ráz át? Hülyítesz engem, hülyítelek téged! Ez a játék jellemzi az emberiséget? Szívunk és/vagy szívatunk, ez a sorsunk? Becsapnak, becsapunk és becsapódunk… Budakalász, 2017. február 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ölni és ölni hagyni!

Rózsa Iván: Ölni és ölni hagyni! Egyszer talán meteorok csapódnak a Földbe… Egyszer talán az egésznek vége… Egyszer talán felrobban ez a bolygó… És akkor Isten nem lesz már oly mosolygó… Megérdemeljük mi, emberek a sorsunkat? Nem tanultunk semmiből, mi minket igazgat? Nem változott a lényeg évezredek óta? Ölni és ölni hagyni! – ez az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Becsapódnak…

Rózsa Iván: Becsapódnak… Becsapódnak, kik álomvilágban élnek… Becsapódnak, kik hamis szerekkel élnek… Becsapódnak, kiket hamis próféták vezetnek… Becsapódnak, kik álnok gazembert szeretnek… Rájönnek, hogy az egész csupán illúzió volt… Rájönnek, hogy valóság és ábránd külön utakon kóborolt… Rájönnek erre; de lehet, hogy már késő… Rájöttek, de sírjukon már dolgozik is a véső… Budakalász, 2017. február […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Legyünk optimisták!

Rózsa Iván: Legyünk optimisták! Becsapódnak egyszer, kik csak a becsapáshoz értenek: És akkor végük lesz, immár talán végleg… Fellélegzik majd a nép, az egész világ: Élősdi tetvektől mentes immár a virág… (Legyünk optimisták…) Budakalász, 2017. február 8.

Posted by
Posted in

Tavaszi idill

Tavaszi idill     Pitypangok aranysárga pomponjaitól virít a rét. Totyogó récepár a tó partján. A gácsér füvet csipegető barna-tarka párját kíséri. A kép idilli. A természet ébred, új életet ígér. A tavasz halványzöldre pingálja a tél szürkeségét, az ágak duzzadó rügyeit bontogatja. A víz hattyú képét tükrözi vissza. Ringatózva kelleti magát, szárnyait gömbbé formázza. […]

Posted by
Posted in

Magányban

Edit Szabó : Magányban Elegáns sötét ruhában férfi ül a park árnyában, megpihen a liget padján, ismeretlen gond ül vállán. Oly idegen helyen járkált, sötét ruhája válasz tán, szükség vitte sarki boltba, nincs már aki vásárolna. Cigaretta a kezében, a park fái idenéznek, fejét mélyen lehajtotta, virág illat sem ér oda. Számlát nézi tekintete, sosem […]

Posted by
Posted in

Várva várt vendég

Nem kopog, nem kérdez, berobban, s feléleszt mindent, mi rég halott, érzést, mi megfagyott. Bejut a kulcslyukon, ajtókon, ablakon, felébreszt szíveket, alvó reményeket. Szép szeme felcsillan, tél búja elillan, tó jege megreccsen, naptól ha csókot csen. Besurran kertekbe, bimbót bont nevetve, mosolyt csal arcokra, fittyet hány gondokra. Fényt fest a kék égre, szivárványt szélére, eljött, […]

Posted by
Posted in

A Lantoshoz (Arany János 200)

A Lantoshoz   Lantod, mit letettél, tán felveszi más, egy karakán törpe, vagy szelíd óriás, hisz ezerszer volt, és van rá jó alkalom, pátosszal pengetni borgőzös hajnalon, virtuális rabként, hurokban a neten, vagy virágzó mezőn csókokra éhesen. Valódi csókokra szerelem hevével, aminek tüzében reményünk nem ég el, nem ég el, csak fénylik (bár múltunk mostoha), […]

Posted by
Posted in

Futok, futok

B. Mester Éva Futok, futok   Tavaszi zsongás mámorában, kibontott hajjal, kisszoknyában, futok a szélnél is gyorsabban, avartűz lobban a nyomomban.   Bámul útszéli, sápadt kétely, elsöpröm majd a szenvedéllyel. Ezt a tavaszt már nem engedem, igazat varázsolj lelkemben!   Ideje a rügyfakadásnak, ideje a csóknak, a láznak. Még minket akar ez a tavasz. Most […]