Rózsa Iván: A kis Romulus és szenteskedő álszentjei Isten nevét óránként veszik szájukra az istentelenek… A rafinált kis álszentek, a hittel példálózó hitetlenek… Dehogy keresztények ők! Embertelen állat-emberek… Vezetőjük egy mini Antikrisztus, egy báránybőrbe bújt farkas gyerek… Budakalász, 2017. május 12.

Rózsa Iván: Állítsuk meg őket! Most még csak átplakátoznak, matricákat ragasztanak… De lehet, hogy majd ütnek-vernek, törnek-zúznak… Mitől keresztények ők? Most még csak szavakkal ölnek… Jönnek-jönnek az új Lenin-fiúk… Állítsuk meg őket! Budakalász, 2017. május 12.

Rózsa Iván: Egy csónakban… Egy csónakban evezünk… Mikor jön erre rá férj és feleség? Egy csónakban evezünk… Mikor jön erre rá az emberiség? Budakalász, 2017. május 12.

Rózsa Iván: Újra fekete autók? Nagygécen járt az ügyeletes nagy géci, Jött nagy, fekete autóban népet hülyíteni, De az öregek jól tudják a közelmúltból: Ki az, aki demagóg, és csak szónokol… Budakalász, 2017. május 11.

Rózsa Iván: Egyszavasok (Hommage à Weöres Sándor) I. Könnyvirág. II. Gyöngyvilág. III. Takonypóz. IV. Weöres-torony. V. Illatáram. VI. Villanyállam. VII. Haragvirág. VIII. Csontkollektor. IX. Sarokkompót. X. Szarkaszentelés. XI. Hadarka. XII. Torverseny. XIII. Szurokszorulás. XIV. Állatfelhő. XV. Konzervterem. XVI. Aszkétaorgia. XVII. Festménytelenség. XVIII. Tűtrágya. XIX. Vigaszvirág. XX. Fagyrózsa. XXI. Mamut-magyar. Budakalász, 2017. május 6.

Rózsa Iván: Az ötödik elem (Weöres Sándor: Tojáséj) Tojáséj-fényben, Éltem reményben, Néha töksötétben, De fenség-tényben, Földben, tűzben, vízben, szélben; Napban és égben; Mikor féltem, akkor sem féltem; Mikor éltem, igazán éltem; Mikor haltam, tényleg haltam; De azért ez még odébb van! Van most, ami van: Valóban itt vagyunk a valóban? A világ legszebb, legrövidebb verse: […]

Rózsa Iván: Vége! Nem esnek már tőletek sehol hasra, Felhúznak tán titeket a lámpavasra! Vége már a hülyítésnek, a „varázsnak”, Eddig is csak ártottatok az országimázsnak! Budakalász, 2017. május 4.

Edit Szabó Nézzünk csak körbe, tengernyi álom fásul lelkek fészkébe.

Csapkodó hullámok egész sora zúdul a partra, nagy vihar készül sötét, komor felhők rohannak tova talán a világ a halálba révül? Villámok cikáznak, mennydörgő robaj a parti sziklák verik most vissza néha egy pillanatra elül a zaj sötét fátyol a tájat beborítja. Tajtékok sora száguld, vízpermet száll hullámok hátán lidérc lovagol partba belemar, mint vad […]

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.