Rózsa Iván: Művész hatalmat! A politikusok összeugrasztanak egymással népeket, A művészek kihozzák a legmélyebb érzelmeket. A politikusok uszítanak, a művészek békítenek: Mégis a politikusoké a hatalom, ki érti ezt meg?! Budakalász, 2018. július 8.
Rózsa Iván: Ellentétes hatások A művészek kihozzák az Emberből a legjobb állapotot: Mint valami örömet sugárzó égitestek, Napok… A politikusok szívó hatása, mint a fekete lyukaké: A Semmit terjesztik szerte a világban mindenfelé… Budakalász, 2018. július 8.
Rózsa Iván: Álom, édes ábránd… Ahogy a tengerbe ömlik a folyó: Úgy áramlik a lelkekbe a Jó… A folyók, tavak vize újra tiszta: A Föld népe végre az igazságot issza! Budakalász, 2018. július 8.
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]
Misztikus erők vannak, hatnak. Babona? Nem, ha letaglóznak. Engem egy boszorkány elátkozott, Legyen emléke is elátkozott. Jó ember volt, rossz ember lett, Szeretett, mint kisgyermeket. Felnőttként nem bántottam soha, Átkától szabadulok valaha? Budapest,1997. november 29. – Kustra Ferenc
Nem vagyok egyedül! 1. Van barátom. És kiáltom, hogy… vigyázzon. Nem hiábom. Ő barátom. 2. Van barátja. És vigyázza, szól-e rája ír-tollára. És megáldja. 3. “Énbarátom mindig látom át homályon. Mint az álom. Mert barátom.” 4. “Mért barátom? Úgy találjuk: Őt megállom jól egymáson!” Vagy csak vágyom?” 5. “Azt kívánom, rajta álljon a világon! (Engem […]
A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]
Versben, TANQ –ban és 10 szavasban… Az egész kora reggeli napsütésben, Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben. Nap ébred! Még semmi meleget nem adott, Beborította az árokparti bokrot. Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat, És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat. Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített, Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített. Fűbe […]
Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem, Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. Rémisztő a hegy, […]
Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc
