Posted by
Posted in

Régi történet

Edit Szabó : Régi történet Maga módján egyszerűség, nincsen abrosz sem teríték, csupasz asztal, rajta kenyér szeletekben ketté törvén. Mellette egy vizespohár, valaki szomját oltottá, foszlós kenyér volt az étke, tiszta vízzel öblítette. Kenyér és az éltető víz, szegény ember nem feledi, mikor vitte a határba, haza hozva “madárlátta”. Madár látta gyerekeknek, ha már ő […]

Posted by
Posted in

tangónkat várom

Tangónkat várom, simulni vágyom karodba hosszan, táncolni nyomban. Gyerekünk unja, de velünk van újra, hogy míg mi ropjuk a nápolyit falja. Lėpėsek gondja vállunkat nyomja, de csak míg engedjük s szėlnek nem eresztjük. Táncunk tanára mondja ės várja, hogy lábunkat engedjük vėgre szabadjára. Szavainak hála úgy nėzel rám máma, mint tollait szėttáró flörtölő páva. Kedvemért járod, de tudom […]

Posted by
Posted in

Bíztató

(foto: Borsodi Géza) Kell a pofon, kell a bánat, értékelni tudd a mádat, tragédiák, veszteségek tanítanak bölcsességet, ajándék egy perc, egy óra, napot látni virradóra, rabság után szabad élet, átkok után bók, dicséret, búra derű, sósra édes, könnyek után nevetések,    tél után a langyos szellő, forró nyárban árnyas erdő, szárazság után az eső, s […]

Posted by
Posted in

Labirintus

Minden nap, újabb épülő falak, Labirintust alkotva, haladnak, Egyre szűkülő mozgástered felé. Sajog egy érzés, léted nyög belé. Akaratod így lassan porba hull, Szavaid hátán, kicsit sem józanul, A választ, csak félve, titkon tudod, Győzni, vagy elveszni, ha feladod! Törj hát utat, végre magadnak Vagy ha nem, akkor a szavaknak Szavazz bizalmat! Hisz a fegyvered […]

Posted by
Posted in

Tél végi gondolatok

Mi szeretnél, az minden lehetnél, Hisz a Hold arca is rád mosolyog. Február idusán bár titkon remél A test, de tavasz helyett a tél kopog. Sok régi emlék ilyenkor visszajár, A Hold, mint te is, némán emlékezik. Énekében a szférák zenéje már Napfényt idéz, ha dallama felhangzik. Tavaszt idézőn a nap is felragyog, A Tél […]

Posted by
Posted in

A Hold arcai

A Hold arcai (fotós trükk) Fényképészünk fantasztaként Holdunkat leképezi. Varázslatos képzelettel sziluettjét kimetszi. Állólámpaként kapcsolja, képkeretbe foglalja. Atlaszként veszi a hátra, görnyedezve hurcolja. Teliholdat hálóval fog, lepke gyanánt kergeti. Spárga végén luftballonként a magasba engedi. Létrát támaszt, hogy elérje; pányvát, lasszót vet neki. Festő pemzlit mozgat fel-le, ezüstösre színezi. Zsonglőrködve dobálózik, kézzel-lábbal görgeti. Mindez trükkös […]

Posted by
Posted in

Bagira

Nyakamon fekszik fekete barátom, Ülök könyvemet olvasom. Szőre selymes, puha mint a bársony. dorombolását szívesen hallgatom.   Hátam masszírozza apró lábaival, sűrűn megteszi ezt nekem. Kicsit dögönyöz fehér karmaival, amikor a kenyeremet kenem.   Falátkát nyávogva ő is kér, mintha nagyon éhes lenne. Pedig hasába alig fér, fogával mintha kést fenne.   Szép és kecsesen […]

Posted by
Posted in

Nyár

Nincs már hideg, de jó, házunk előtt megy a ló. Nem kell mától tanulni, a ceruzát a kezemben tartani.   A z udvaron mindig játszunk, a labdával sokat foglalkozunk. A labdát kilyukasztjuk, reggel megint megragasztjuk.   Az orvoshoz nem megyünk, betegek már nem leszünk. Áthívjuk a barátokat, csak nem a lányokat.   A lányok velünk […]

Posted by
Posted in

Milyen nekem a tél?

Befehéredett a környezet, már nincs nálam a füzet. Bokáig járok mindenhol a hóban, régen volt részem ilyen jóban.   Húzzuk a szánkót ide-oda, hógolyót dobálunk milyen móka. Valaki elesik, de senki se bánja, mert a hóbuckát senki sem látja.   Csak egymásra figyelünk, a játékra ügyelünk. Lábunk a roppanó hóba süllyed, ne hagyd bármi elvegye […]

Posted by
Posted in

Ha látsz…

Ha látsz gyökerestül kitépett virágot, Kertedben, gondosan elülteted, Meghálálja vajon a gondoskodásod, S illatával köszöni meg, neked? Ha látsz kóbor állatot, nem vadat, Vajon megállsz-e rajta segíteni? Megadod-e újra azt az álmot, Mi életében megszakadt neki? Ha látsz egy embert, élete alkonyán Ki az utcán, egy padon “vert” tanyát, Segítesz-e, vagy undorral, flegmán, Fejed elfordítva […]