Posted by
Posted in

Játsszunk együtt!

  A tiltott gyümölcs csábít, felmászol, s érte nyúlsz, de arról is, csak miután beleharapsz, derül ki, hogy savanyú.   – Osztozhatnánk egyen, hátha a következő nem lesz az. –   Mert tudod, ha én teát főzök, két bögre közül az egyik mindig neked meleg, mesélek, s valahogy nem tudom, hogy most velem, vagy éppen […]

Posted by
Posted in

Hugonnay Vilma

Ezernyolcszáznegyvenhétben született egy gróf leányka, öt testvér vette őt körül s tüdőbajos édesanyja.   Szeretné, hogy gyermekei legtöbb tudást szerezzék meg. Vilmát intézetbe adta ismeretekre szert tehet.   Tizenhárom éves mikor elveszíti édesanyját. Barátnője otthonukban bemutatja a nagybátyját.   Szilassy György földbirtokos ki halálosan beleszeret, és húsz évvel fiatalabb lányt hamarosan eljegyzett.   Tizennyolc éves […]

Posted by
Posted in

Bár ráncokat fest…

“Úgy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek,” (Garai Gábor: Sokáig élni) renyhülő izmok, fájó ízületek ki tudja, vajon meddig élhetek tűz mi egykor izzott, most még pislákol fényében már csak az emléke lángol mi egykor szép volt mára megszokás felcsillanó fény is olyan szomorkás szemedben, hol vidámság csillogott most rezignáltan várod a holnapot […]

Posted by
Posted in

Versíró diákok

B. Mester Éva   Versíró diákok   Hat arnóti kisdiák az iskolában egy – egy órát szívesen tölt a könyvtárban. Betűk között, könyvek között cseperednek egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet.   Éva néni két csoportra osztja őket, jó tanáccsal látja el a kérdezőket. Verset írnak kétszer háromfős csapatban, lelkesednek, már az első pillanatban.   […]

Posted by
Posted in

Metamorfózis

B. Mester Éva   Metamorfózis   Te szavakat festesz én képekben élek neked mind a színek titokzatos fények nekem csak a szavak rímmel vagy rím nélkül felhőket karcolva önmagából épül gondolattá válik a kép is a szó is pillangószárnyú híd a metamorfózis te kifelé indulsz én odabent várlak végtelen a világ mégis rám találhatsz.   […]

Posted by
Posted in

Téli emlék

Lelkemmel látom, mint régi emléket, voltak nyugodt, fehér teleink, amikor szobánkban hosszan pihent az árnyék,  gyapjú sálba leheltük hárs illatát, álmos altatókat dúdolt a tűz lángja, fényében álmot szőtt a romantika, s bűvös éjeken, mint meséinkben, jégvirágok mögül szerelmünket leste a hold.

Posted by
Posted in

Mosolyhangok♥

Sirámok üveghangjai csillannak fel néha Madárpinty rekedtségével kísérve, S olykor fordítsd el fejed Hogy szeretettel nézzél feléje. Lelki szemeid nyitottak a világra Boldog idők sose feledd, Ha a múlt beinteget, Mosolyogj rá, s mond neki elkésett. Fantáziával festett illatban, Álmodtuk, hogy egyszerre sírunk, nevetünk S mi már kiment a divatból A kirakatba már be nem […]

Posted by
Posted in

A rózsa halála

„Bár holtra metszé kertész görbe kése” a gyönyörű színben pompázó rózsát, vázában tündököl, ontja illatát. Élteti szépsége dicsőítése.   Napok múlnak és egyre bánatosabb, érzi sorsa végül beteljesedik, a sok ellankadó szirma leesik. Pedig ő volt a legcsodálatosabb.   Nem volt vetélytársa a rózsakertben, a szellő átölelte lágyan, csendesen. Hitte mindig örülhet az életnek.   […]

Posted by
Posted in

Téli táj

Havas,szél borzolta hótakaró, Olyan mint egy fehér golyó, A hó és jég foglya, Most a föld birodalma.   Fenyőágon kristálygolyók, Tobozai hóval birkózók, Zúgó patak befagyva, Szendereg elhagyatva.   Jeges tó tükrében csodálja Magát a deres fa, Őszi színes falevél, Jégkristály a peremén.   Merengő, fehér e táj, Csend és nyugalom vár, Hó altatja a […]

Posted by
Posted in

Kedvenceim

Edit Szabó : Kedvenceim Nehéz kérdést tettek fel most énnekem, melyik lehet a szeretett kötetem, a szobámban nincsen számuk, annyi van, polcaimon sorakoznak duplásan. Gyermekkorban kezdődött e szenvedély, rejtvényküldés, nyereményem a regény, rádióban bemondták a nevemet, számításom hozott eredményeket. Paplan alatt elemlámpa fényénél, olvastam a kedvenceim regényét, hosszú harc a magyar népszabadságért, boldogság volt, láttam […]