Posted by
Posted in

Négy évszak

Edit Szabó : Négy évszak Tó vizében ragyognak a szinek, hullámait megtörik a fények, part közelben fekete a madár, halkan úszik felette a táj. Fenségében messzire tekint, frissen zöld fák tavaszt jelentik, ébredő természet, megújulás, életre kél minden virág. Fényes zöld falevél nyarat idéz, véle öröme, sárguló napfény, melegét szórja földi világra, teremtés hatalmát adja […]

Posted by
Posted in

Nem változhat…

Edit Szabó : Nem változhat…. Mondhatnám én, bizonyisten’, hogy bezzeg az én időmben, fürdés után esti mese, bújhat ágyba minden gyerek. Reggel aztán kipihenve, felkeléskor minden rendbe, szép nyugodtan iskolába indulhat a család ága. Gyerekeim így neveltem, bezzeg még az én időmben, esti mese bizony nem volt, paplan alatt a könyv hajolt. Már a mában […]

Posted by
Posted in

A kicsik is győzhetnek

Kicsi kavics vagyok, partot érve állok. A nagyok elnyomnak a vízből kizárnak.   Nem hagyom magamat, megvívom harcomat, a víz majd megsajnál, csatában mellém áll.   Gyorsabban célt érek, mint gonosz nagy kövek, kik lassan gurulnak víznek ellenállnak.   Egymást majd feltartják, útjuk nem folytatják. A patakmederben megülnek csendesen.   A medret tisztítják őket biz […]

Posted by
Posted in

Flóri és én…

A zöld fű, a fák, az apró kis virág meglazítja keskenyre húzott szád.   Az apró csodák, bogár és lepke… csak nézzük önfeledve.   Az élni akarás, mi bennük rejlik ők sosem felejtik.   Öreg, beteg kutyám lábamra hever, megsimogat… hűséges szemeivel !      

Posted by
Posted in

Esküvői fogadalom

Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki ne szeressen Nem tártam két kezem ha az ajtón beléptél Nem néztem szemedbe ha hozzám értél Nem öleltelek át adva magam a percnek S nem mondtam: „szeretlek” Nem néztem hosszan […]

Posted by
Posted in

A Vadász

Vadat űz Minden éjjel Üldözi vassal-vérrel Torok vagy szív Nincs kegyelem Kés vagy kard Ez nem győzelem Mert aki vadat ejt maga is vad marad s nagy vihart arat a vasakarat Vadul szeret Vadul gyűlöl Vadakat hiába űzöl Szíved csak egy vadra vágyik Kiért megölnél bárkit Ő az kit vadul szeretnél, és megvetnél Kitől a […]

Posted by
Posted in

Lassan mozdulok…

Lassan mozdulok, tétován talán, ha nem lenne délután, és vasárnap… Tenném a dolgom hisz korán van még így négy után… a munka sok, a nap meg oly rövid. Lassulok, az idő is telik, rajtam, fáradok. De álmodok csodás álmokat, látom szürkülő utamat, a sín a távolban összeér. De nem jön már nekem vonat, élet is […]

Posted by
Posted in

Az Úr érkezése

AZ ÚR ÉRKEZÉSE (A verset Ady Endre azonos című verse ihlette) Mikor letértem az útról s a lelkem megtelt bűnnel, szelíden és kedvesen szolt hozzám az Isten.   Eltévedt bárány! Jöjj vissza a nyájba, hiszen Terád is vár a Mennyeknek országa!   Ó, Teremtőm! Hallja hangod szolgád, bocsáss meg nekem s én visszatérek hozzád!   […]

Posted by
Posted in

Nem!

Szegény öreg földrész. Mi lessz megint veled? Háborús bűnösök nagy bajt hoztak neked. Volt, hogy tönkretették egész európát. A cinkos utódok szintén ezt akarják. Emlékezz rá vissza, népeket irtottak. Haláltáborokban Sok embert kínoztak. Most új veszélyt hoztak, tömeg áradatot, idegen népeket, terrort, erőszakot. Nekünk ebből nem kell, ez egy békés ország. Ne döntse el senki […]

Posted by
Posted in

Elmúlás

Búcsút intett a nyár hűvös már az este. A kőszobor is lehűlt, hideg már a teste. Beköszöntött az ősz didergős a hajnal. Hamar sötétedik, rövid már a nappal. A nap ereje gyenge, és már néha én is. Álmosságot hoz rám a rideg őszi szél is. Sárguló levelek, temető virágok Az elmúlást jelzik akár merre járok. […]