Posted by
Posted in

Őskohó

Megint csak salak, Megint csak salak, Kevés a vas, ami marad, Kihűl a kovács keze alatt! Velence, 2018. április 16.

Posted by
Posted in

Minden késésben … Megérkezett!

Böjti szelek Nem tereltek Fellegeket. A bárányok Valahol elmaradtak, Nem adtak hangot kolompnak, A fák feketén, csupaszon vártak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem sepertek Eget, utcát, teret, Csak eső esett, Ahogy könny pereg. A harangok hallgattak, Az állatok elbújtak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem fújtak, Minden csendben […]

Posted by
Posted in

az ősi jóslat csendben…

cafatokra tépett kicsinyke ország tépte szaggatta dúlta Trianon nagyságát őrzi még a timpanon átlépett rajta a fejlődő világ belső háború dúl megosztott a nép egymást mocskolja most is az ellen miközben “keresztény” itt a szellem a megbocsájtás már rég nem erény hazugság fátyla takar be mindent a győztes üvölt rút szitkokat szór az országból kiűzné […]

Posted by
Posted in

Azért, mert

Azért, mert 1. Oka van… annak, hogy lehetek. Az apa óhajtá. És hát jómagam is, Van-anya méhéből. “Menjek már kifele!” (Van-anya őssejtföld légét szívja be-ki…) 2. Oka van… annak, hogy remegek. Hogy a koporsómat én őrangyalom-e? az, aki majd nyitja?! És félek: nehogy a cica kilöttyintse tányérból tejemet. 3. Oka van annak is bizonyos, hogy […]

Posted by
Posted in

Mindenhol

Mindenhol     Itt az erdő. Hiúz tépi kecskéd. Vagy épp ellopott vastüdőd. Itt elültetsz, siess, bölcs örökkék fenyőt.   És kiszáradt vidék, holdi, merkúri táj. Minden elfut, ha lát. Éppen itt, lám, emelsz-   Mit?! Homokvárakat, félve-elbújva él bennük ördögkirály. Földbe szállt angyal is.   És ha felhőre, ülsz? Szép Zeusznak nyomán… Lég’zeted, látható, […]

Posted by
Posted in

Sorsod a sorsom

Tegnap éjjel nálad jártam. Valóság? Vagy álmot láttam? Feküdtünk a zöldben Az égre tekintve, Sorsunk összefonódva, Kezed a kezemben, Az időt nem törődve Hagytuk, hogy békességben A csoda végre megtörténjen, Megszülessen a boldogság. Ébredést csicsergett a rét, Magához vont a csend, Új színekbe öltöztek a gondolatok, Életünk fakult vásznán festmény született, Szerelem! Áradt a fény, […]

Posted by
Posted in

Szent György napján

Edit Szabó : Szent György napján Áprilisnak legvégén látszik tavasz, megjövén, bőven terem füvet rét, jöhet a legeltetés. Szent György napja érkezett, vessző hajt ki tehenet, gazda keze még oly lágy, tűzön lesz az áthajtás. Pásztor ünnep javából, váltsuk meg a rontástól, füstöljük az istállót, szedjük meg a harmatot. A jószágnak enni kell, a jó […]

Posted by
Posted in

MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!

MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!   (Parafrázis Radnóti Miklós Razglednica (4) című versére)   Most ezt is fogjam egyedül a sorsomra, mintha a felelős mindenért ő volna, hogy rányomta homlokomra a bélyeget, mint marhára, mit izzó vassal égetett?   Rajtam van az első születésem óta elrejtve mondatba, a kiejtett szóba; ami most, az már megtörtént százszor velem. […]

Posted by
Posted in

Májusban az asszony-leány

Edit Szabó : Májusban az asszony-leány Asszony-leány diadala szép májusnak virágzása, első napja szerelmesé, kivirágzott ablakoké. Májuskosarat kap a lány, várhat boldogan, hozomány szerelemnek, boldogságnak, előjele új világnak. Május első vasárnapján köszöntjük az édesanyát, minden kicsi és nagy gyerek, ki e világra született. Hálát adni az életért, hálát a felnevelésért, könny csillan meg két szemében, […]

Posted by
Posted in

A halál gyereke

A halál gyereke Csöpp gyermek, ő kézbe fog, szépen és elvezet sápadó csillag mellett a Csöndvégtelenségbe. Ez hát az Elmúlik? Oly furcsa! Épp mintha semmink se történne. Csöpp gyermek-és néz terád sírva. Harctéren is van halál. Hangos? Ágyúgolyó zúg? Lehet, hogy nem. Csöpp gyermek egy késre tűz és visz. Vesztőhelyütt is halál járhat… Földön kötél, […]