Posted by
Posted in

Búslakodok…

Búslakodok, mert el akarják venni a hazámat És még, mint magyarnak, nekem kell befogni a számat. Búslakodok, mert nem lehetek magyar a hazámba, Csak sok, nemzetközi pénztőkét nyomnak be a számba… Búslakodok, egy több mint ezer éves nemzet felett, Ez a hazánk, így mi ezt szeretjük, mindenekfelett. Búslakodok, mert hazám népe „birka”, mindent eltűr, Csak […]

Posted by
Posted in

Család az alapja…

Istenem, jöjjön el a Te irgalmasságod! Teremtésünk óta, mi vagyunk a családod. Megteremtettünk és nekünk is lett családunk… Istenem! Ne engedd, hogy szétverjék családunk! A család tartja össze az emberiséget. Liberalizmus rombolja; eszmeiséget. Család az alapja, minden államiságnak, Liberalizmus káros… nem híve családnak. Kérdem, ha nem lesz család, csak egyes emberek, Úgy hal ki emberiség, […]

Posted by
Posted in

Életre alkalmas

A magyart évszázadok óta a sors veri, Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi. Már a sors sem akarja, hogy egy nemzet legyen? Átkozott ellenség, megszakadtok… ez lészen. Nekünk mindig tűzön- vízen át kell gázolni És a célt, ezt végrehajtva tudjuk elérni. Ha hagyják, csaló, hazug fele barátaink, Kik mindig úgy tűnnek föl, mint bősz segítőink. […]

Posted by
Posted in

Készülök írni…

(Anaforás „Grádics” csokor) Nincsen félelmem Asztalnál nem, vagyok egyedül Itt ül magány… rendületlenül. A hívatlan magány terheli szembe székem! Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem… Félnem nem kell már Ablakomat fedi, porfüggöny, Tapadt por… nem jön át fényfüggöny. Nekikészülők és több verset írnék immár, Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már. Félni nincs mitől, Az […]

Posted by
Posted in

Félnem adjatok

Én vagyok a puskini felesleges ember Nem mindig látom hogy van miért élnem De hívőként magamban kárt nem tehetek Hát jobb lenne elkezdeni félnem Mint divatból a nappali közepébe Épített zuhanykabin Életemhez mint kusza vízvezetékek Kígyóznak gondolataim Soha meg nem születő gyermekem Apám öreg homlokát zúzza be A játékmozdony fémszerelvényével Mit ő éppen neki készített […]

Posted by
Posted in

Wi-Fi

Nem szelídült Meg a rendszer Nem javadra de Mélyen beléd váj Mégis nagyon fáj Megérzed Ha kihagy a wi-fi Mert Marokkót Taroló sirokkó Erejével és Tarokkot rakó Kezű anyó személével Szemléleted monitorozza Pogány-torozva Kupa bort és Buta kort aranyozva Ha kezében a serleg És belsőleg kell érezzed Őt elsőnek legelsőnek A legelőnek Kicsapva szaladsz a […]

Posted by
Posted in

Asszony keze

Edit Szabó : Asszony keze Fával játszom, tekézett, két karommal átérem, sújt a fejsze mellé megy, vállaim megfeszítem, hasad, reped, alig fogy, minden nap a halálom, szívem verdes, kalapál, erőm felett vagyok már, nincs segítség, kérdezik, a két kezem megteszi rám nevet a szomszédom, hagyjad,hogy megszáradjon, majd a nyáron felvágod, szárazság új halálom, nedves fa […]

Posted by
Posted in

A kórus

  Egy szép tavaszi napon, Balatontól nem is oly távol. Történt meg ez az eset, hogy megszületett egy egyesület. Sokk lelkes zenekedvelő gyűlt össze, hangjuk összekovácsolva csenget. Meg alakult a Balatonalmádi kórus ezzel, aminek a karnagy a szíve és a lelke . Idő madarán reppenve, mit megtépázott sors keze. Átélve sokk fájdalmas percet, a kóruson […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

A várfal…

Az öregség kerítése… Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? Tudom, hogy a búzamezők […]