Posted by
Posted in

Urak, ti döntnökök…

(Anaforás, halmazrímes) A gonoszok ránk telepedtek, A gonoszok körbeöleltek! A gonoszok bekebeleztek. A gonoszok el nem engedtek. Még most sem lehet büszkének lenni, hogy ez továbbra is a mi hazánk! Még nem győzött a feledést ránk erőltető, feledő emlékezet! Még a nagyok, most sem értik, amit elvettek… az nekünk hazánk! Még a nagyok most is […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az időrabló

Rózsa Iván: Az időrabló Ellopta az időnk az időrabló, És most pénzért árulja… Elcsente a jövőnk a jövőrabló, Szabad préda a hátulja… Budakalász, 2020. május 30.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Társasutazás

Rózsa Iván: Társasutazás Szerelem, élet, halál: Lassan eldöcög a batár… Felszállnak még rá néhányan: Utasai találkoznak egy más világban. Budakalász, 2020. május 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csábítás

Rózsa Iván: Csábítás Annyi a tévútra csábítás! Annyi a talmi csillogás! Körülnéztél te is a világban: De mersz tükörbe nézni szoba-magányban! Isten veled van, nem vagy egyedül: Ő az, aki tényleg ismer, egyedül. Mások szemében tán még titokzatos is vagy: Fejtsen meg egy nem lusta, kíváncsi agy! Budakalász, 2020. május 24-25., éjféltájt…

Posted by
Posted in

A gyermek a mindenünk

Edit Szabó : A gyermek a mindenünk . Édes szentem, két kezemben te vagy nekem a kedvesem, ragyogó szép mosolyodért odaadnám minden kincsét életemnek, szerelmemnek gyötrelem és kínkeserve változott át születésre, adott reményt új életre. . Szemünk fényét a gyermekért odaadjuk a kegyelemért, látni téged, olyan csodás, szívünkben él a boldogság, öröm tölti be lelkünket, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vándorlás

Rózsa Iván: Vándorlás Sokszínű világ, sokfajta élet: Számtalan kultúra, megannyi lélek… Mindent megismerni úgysem tudsz: De tőled is függ; meddig jutsz?! Budakalász, 2020. május 24.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hírnév

Rózsa Iván: Hírnév Mit látsz a világból? Mit lát a világ belőled? Persze, tőled is függ: Hányan hallanak felőled?! Budakalász, 2020. május 24.

Posted by
Posted in

Van még a hitünkből

Trianont nem feledhetjük… Van hitünk, még van egészségünk. Mi okunk van, hogy mégis félünk? Mindenünket elvették, elorozták, „Lassan a nevében miénk az ország…” A fájdalmunk biz’ égig érő, A fél világ vesztünkre leső. Istenünk! Szemed fölülről sirasson, Istenünk! A lelked hozzánk hajoljon. Istenünk! Nem sok, amit kérünk: Kérünk, ne engedd folyni vérünk. Istenünk! Lassan elfogy […]

Posted by
Posted in

Emlékőr

hangulatzene a vershez Emlékőr   Nem emlékszem mosolya vonalára, nem emlékszem a simogatására, nem emlékszem mondatokra, hangjára   Arra emlékszem, amikor mosolygott, a világ szebb hellyé lett, emlékszem illata bennem oldódott, ahogy levegőt vett   Arra emlékszem, érintésével betelni nem tudtam, hangja hallatán egyszer remegtem, másszor aludtam   Emlékőre lettem e kincseknek amit bennem hagyott, […]

Posted by
Posted in

Csakis

Siratom a történelmet a régvolt múltat, Nem szeretem az életet, az elvadultat. Történelem persze nem önön hibás, Emberek csinálják, hibásak… ki más. Nem jó ez így, rossz a társadalom, Hogy minden szép és jó lesz, csak álom, Mocskosok az egyes emberek is, Az egyedek felelősek… csakis. (3 soros-zárttükrös) Ilyen emberek fogták a fűrész nyelét Trianonban, […]