Posted by
Posted in

Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon? Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont. Örök őse akkor mégse a pillanat: Hétköznap az író egy nevetséges alak… (Pápa, 2014. október 20.)

Posted by
Posted in

KAUZALITÁS

Okszerűség Az érzékeid lehetnek vegytiszták, nem jutnak tovább a testi létnél. A látás-hallás-szaglás: szentháromság, s érintésedről bárgyún hiszed, hogy gyöngédebb egy másik érintésnél. A képzelt csókok íze változatlan, akár figyelmen kívül is hagyható. Mint öregek a panelablakokban, szöszmötöl és bámul mindaz, ami másra fogható, s van olyan, hogy magad épp megtűröd, az otthonodban leszel hontalan. […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket, Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket! * Tébolyult a szél Új létnek, vadul örül. Kék ibolya él. * Szél végigfut Erdőn, barázdák során… Friss illatot hord… * Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról, Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról. * Szakadó eső Áztatja megújhodást. Szomjas […]

Posted by
Posted in

nézd milyen…

ma nézd milyen a bolygón ha a tavasz kicsit tétova (Kínai versforma – Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)

Posted by
Posted in

Ne mond soha

Ó ne mond soha földlakó: az élet rossz, hisz élni jó. (Kínai versforma – Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)

Posted by
Posted in

táncol a csend…

táncol a csend az idegek falán közben talán a plafont bámulom vagy csak nézek a fejemből bambán mert fekszem csak némán az ágyamon zaj kellene mely nem idegtépő Vivaldi zene vagy valami más hol a borzongás kellemes kitérő hívő lehetne a hitetlen Tamás de hinni ma már csakis magadban mert megtébolyult a szép új világ […]

Posted by
Posted in

Hidd el, mindennek…

Hidd el, mindennek oka az alma, mert oly csábosan piroslott a fán. A “hason csúszó” talán csak azt várta: mikor jár arra végre az a lány. De az őrző szem némán kifigyelte, vagy csak érezte bűnös a gondolat, az alma, a lány, a csábítás trükkje, de a tilosból soha nem lesz szabad. Ledőlt minden mit […]

Posted by
Posted in

Nyári chanson

Még kong a déli csend a harangszó mögött, kánont utána zeng az ég, s a föld között: táncos pacsirta pár köszönti nappalát, cifráz fióka rá, csipogja szólamát.   Húsos levél alatt a szél esőre vár, felhők fölött a nap csak úgy kikandikál. Épp rám kacsint, fanyar mosolyba rejtve bút, ujjával elzavar egy égiháborút.   Elleng […]

Posted by
Posted in

Költészet napjára apeva csokor

Edit Szabó : Költészet napjára Apeva csokor Fény, virul virágod, sorok között könnyeket fakaszt. ” Írj verset, olvassák, köszönetet kapsz a szívekkel. ” Ó, anyám, kezedből nincs édesebb, falat kenyérnél. ” Én fogok, akarok, tanítani egy életen át. ” Vers, próza, költőnek könnyebben megy, szívet hódítsa ! Bőcs,2019.04.10.  

Posted by
Posted in

A magány az én lovam…

(Bokorrímes) Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, Így bizony gyalog én, sehova nem megyek… Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… (3 soros-zárttükrős) Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. Idealista nem vagyok Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? Idealista nem vagyok. Lovam patái a […]