Edit Szabó : Pünkösd napja Húsvét után, ötvenedik napján zsidó ember elvégzett aratást, áldozatát bemutatta kenyérrel, Pünkösd ünnepét Istennek szentelte. Megnyílt az ég, fényes lángnyelv jelent meg, betöltötte Földön az embereket, zúgó szelek szárnyán éri lelkeket, megtelnek a szívek a Szentlélekkel. Apostolok hirdetik tanaikat, légy Jézusnak a keresztelt szent fia, sugárzó kegyelmét szívedbe fogadd, keresztény […]
Sötét felhőből vízözön ömlött. Sok ember ehhez gyéren öltözött. Milyen elszomorító hangulat, hogy lehet ebből teljes fordulat. Mennyire készült erre a napra, ékes menyasszonyi ruha rajta. Tökéletes alakjára simul. Bájos arca festőien pirul. Most hirtelen más foglalkoztatja. Vágyát vihar most miért kavarja? Az erkélyen időz lehangolva, belül elmélyülten gondolkodva. Az ég búsul, […]
Merre jártál, hová tűntél, hogy hozzánk ily későn értél? Nagyon várunk minden évben, búsulunk, ha vagy késésben. Tarka virágok világa, tőled érkezik a nyárba. Bódító illatok szállnak, zenéje lesz a kaptárnak. Élénkséget adsz járásnak, lágyságot finom ruháknak. Pihenést a fáradt testnek, üdülni nálad szeretnek. Meleget érő kalásznak, erőt sugárzol munkásnak. fényt adsz, […]
Bíborvörös bazsarózsa simogatja a lelkemet. A nyár első forró csókja, melyen már túl a kikelet. Évente rajtam átárad fennkölt előkelősége. Ámulok a színpompában, gyönyörűséges fényében. Körbe-körbe fordul, keres földre szállt fehér galambot, szentlélek hozzád is kegyes, meghozta az ünnepnapot. Fáradt fejjel hajol lassan, mint a ma sem készült diák, szirmait hullajtva villan, […]
Mindenütt csupa zöld növény, együtt alkot szinte sövényt. Fa bokorral összefonva, itt-ott, ahogy a szél hordta. Egyre terebélyesednek, gallyak hosszan növekednek. Araszolva behálóznak minden teret, bezáródnak. Mint, ahogy a pók szövi be, a sarkot ugyanennyire. Ellenáll minden időnek, a vad, tékozló erőnek. Olyan, mint egy kósza álom, átjárhatatlan világon. Mélyéből kitör egy […]
A hajnali pír fénye ébresztett, a napkorong épp most eresztette el a hegyek mögötti vidéket, hogy ismételje a csodás létet. Pára permet ereszkedett fentről, félhomálytól szűrt a fény e perctől. Csak az élénk színek merészkednek, a nyugvó tájból felemelkednek. Én most az ablakunkból szemlélek, elé terítem az édességet. Nőnek szívem bársonyos vágyai, örömünnep […]
Edit Szabó : ” Ha én gazdag lennék…” Egy címre két versem. 1. ” Ha én gazdag lennék” egyszer a világon nem vón’ vegyszer, körbe járnám az országot, vinném magammal az álmom. Magas, sötét erdők szélén, széles mezők gazdag rétjén, vadvirágok tengerében természet él szépségében. Az erdőnek madarai a mezőnek állatai, vígan járnak szerte-széjjel, nem […]
A kedves kézfején gallyak az erek. Földsötét égen villámgyökerek. Torkolatok deltái magasból nézve, vándorutak gyermekrajzokon, friss kenyér héján a ráncok, űrjáratok csillagatlaszon. A kedves nem volt itt tegnap. Ma sem érkezett, s holnap merre lesz majd, az olyan szép titok, melyről nem beszélhetek. Szabadon bolyong, bár a szabad bolyongás nagy teher. Kiváltság, ami észrevétlen, jobbára […]
Szentlélek ó, Te vigasztaló Isten! Béke, szeretet; tőled fakad minden… Mi hívunk, és ezzel fejezzük ki reményünk, Mert most van talán rád, a legnagyobb szükségünk! A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott, Zápor után… sok esőcsepp, könnycseppként csillogott… A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott. Mindannyian várunk, ó Istenem! Pünkösdi rózsa is kér; nap, hevem! Mindannyian várunk, […]
Rózsa Iván: Közmondások a gyakorlatban Fanatikusnak tűnt, mint egy igazi bigott. Valójában vizet prédikált és bort ivott… Megszegte fogadalmát százszor; fűvel-fával hált. Meglátta más szemében a szálkát; magáéban nem a gerendát. Nem minden arany hát, ami fénylik… Lelepleződése várható, nem sokat késik. Könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát. Még akkor is, ha […]
