Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nagy utazás

Rózsa Iván: A nagy utazás Indulás és érkezés között az utazás… Kik utaznak, többnyire révbe is érnek… Születés és halál között a nagy lavírozás… Sokan csak vegetálnak, s azt hiszik: élnek… Halál után az igazi, nagy utazás… Az örök célt elérik, kik hisznek Benne… Az öröklét már nem gyermekded ábrándozás… Úgy érzed, mintha minden élet […]

Posted by
Posted in

Nem voltam én csak hajtó…

Másnak főttek a vad pörköltök… Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó… Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó. Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek, Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek. Nem voltam kapzsi, Sem rámenős sohasem. Mindig sorvégén álltam…. Távol állt tőlem: Mohóság, haszonlesés. Bankszámlám üres maradt… * Vadásznak ropog a […]

Posted by
Posted in

Nem hiszek neked

Azt mondod, ez a lényeg: A kecsegtető, szép ígéret, Az édes szó, mint remek méreg.   Azt mondod, ez a lényeg, Hogy mit mondanak, mennyit érek. Hogy mit hazudnak, mit beszélnek.   Azt állítod, rossz vagyok. Nem hiszek, már hinni nem tudok. S te azt gondolod, most rossz vagyok.   Mondd, láttál már csillagot? Olyan […]

Posted by
Posted in

Sokszínű ősz

Edit Szabó : Sokszínű ősz Magas fáról kilóg hinta, messzire lát, ki áll rajta, vígan nézi naplementét, sárgul a táj tenger felé. Felvillan még piros fénye, tündököl az ég kékjébe, őszi fények andalognak, az égboltján is játszanak. Tengeröböl kissé kopár, nem virul már a sok virág, pompáznak még zöldben színek, ám változik a természet. Barna […]

Posted by
Posted in

Nem kérdem magamtól…

Edit Szabó : Nem kérdem magamtól… Nem kérdem magamtól, mi lesz velem ? legyen béke sorsommal, megérdemlem, a mindennapokban ébredjek fel, hiszen az életet megélni kell. Nem kérdem magamtól, boldog vagyok ? hiszen a boldogság bennem ragyog, életem szépsége nem csak enyém, két kedves gyermekem,s unokámé. Nem kérdem magamtól, mi a célom? veletek vagyok én […]

Posted by
Posted in

A Hűvös Kéz Mely Megérinti

A hűvös kéz, mely megérinti Baráti, egyben személytelen, Csak ketten vannak a szobában, Szerelmük mégis reménytelen,   A szokások sokkal erősebbek Minden ósdi tilalomnál, Így nem kell többé szégyellniük Érzéseiket minden találkozásnál,   Szemben állnak, egymáshoz közel, Ők az érinthetetlen kapcsolat, Várnak anélkül, hogy megvallanák   Béklyóba zárt üres sorsukat. A hallgatás szépségében járnak, Féltik […]

Posted by
Posted in

Tenyeremben hordom

Edit Szabó : Tenyeremben hordom Tenyeremben hordom az egész világot, ereimben sorsod, még ha nem is látod, kemény ötvözetben alkotott az ember, reményt körülöttem itt a természetben. Tenyeremben hordom alvó kisgyermeket, szeretetem adom oda az embernek, védelmem kitárom,megnyugtatód leszek, végtelen hatalmam támaszom most neked. Fogadd el békémet,kinyújtott kezemet, hogy ha a kísértés zavarja eszedet, erős […]

Posted by
Posted in

Állatok

Sok tüskéje van a süninek, Nagy pofája a kis hörcsögnek. Az elefántnak oszlop lába, Vízben él, mint a hal, a márna. A kígyó teste surran, siklik, A majom fáról fára ugrik. Cápa a tengerek királya, Aligátor a mocsár ura. Naponta öt állatfaj kivész, Az ember nekik olyan, mint vész. A természet részei vagyunk, És erre […]

Posted by
Posted in

Búcsúzni elegánsan

Búcsúzni csak elegánsan szabad. Az élet rövid, úgyis elszalad. Minek a sírás, minek a zokszó, Itt mindenki csak földi halandó. Élet olyan, mint egy nagy színjáték, Ne legyen könny arcunkon, nem játék. Hiába bár sok öröm vagy a könny, Felvonás után lemegy a függöny. Élet igen sok felvonásból áll, Történjék bármi, soha meg nem áll. […]

Posted by
Posted in

Mindig őszinte (tollforgató)

A mindig őszinte nem igazán hódol A konvencióknak, hanem másként módol. Ha még ráadásul fölényes mestere A szónak, akkor ez lehet a fegyvere. Aki mestere a tollforgatásnak És fölényes mestere is a szónak, Nem igazán kényszerül kész stílustémákat Mankónak alkalmazni… meg üres szavakat. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc