Posted by
Posted in

Árnyék

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Zúg a vihar

Zúg a vihar, félrevert harang dacára, Senki nem figyel a segélyes szavára. Már nincs erőm szólni, csak állok, mint vitéz Aki vesztes csata után, csak áll és néz. Vajon kihúznak-e a holt nyugalmábúl? Tér és idő nekem vajon még kitágul? Tekintetes Pech rám néz, gúnyol nevetve… Reá vitézre, kinek kardját elvette. Budapest, 2000. augusztus 17. […]

Posted by
Posted in

Iszonyú világ

Borzalmas az egész, iszonyú világ. Mikor gyúl már nekem is egy kis világ. Sírom ajtaját, valaki törhetné És halotti maszkomat levehetné. Meggyilkoltatának. Nem élek többé? Letaposnak. Válik még sorsom szebbé? Az én szívem élve eltemettetett, Várfokról ledőlve betemettetett. Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmentünk kirándulni

Elmentünk kirándulni a családdal. Mindent láttunk, most együtt a családdal. Állatkertben voltunk a vadak között. Nem féltem az orrszarvú háta mögött. Feküdt a nagy krokodil, mint egy hulla, A sörényes oroszlán sem volt nulla. A vadkacsa gácsérja éppen búbolt, A fókapár meg játszott, versenyt úszott. Láttunk, pici, erős nyílméreg békát, És hátul vakartuk orrszarvú hátát. […]

Posted by
Posted in

Kullogok

Kullogok, mint egy kivert kutya, a ködben, Ballagok, de nem futok, mint nyúl a ködben. Elvesztem a saját sorsomban, Éreztem, baj van a gondomban. Továbblépni, vajon lehet-e? Én nem vagyok király gyereke!… Futnék tán’, ha volna mérföldes csizmám, De csak nevet ezen, a szomszéd komám. Látja tán’, sánta kutya szintjén vagyok, Miket mesélek, mondja, csak […]

Posted by
Posted in

Az élet, rossz zongora

Az élet olyan, mint egy rossz zongora, Törött a billentyű, szakadt a húrja. Monoton zenét játszik, sőt kornyikál, Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll. Javítani, hangolni ezt nem lehet, Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet. Billentyűk közé szorult az ujjam is, Jó fals hangokat ad ki, csak azért is. Monoton hangok kavalkádját zengi, Hogy […]

Posted by

Bűvölő 5. – Versmegzenésítés Karády Istvánnal

Bűvölő 5. Versmegzenésítés Karády Istvánnal az Irodalmi Rádió pályázata Küldd be azokat a verseidet, amelyeket szeretnél megzenésítve viszonthallani 2019. szeptember 30-ig a palyazat@irodalmiradio.hu ímélcímre a kitöltött pályázati űrlappal együtt: BŰVÖLŐ 5 pályázati űrlap letöltése – DOC formátum Pályázati díj: – új jelentkezőknek: 1000 Ft/vers – blogszerzőknek: 500 Ft/vers Pályázati díj befizetése szept. 30-ig: átutalással: Irodalmi […]

Posted by
Posted in

Nem vársz már…..

Ültem a Blahán és néztem az embereket, Volt aki tétovázott, volt aki sietett Volt aki rágyújtott, volt aki telefonált A villamosok és egy-egy busz megállt   Én már ott ültem talán három órája Bennem sírt ezer meg ezer világ nótája Itthagytál engem örökre felmentél a mennyekbe Koporsószöget ütöttél egy barna férfi létébe   Nekem a […]

Posted by
Posted in

Ábrándok

Könnyű léptekkel suhan felém egy szellő, szépségtapaszt visel a nyári bárányfelhő. Édes kis semmiség vesz körül, álmodom, elmémet a képzeletemnek adományozom. Gondolatban naponta látogatlak meg téged, violaszínű virág szirmában fürdik a képed. Semmim sincs és mégis oly gazdag vagyok, hisz rajtam tartják szemüket az angyalok. Ha egy regényben írnám meg ki kit szeret, és miért […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Szeretlek

A szó új tartalmat nyert S szerelemmel ötvözve Téged idéz… Bűvös órák zsonganak Havat idéznek, s telet. Perceket varázsolnak elém Forró havat, hideget, Megfoghatatlan estéket, Estéinket, melyek könyörtelenül Mint az álmok, tovaröppentek. Szeretlek, lényed kedves nekem, Velem vagy mindig. Szerelmed láthatatlan biztosító kötélként Tart életben, halálban. Szeretlek, már ki tudja mióta. Kutattalak, kerestelek Már-már Rád […]