Posted by
Posted in

Megértem az ötvenet

Megértem az ötvenedik karácsonyt És kiderült, hogy ez milyen kemény csont. Megesett velem az, mi még sohasem, Dolgoztam, munka lett az egyetlenem?! Már az se semmi, hogy nem voltam otthon, De még ennél is rosszabb lett az álmom. Ez volt első karácsonya unokának. Nekem nem jutott belőle, csak családnak. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Azúrkék

Az azúrkék tán’ a boldogság színe? Az ott fenn a pilóták játékszere? Szabadon, csak repkednek, mint madár, Az ő életvágyuk teljesült már. A madárnál, felhőnél gyorsabbak, Mint a villám, le és fel… cikáznak. De marad a kérdés; szabadok-e? Fejük felett… a kabin plexije. Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Víziós hangulatban…

Csúnya ködös idő rontja a hangulatomat. Ilyen időben nem vezetem ki paripámat. Inkább megyek gyalog esernyővel, Lesz még itt szép idő, napkeltével. Szépek a homályba vesző csupasz fák, Bejglinek fontos része a darált mák. A havas erdőben az őzike a tavaszt várja, De, hogy daráljak mákot, mikor köd borult a tájra. Vecsés, 2013. június 5. […]

Posted by
Posted in

Múlik a nyár és már itt az ősz…

Az ősz a földöntúliak találkozása Még kis meleg, rohammal eltakarítása… Nyár Lassan Útra kel. Változni fog, Lét és természet. * Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt, Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad! Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét! Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék. * Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal, De […]

Posted by
Posted in

Jutottam… jutok… fogok jutni?

Életmeditálás, versben és apevában… Jártam én sokat a macskaköves utakon, Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon. Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs, Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs. Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon, Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon… Volt Múltban Jó és rossz. Voltam fenn s […]

Posted by
Posted in

Elsorvadt levélhalmaz

Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, És majd jön biz’ a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… Tavaszi nap sugara villódzva […]

Posted by
Posted in

Ez már őszi vihar

A tájra, fekete felhőréteg borult, Ettől még a Nap sugara is lekonyult. Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket, Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget. Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele, De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele. Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk És nagyon […]

Posted by
Posted in

Fákat beborítja az ősz…

Bús fürdőruha, Úgy szeretne dolgozni. Strand is már hideg. * Avarpaplanban Élvezem puhaságot. Levélreccsenés. * Ősz jött pőrén, mélázgatnak múlást súgó Lomb-mocorgások, és az éppen lehulló Csillagok távoznak mennyei létünkből, Nálunk meg lesz avar-takarás levélből, Megzizzen nyomukba a part menti nádas, Szellő dala becsapós, mert mézes-mázas. * Eső hidegül, Arcomon őszi a víz. Szürke az […]

Posted by
Posted in

A Föld sóhaja

Hajolj le hozzám, de ne vedd el javaim, Erdőmben járva csodáld magas fáim. Hegyek patakja zúgva rohan lábadon, Hűs vizébe kortyolsz, forró nyári napon.   Nézd a mező, hogy ontja virágait, Méhek tánca alatt bólintó szirmait. Egy fecskepár villan a horizonton, Őzsuta szökken, harmatos csaliton.   Tedd le a fegyvert, ha erdeimben jársz, Kezedben miért […]