…UTOLSÓ SZAVAI A… Jaj, minden évben ez a tortúra! Hogy a csőcselék ezt még nem unja!? Ez a sok részeg, bűzlő katona, korhadt kereszt (el kéne már egy új), az egész egy színjáték, hadova. A rómait, ki a korbácsért nyúl, ismerem, különben egy jó haver, de egy kissé begőzöl, hogyha ver. Nézd a csuklómat, […]
Edit Szabó : Virágzó fák alatt A virágzó fák alatt ballagok, peregnek rám hószirmú csillagok, lenge szellő is vidáman suhan, elringatja oly lágyan a múltam. Tolong a lelkemben derengő napfény, villámló fehérség, morajló mélység, csillámló angyalok szállnak felettem, kitárva a szárnyak, védenek engem. Duruzsol lágyan méhek csapata, életek fogannak a szorgalmukban, termékenységnek hűen szolgálnak, beporzását […]
Gyümölcsérető A célunk: elérjünk amott fenn… egy almát! S befessük narancssárga színűre. Vagy zöld?… A csutkával aztán kidobjuk Gonosznak szemét vagy: hogy aztán a csutkát zabálják a hernyók. A célunk: elültetni almás, igaz fát. Megöntözd, de bőséggel és: Nőj!-imát mondj. A célunk: barackkal legyen töltve szájunk. Ha adsz meggy- s cipócskát, az is jó, csak […]
Fal-sorozat 1. Falat! 1 A fal felépül. Fel-… és fel-… és felépül(t) Lakik ki benne? 2. Falat! 2 A fal leomlik, akár a Bábel tornya. Tető maradhat. 3. Halad Át a falon megy és repül, ugrik, mászik. Vissza, utána. 4. Teker- Tekereg a fal! Felnyúlik, tüzet okád- […]
De szeret De szeret. Csakugyan. Én szintén. Valami meggyűlölt. De.
“Cipőmre nézek: fűző benne! Nem lehet, hogy ez börtön lenne.” (Petri György: Mondogatnivaló) derekamon öv cipőmben fűző kezemen még nincs ott a bilincs kimennék de zárva az ajtó zárban nincs kulcs nincsen kilincs falakon át ajtók nélkül koszos opálos üvegen át színes világ csendben beszürkül tört tükörben nem látok csodát zajos az élet csendre vágyom […]
Csak ülök némán s csendesen a parton, nézem, ahogy a víz elterül a homokon. Az idei tavasz egy kicsit más. Szomorúan süvít a vízparti sás. Csalódottan meredek előre a semmibe, hosszú utat tettem meg, hogy elérjek ide. Lelkem igazodik a télies tavaszhoz, hó fedi el még, mi tartozik e világhoz. Télen egy kicsit meghalok, s […]
Forró nyári napra, jön az alkonyat. Szívünkben a parázs örökre megmarad. Szárnyalunk a széllel a ringatózó vízen. Álmodunk szó nélkül, szemünk egymásnak üzen. Fátyolos lebegés öleli át összefonódott testünk. Nem gondolkodunk, csak igazán szeretünk.
Puha, finom a kéz érintésnek, mellkasodon a színes szívalak. Naponta simítod többször, végig húzod rajta az ujjadat. -Milyen jó! Kellemes érzés!- mondogatod magadnak. Kell a simogatás! Rájöttél!? De nem a pulóvereden, saját kézzel, magadat! Öleld, simogasd meg szeretteidet! Ugorj a nyakukba! Mondd! Szeretlek! Jobbat kapsz helyette valós érzésekkel. Nem kell hozzá sima ruha, csak érezni […]
Volt benne minden, félelem, magány, gyötrelem, remény, várakozás, igen kevés éden. Szürke tél, vágyódás kemény. Telt az idő, hajtottam a napokat, csak azt vettem észre, valaki lemarad. Nem vár már haza senki. Ez a ház nem otthona neki. Nincs gond, de elment a szeretet is. Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni. Tükörbe nézve […]
