vészterhes idő vasfoga roppan koponyacsontból üvölt a jós talán vekker zenéje tétován koppan zsoltár nyúlik el az idő korpuszán szűkülő szemmel rám mered egy arc rózsák között sem terjed kósza illat élet idő enyészet végtelen harc szürkébe fordul a múló pillanat festett madonna nézi bánatod az óra könyörtelen körbe jár indák sora húz le megláthatod […]
Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]
Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott. Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott. Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét. Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért. Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély, álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért. Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben […]
hajnal szédelgésben arcod simogat mélyen kék szemedben fürdetem magam tajtékzó vizébe megadón merülök hűsítő hullámba belemenekülök kristály tükrében egy angyalt látok szemed sarkában ugrálnak a ráncok gyűrött fodraiba beleájulok az az angyal a szívedben én magam vagyok
Edit Szabó : Gombaszedés Az erdő mélyén tisztásra érvén, napsugár fénye felébredt végre. Pihenő lányka, telve kosárka, gombászva járva, dől a botjára. Elfáradt végleg, siker reménye, elégedettség fáradt szemében. Vesszőkosárka, tele gombával, keze munkája, örömet várhat. Lesz a családnak jó lakomája, erdő áldása, mindenki vágya. Bőcs,2018.07.21.
A Lent Vajon lent milyen?… Ahogy nézni fel a padlásra, hol… lakik senki se. A pincében is. Oly árván üres. Talajt enni fel, s ha felzúg vihar: Tető kellene. “Ragassz szárnyakat. Kerék is legyen!” Igen, szárny, ez az! Kinőveszteni, a […]
A Fent Van égbolt. Igen. Az ég. Ülni fel. Születvén oda? Repülvén oda? De sétálva is, vagy épp ugrani. Mi ott fenn legyen? Eső-, hó-, s jeget leszór-önteni? A villámot is? A mennydörgeni? Kifelhős’teni? Madárfogni be…, repülgépet is… De majd jönni le? De majd szállni le? Emitt, fenn, örök. Tekintgetni le […]
Versben és európai stílusú haikuban… Van, ki tényleg őszinte szándékkal közelit a természethez, És a találkozás olyan, mint kellemes rokonlátogatás. Én bízok benne, kevesek állnak közelebb az enyészethez, És megmutatják, hogy ez nem kötelező üzemlátogatás… Védd környezeted, A Föld, ezt meghálálja. Utódokért is! * Mi részesei Vagyunk a mindenségnek! Utódaid is! * Ember, főemlős, De […]
Mintha a nap bolondozva játszott volna az öbölben. Az égből tűző forró napsugár csak épphogy szétloccsant Az öböl vize friss szellőcske borzolta hullámain, Fényfoltok rezegtek… meg horgonyzó hajók oldalain… A fodros hullámok épp a lejtős pontnak ütköztek, Felszaladtak rá játékosan… majd visszagördültek. A kagylókörön tajtékot hagyott, mely csak meglappadt, Mint mikor kelt tészta a rázogatástól […]
Kalandozások Korában féltek minket. Sokszor mi győztünk. * Ezerben István Alapított országot. Magyarországot. * Ezerkettőszáz Éveiben tatárok Dúlták országot. * Mátyás királyunk A Nagy Magyarországot Kiterjesztette. * A mohácsi vész Ezerötszázhuszonhat! Így lett hódoltság. * Kurucz felkelést Ezerhétszáz elején Labanc leverte! * A szabadságharc Ezernyolcszáznegyvennyolc! Habsburg leverte! * Kiegyezés és Ipari forradalom: Felemelkedtünk. * A […]
