Posted by
Posted in

Vágyálom

Vágyálom     Szél szárnyán repülni, az ember ősi ábrándját  megélni, álmom. Felhők közt evezni, tollakkal szállni, ideálom. Oda, fel a magasba vágyva vágyom, hogy láthassak milliónyi csodát:   Namíbia sivatagát, a homokdűnék sorát, ahol fűzérben sorakozó lila virágsor díszíti az oázisok szomjoltó kútját. Egyiptom műalkotását, tervezett, négyzeten álló piramisát, a gúlák gúláját, a felemelkedés […]

Posted by
Posted in

Útszéli vén fa

Edit Szabó : Útszéli vén fa Csupasz vén fa, ágain nincs levél, sudár termetű szárnya, törzse több ágra szétterül, fészkek hada benne elmerül. Útszéli vén fa árván áll magában, várják tavaszt az ágak, mikor pattannak rügyei, s költöznek fészkek lakói. Rügyek pattannak, levelek kibújnak, a nap szelíd sugarai lágyan simítják ágait, madárdal zendül lombok közül. […]

Posted by
Posted in

Egy névnapos lány

B. Mester Éva   Egy névnapos lány   Egy névnapos lány tegnap megsimogatta a lelkemet. Kedvesével ünnepelgettek, ki úgy hiszem, csillagász lehet.   Tán két pohár bor között, írásom  került a kezükbe. Ki hinné? Verset olvasnak. Hogy juthat ekkor az eszükbe?   Az ünnephez mit adhat a vers? Szavakba szépült perceket, felismerést csak nagyritkán, és […]

Posted by
Posted in

ha…

Legyőztek, ha nincs bátorságod, vesztettél, ha nincs kitartásod, elvesztél, ha nincs mit remélned, meghaltál, ha nincs kiért élned.  

Posted by
Posted in

Belélegezlek

B. Mester Éva   Belélegezlek   Felvillanyoztál, mint titkokat a fény. Éppúgy hiányzol, mint fának a levél. Szívdobbanásod majd egyszer ideér. Belélegezlek, mint friss tavaszt a szél.   02. 15.

Posted by
Posted in

Érzések sodrában

Edit Szabó : Érzések sodrában ” Az élet dala a borvirágban ” emlékek sora a boldogságban, kopott emberi életet törték össze a végzetek, szórnak hamut a fejekre, nem érteni vajon mi lehet daloknak vágya soronként messze tekint a vágyakért, kék szemek tüze visszaragyog, boldogság hiszen itt vagyok, lelkemben már újra világítok, emelem mindig magasabbra, tüze […]

Posted by
Posted in

Fehér nyúl a ligetben

Edit Szabó : Fehér nyúl a ligetben Magas fák közt domboldalban őszülő táj, havas asztal, hófehér nyúl szökken gyorsan, vadászkutya a nyomában. Életének mi lesz sorsa, élénken ugrik bokorba, színe rikít nem tünhet el, rejtőzködni semmit nem lel. Miért szökött rabságából, nyitva maradt most az ajtó, gondatlan volt a gazdája, önkéntes a szabadsága. Házi nyúl […]

Posted by
Posted in

Vihar az erdőben

Vihar az erdőben   Szurdokerdő dús lombja közt viharos szél ront, süvit. Futára a vész orkánnak ítéletről hozott hírt. Érkezik a vad természet dúló-fúló örege, az ártatlan is remegve inal, iszkol előle. Vicsorogva, torz pofával reccsent, roppant ágakat, haragjába nem kíméli a vétlen erdőlakókat. Nyögnek, sírnak az útjában kalimpáló ágkezek, tépi, rázza és cibálja a […]

Posted by
Posted in

Romos ház

Edit Szabó : Romos ház Ki tudja hogy ki volt gazdád, szép volt házad és a portád, ám az élet elköltözött, halandóság beköszöntött. Ház tetején romos cserép java része padlás teré, a falakon nincs már festék, fehérségét eszi penész. Málladoznak a falak is, fáradnak az ablakai, nincs már aki gondot visel, minden évben falat meszel. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár Hatalma gyerekeknek való homokvár: Ki éretlenül játszadozik, a néppel is akár. Hatalma csupán légvár, kártyavár: Összeomlik, ki mindig rosszban sántikál. Hatalma tűnik, mint a kámfor: Ki országot fejlődésben gátol. Hatalmát csak önmagának építi: Magát talpnyalókkal körülveszi. Elszakad a valóságtól, mint egy Barbie-baba: A színleg hatalmas; érzékeny, mint a mimóza. Hatalmát […]