Posted by
Posted in

Unokám tánca

Mint a nádszál ! Hajlik, mozdul ütemre, zsebkendőt szorítok kezembe. Neki arcán mosoly, átéli a zene dallamát, száll és suhan a termen át. Egy élet ! Mi élteti az enyémet, szunnyadnak benne ezernyi remények. Kérésem, egy a sok közül, életednek mindég így örülj !  

Posted by
Posted in

Szilveszter és a dal

Ha szilveszterkor összeborzadsz egy szép dal hallatán, vedd hangosabbra – és gondolj majd rám…   A dallamok bőrünk alá bújnak, megfeszült izmainkhoz lapulnak. Megremegünk belé, szikrát szór szemünk, minden dalban valamit találunk, keresünk. Ereinkben végig fut valami, mint a vér – a zene szavak nélkül is beszél.   Biztos valami ilyesmit érzel, ha füledbe csendül […]

Posted by

Az év trubadúrja 2018. – szerelmes vers verseny, rádióműsor és antológia

„Valentin 2018. – Az év trubadúrja” szerelmes vers verseny, rádióműsor és antológia EREDMÉNYHIRDETÉS Szerelmes versek Zsoldos Árpád és Zsoldos Adrienn előadásában 2018. február 14. – Valentin-nap Felolvasás a „Szerelmemnek Bálint-napra” című antológiából. Az antológia belíve letölthető innen a versek teljes szövegével: LETÖLTÖM (pdf) A műsorban elhangzó alkotások, szerzőjük, kezdés (perc: másodperc), valamint a könyvben elfoglalt […]

Posted by
Posted in

Beismerő vallomás

Én nem leszek író,s nem is leszek más, Csak próbálkozom az élet útján. Meg írók bármi alkotást, hisz bő az álomvilág. Tudom, hogy hibás mivel végeztem a kisegítő iskolát. Senki nem hiszi el nekem, Automata módon teszem. Autodidakta képen a kesztyűt felvettem, S harcba indulok mindenkivel. De van két angyal ki így is elismer, S […]

Posted by
Posted in

Ahogy a nagy író Tóth Árpád mondja és Éva mutatja

“Ahogy a nagy író mondván, Tóth Árpádot hallván, Az alkotáshoz”nem csak rím kell ehhez több kell és szükséges”. Elgondolkodva rajta, Egy ismerős megmutatta. Éva szívére tette kezét, Kimondva érzésnékül mit sem ér. Míg művész alkot ihlete után, Addig életre kell akár egy vallomás. Bár mi legyen a mű az alkotás, Érzés,lélek, a szív kell hozzá. […]

Posted by
Posted in

A gyászos valóság

Míg betegen élted napjaid, Míg ágynak nem szólítót valaki. Így lett az élet mostoha arca, Testedet egyre mereven nézet ki onnan. S mind hű kutya szolgáltalak, Belső hangokat elfojtva nem érdekelt, Nem láttam mást csak tégedet. Ahogy az ágy egyre jobban elnyeli testedet. Szűnnek a sóhajtások, Marcangoló érzés kerít hatalmába. Oda lépve tálca kezembe, Rajta […]

Posted by
Posted in

Elmondanám érzésemet neked

Elmondanám érzésemet neked, De mit ér mindez ha nem érzed. Tudom,hogy érzed szívem szavát, Olyan veled mint egy álmodás. Halkan súgom füledbe szeretlek, Te ölelsz csókolsz engemet. Te vagy a boldogság nekem. Te vagy az életem. Veled minden másodperc egy varázs, Olyan mint egy álmodás. Szívem heves dobbanása, Szerelmem vallomása. Igen tudom szeretlek ez a […]

Posted by
Posted in

A hontalan madár

Hontalan madárként reppen lelkem, A híd mialatt át reppenek, Rózsa lugas folyó partján, Leszállnék zsenge szárnyán. De erőtlen szárnyam csapkodásán, Testemnek gyötrelmes hajtásán. Mint hontalan madár reppenek, Nem találom sehol helyemet. Egy lakatlan sziget mi befogadja testemet, Sós víz áztassa lényemet. Mint csapzott madár fekszek partján, Fájdalmam enyhítőn pálma árnyán.

Posted by
Posted in

Az erőtelen próbálkozás

Nesztelen szellő járása, Magányos esti vágyakozása. Telő pergő sápadt percek, A hold is magányosan szendereg. A csend a néma csend mindent elnyel, Hol a szellő nesztelen járására kell fel. Minden ablakba be kukucskál. Csak suhan a természet karján. Melegség árad minden fele, Hisz a szél dühével mesze ment. Itt hagyva kicsi gyermekét, Ki erőtlenül ül […]