Posted by
Posted in

MÉG EGY KÉRDÉS   De hogy ismerek rád? Nem lesz szemem… Idő se lesz elég. Idő se lesz. Behunyt szemmel simogatom a hátad: tapintható csak kézzel bőröd barnasága? Gyakorlok. De hát kéz se lesz. Arcodhoz simítom az arcom – nem a borosta sercegése miatt. Most nem az. Pedig szeretem. Csak mert más, mint én, de […]

Posted by
Posted in

Téli álom

Dermesztő hideg éjszakák Jeges, szél fújta nappalok után Napfényre, melegre vágyni Lehet türelmesen  csak várni Mintha meghalt volna a természet Csak alszik és némán szendereg Fagyott virágok idézik a nyarat Az is csak úgy hirtelen elszaladt Vágyunk már a virágos rétre Lágyan simogató tavaszi szélre Várjuk a kikelet új csodáját Patakok halkan csörgedező hangját Látjuk […]

Posted by
Posted in

Sárga fény

Edit Szabó : Sárga fény Hideg fényű tekinteted mélyén villan sárgaság, lélek tükre kifejezte, ami az eszedben jár. Húzódik a szád mosolyra, a beszéd még nem kényes, úgy gondolod valóságra sosem jön rá, kit nézel. Okozatnak nincsen foka, írigységed nem értem, honnan vetted,hogy van oka lelki féltékenységnek. Sötétség a szíved mélyén átvette birodalmát, könyörtelen benne […]

Posted by
Posted in

Jégkirálynő

Edit Szabó : Jégkirálynő Elmúltak a nagy ünnepek, beköszöntött a Vízkereszt, mulatságoknak ideje, farsangolásnak kezdete. Álarcosbálra öltözünk, maskarákba készülődünk, fiúból most bohóc lehet, vagy hercegként tesz szépeket. Leány szíve is feldobban, ez a nap most ő érte van, királyleány lett az álma, minden felség reá vár ma. Fenséges ruháját nézi, ebben kell ám megjelenni, kiránynője […]

Posted by
Posted in

Ha lemegy a nap

  Elbűvöl, elbájol, titkokat sejtet, arcomba bámul, majd szó nélkül elmegy, szemében ott ragyog új nap reménye, megnyugtat, vigasztal, ez nem a vége, holnap, ha felragyog, szebb lesz, mint tegnap, új élet fogan a felkelő napban.

Posted by
Posted in

Hóhányók

Téli éjben, csillámló holdfényben kérges kezek hányják a havat. Alkalmi munka – nem pénz: alamizsna, s nincs rajta kamat. Mire is elég? Szalonna – kenyér, s tán némi ital. S ha jő a mámor, már nem fáj a magány, a durva fagy. Pokrócba bújva sorba áll újra: munka van? Ételt osztanak? Városlakó! Gondolj rájuk akkor […]

Posted by
Posted in

Régi idők

Csak előre Görbe lett a liba csőre fel állott a macska szőre lovam lába igen görbe áldomást igyunk új évre csak előre,csak előre   Régi idők A múzsa csókolt,szám meg bókolt várni virradatra,a szebb holnapra Múltak éveim,szegett szárnyaim öregedő esték,kedvemet szegték kopog az este,a fejem kereste csókot nyomott,s 70 csillagot itt hagyott..

Posted by
Posted in

Őszi capriccio

Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen zsúfolt buszban, buszablakban újra látom: arcom gyűrött, úgy sajnálom. Ezt a képet elfelejtem, szaladok az őszi szélben. Huzatos a metró útja muzsikál a szívem búja. Az életben ugyan mi jó? […]

Posted by
Posted in

Téli madáretetés

Edit Szabó : Téli madáretetés Belepte a hó a fákat, erdőt mezőt a határban, madaraknak nincsen terük fenn tarthassák az életük. Hótakaró vastag paplan, minden rovar föld alatt van, elbújtak a szemes magvak, búsulnak a kis madarak. Faágakon az etető, kerül bele, mi ehető napraforgó, búza szemje, szalonnának a bőrkéje. Cinegepár látogatja, sárgáll nak a […]

Posted by
Posted in

Kék világ

Kék világ Fátyol-pára lebeg a vízen remegve, álmos fény bukdácsol reszketve. A tó felett a kék új és újabb árnya vetekszik egymással: a Balaton türkizben játszik, az ég azúrja végtelen, ragyog a hegy  kobalt színe, határát nem látja szem. Csend van, halk hullámok csapódnak a parti homokra, nedves lábnyomok után kutatnak lankadatlan. A forróság kígyóként […]