Versben és európai stílusú haikuban… Egyre többször érzem, ahogy öregszek, milyen romboló az enyészet, Életemben mindig döntenem kellett, elfogadni szélső végletet… Ilyen tudással és, ha, így haladok, meg fogom én érni a véget? * Rossz úton jár az, Aki álomvárban él. Múlt, realitás. * Ódon falak is Omlanak, nem mesélnek… Már nem regélnek. * Megfoghatatlan… […]
Múltunkba révedés, maga a lélek haladék! Mindenkinek más az átka, de van-e menedék? A távolság sűrű ködétől nem hallatszik messze a csengő, Feledés homálya beborítja, eltűnik sok emberöltő. Nekem, ami jutott, egy lecsupaszított szálfa, És még abba is benne van milliónyi szálka. Válaszra várva nézzünk fel arra… kék égre, Révedjünk el eme végtelen messzeségbe Elmerengek, […]
Edit Szabó : Óda a régi kutamhoz Itt vagy előttem, kedvesem szépsége gyermekkoromnak, hűsölő lombok alatt innám jéghideg, tiszta vized, csörögve hullt láncod a mélybe, csillogó víztükröt érintve, megmerítve a cinvödrödet emelkedett a felszínre. Inni adtál a szomjazónak lehűtötted a forróságot, tisztaságodnak mélysége az emberi testet éltette szeretlek téged, nem múlnak emlékek, szeretlek, fényét a […]
Az élet és a lélek megrontója… A pletyka sötét! Félelem nélkül Zöm hazugságot Szül eredményül. Pletyka, maga a sötétség, A fényvesztettség, Pokolba levonzó, vak mélység * Méregként terjed, Senkit nem kímél, Miért állna meg Már az elsőnél? Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása, Mert az agyat is teljesen körbejárja. * Gúnyos szavakkal Illet, záporoz. Megtévesztéssel, Fájdalmat okoz. […]
A múlt-élet része is az idő… A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban, És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban. Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan. Fáj! Idő Múlása… Megfékezni? Létezhetetlen. * A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél, Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél? A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél. Fa […]
Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk! Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk… Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget, Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet? Vecsés, 2009. május 2. – Kustra Ferenc József
Születő életről – eredeti Baso stílusú haikuban… Rügyek bomlanak, Alakul az új élet. Remény-fényekben. * Fűzfa dús lombja Pataknál, magány-hírnők. Ága vízbe lóg. * Aranyló mező, Születő virágágyás. Üde sugárzás. * Virágnyílások, Sok, méz ízű titokkal. Remény, újólag… * Orgonabokor Már látható, rügyet bont. Frissülő élet. * Végtelen térben Hallani rügyfakadást… Évente, egyszer. * Napsugár […]
(3 soros-zárttükrős) Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? Rögtön valós lesz, ha ránk küldi fergeteget… Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? * (haiku) Fán, nincs zúzmara Hófehér, már itt nem úr! Ág, mint szélhárfa. * Hideg, csomagol. Havazás, már elolvadt. Hideg már nem fed.. * Szól szellő szélnek, Tarolj! Adj a […]
Volt… micsoda ravasz tavasz! Hír volt: hegyekben még havaz! Pedig most volt, kemény telünk, Hogy vége, örömélményünk! Lassan túl vagyunk tavaszon, Már nem csúszkálunk havakon. Lassan tavasz is elmúlik, Idő is előbbre csúszik! Mezőn, virágok kinyíltak, Fű is vastag, ülni hívnak! Hajnali harmatcseppek már Nincsenek, mentes a határ. Légben a lepkék játszanak, Méhek, már nagyon […]
Filozofálgatás a jövőről Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. Majd ha odaérünk, […]
