Az egymás melletti békés magányban a tegnapi csönd hűvösen lesben áll, a gondolatok, mint kimondatlan vádak csobbanva válnak semmivé, mihaszna kavicsként merülve el a lét lecsapolatlan mocsarában.
Guyon Richárd nagy titokba’ érkezik meg Komáromba. Város ostrom alatt állott, őrség csüggedten csatázott. Ég a város, ám a tisztek jobbra – balra lézengenek, tűzoltáshoz nem sietnek, mert ott golyók süvítenek. -Katonának ott a helye, ahol tombol tűz ereje. Rajta menjünk az oltáshoz, ez illik egy katonához! Bíztatta a rettegőket: A golyóktól […]
Boda Zsófia 2015 óta az Irodalmi Rádió szerzője. Verseivel rendszeresen sikeresen szerepel pályázatainkon. Művészportréjában életéről, családjáról, munkájáról, megjelent köteteiről és verseiről beszélgetünk. A művek előadásában Pintér Lilla segédkezik. A szerző bemutatkozása: Boda Zsófia Borbála, Buksi vagyok. 1981. április 7-én születtem Tatabányán. A tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem. Miután nem vettek fel az Állatorvosi Egyetemre, így […]
„Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz.” / Petőfi Sándor / Őszi szél suhan a fák közt, napfény csillan a vizeken. Láp és mocsár, víz mindenütt megbabonázva figyelem. Egy elvarázsolt erdőben járunk,lenyűgöz a látvány. Éger erdő […]
Már csak kósza emlék vagy nekem egy késői vágy, mi nem teljesült de a múló időben megszépült minden s a vágyam emlékké csendesült. Pergő homokszemek között az órán az idő vágtatva halad tova vágyom utánad, szeretném élményed ha újra eltalálna Ámor nyila. Szerelem, te csodálatos érzés dobpergés mely a szívemig hatol nem írja felül a […]
Itt van az ősz már sárgulnak a levelek hűvös szél fütyül kabátot vetet veled a nyár heve tovatűnt.
(Tanka) Soha ne mutasd lelked féltett kincseit szabadon másnak mert visszaélnek vele neked a bánat marad.
Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: emberként élni embernek maradni ebben […]
Edit Szabó : Az ősz remeke Őszi táj képe tekint rám fényesen, szemem a messzeség felé ragyog, fehér nyárfa kéreg nyit ablakot, messziről intenek a kéklő hegyek. Bokrok sárgállnak a magas fák tövében, rezes arannyal ölelik tó vizét, lassan benőve aljkörnyzetét, mocsári fűcsonkok rejtőzködnek. Őszi táj szemeink gyönyörködteti, színének kavalkádja örömöt ad, villan a napnak […]
Lehet-e olyan mély egy gödör, hogy ne lásd feletted a kék eget? Lehet-e olyan izzó egy gyönyör, hogy megalázza szabad lelkedet? Gödör mélysége csak rajtad múlik, ha a sors letaszít, az akarat felemel, csak mézes hajókötél, mi szemed előtt úszik, ha a tested csak a gyönyörre felel! Lásd meg a szépet, ha kell énekeld teli […]
