Handbauer Péter: Villon bitófája Francia vagyok, Párizs ellett Ott születtem Pontoise mellett Nyakam köré kötél termett Bélsaram már nyugodt lehet Francos földem megpecsételt Párizs köpött porból éltbe Vékony szál mely tart belőle Férgek alá húz le mélybe Francia vagyok, inkább voltam Párizs, Pontoise, ki emlékszik? Kender hurkol, inam vérzik Testem zsírját hörgöm holtan Francia jellem […]
Fecske László: A világgá ment pók Egy apró pók legyőzve az iszonyt, a fekete özvegy-asszonnyal kezdett vad viszonyt. A szülei ezt összetett szemmel nézték, s közben Pókahontast idézték: „Ki egy féreg farán fon finom fonalat, testében érezhet majd erős áramvonalat.” – Még pókolózni sem tudsz! – a pókmama emígy intette. – Az előző urát is […]
Edit Szabó : Napkelte Kora reggel hunyorog, redőny résein napfény kuncsorog, bebocsájtását kéri, szobában új napot jelenti, fénye keletről érkezik kérve, engedjek neki, az ágy kivet magából, hiszen a Nap fénye elvarázsol, élvezem ragyogását, kérem a tavasz boldogságát, fénye érinti bőrömet, kíséri mindig éltemet, gyermek vagyok, hatalma átragyog, nincsenek hétköznapok, általa vagyok ki akarok. Edit […]
Flecker István: Álom a filmről Ma nem színes tintákkal álmodom Filmek világa az én honom, Lehet harcos, hős, győző, Vagy csak romantikus, hölgy szemébe néző, Súlyos, hogy kedvem szegje bú, Halászkirály legendája a nagyszerű, Egymásra nézve, s ezt észbe vésve, Mikor oly kedvem vagyon, Star Warsra szomjazom, Persze volt egyszer egy vadnyugat, Olaszok közt Fellini […]
Rózsa Iván: Nyuszi-altató Tente nyuszi, tente, Eljött már az este, Hulljon álom szemedre, Aludj el, te kis szende! Tente nyuszi, tente, Vésd jól az eszedbe, Fényt követ naplemente, Aludj el, te kis zsenge! Tente nyuszi, tente, Apa nem ment messze, Csak az álom leverte, Aludj el, te kis egyke! Tente nyuszi, tente, Nem vagy soha […]
Török Nándor: Valami rám esett Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. Valami rám […]
Rózsa Iván: Eszkimonó Szegény eszkimó… Nincs néki kimonója! Vesz majd Japánban. Menő kimenő: Eszkimó asszonyoknak Kimonót vevő… Pécs, 2017. március 11.
Ha már tudod, hogy nincs is gond, minden csak érdekes nézőpont. Ha már nincs válaszod, csak kérdezel, mindig új lehetőségekhez érkezel.
Itt a tavasz,itt van újra, kigombolva az ing ujja. Bimbót bont a barack ága, Aranyeső hull a tájra. Kék ibolya szerénysége mosolyt hint a zöld mezőre. Harkály kopog,méh döngicsél, tavaszt dúdol langymeleg szél. Barkavessző a vázában, büszkén áll,de haloványan. Csoki nyuszi,színes tojás kölnivíz és locsolkodás. Lány sikítás,vizes vödör, ázik a copf,és a […]
Nem veszem komolyan magam, Ezért két copfban hordom a hajam, Blúzomat fordítva húzom magamra, elejét hátulra, hanyagul gombolva. szoknyám ha vasalatlan, engem nem zseníroz. Nem vagyok az, ki szájat gyakran rúzsoz. Van mégis valami, amit komolyan veszek, amire tényleg kínosan ügyelek, hogy mások engem nehogy komolyan vegyenek. Na azzal nem viccelek.
