Posted by
Posted in

Életem untatott

(bokorrímes) Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem, Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem. Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem… (Kínai forma – „Vágyódás délre”: “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Lét! Mért nem szép? […]

Posted by
Posted in

Valentin-nap… 2019

halk futam a lázas éjszakában csend húrjain most égi zene szól ketten együtt az éj harmatában hol Valentin szerelmes dalt dalol szemedben tükrözik csillagok fénye a hold is cinkosan ránk mosolyog álmokon utazunk a messzeségbe mert szerelmet vált a szeretet ott kéz a kézben egymást támogatva talán még megélünk néhány tavaszt belső zenénket egymásra hangolva […]

Posted by
Posted in

Dionüszosz bátyám…

mit nem látsz a holdon ott vajon mi van tán ufó-közösség parkol álmosan nem tudják milyen itt a földön lenni a hegylevét szürcsölve ünnepelni pedig a társaság oly vidám dolog pohár körbejár már te is láthatod dal is szorult a boros üvegekbe engedjétek ki mindenki kedvére ha legurítasz néhány fröccsöt szépen a hold is másképp […]

Posted by
Posted in

Életképek sorolás…

Mesélték: a nőgyógyász Jancsi, Altatott nőkkel, oly” kancsi! Földugja a tükröt Nézeget, mint lökött. Ej, már ne huncutkodj, Te Jancsi! Rég nyugdíjas! Megismerkedtünk. Vérmes remények, mi lesz köztünk. A rendelőben majd Leszek én kakas… fajd. Egyeztetni kell… mi közösünk. Vezettem, szép Balaton fele, A kölcsönautó, szekere. Egyszer csak rángatott, Hiba ólálkodott. Elfogyott benzinje… nofene. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

nem vagyok jól…

“E világ nem az én világom csupán a testem kényszere” (Pilinszky János: Kihűlt világ) egyszer talán majd én is rátalálok a világra mely engem is befogad de addig egyre mélyebbre ások keresek férgek helyett csillagokat nem vagyok jól ha arra gondolok mi lett e világból mondd istenem hataloméhes eltaposni vágyók miért hiszik azt hogy ez […]

Posted by
Posted in

Életem tánca

Edit Szabó : Életem tánca Amikor még az volt szokás, bálba kísért a gardedám, lányos háznál ugyan ki ő? édesanya a kísérő. Első bál oly nagy esemény, ülsz a széken, vagy majd felkér legény, aki tetszik neked, vele járod lépéseket. Meglepetés a bál során, kézről-kézre adnak tovább, csinos, magas táncos leány kapós lett a táncok […]

Posted by
Posted in

Isten, a megbocsátó

G. Nagy Éva  Isten, a megbocsátó     Nem jót szóltam. Nem jót cselekedtem. Így hát leülök veled szemben, szépen, csendben. Minden, mit tettem, ott tükröződik, a jóságos két szemedben.   Igazságtalan voltam és türelmetlen. A gonosz játszott újra velem, de felismertem, s már tudom mit kell tennem: alázattal, bocsánatkérőn esdekelnem.   Percekig nézünk egymás […]

Posted by
Posted in

Tavasz

G.Nagy Éva: Tavasz   Friss zöld fű közt fűszer illat, langyos szellő simogat. A napsugár rám nevet és arcon cirógat.   Ezerszínű tarka réten sárga pitypang bólogat, a lépteinknek ütemére, s mosolyával csalogat.   Távolról halk ciripelés, vajon ki lehet? Tücsök húzza jókedvűen: Itt a kikelet!  

Posted by
Posted in

Új tavasz

G. Nagy Éva Új tavasz   Mi történt ma kora reggel? Rigó füttye ébresztett fel. Hajnal kelő nap sugara, lopakodott a szobámba.   Nem vonzott az ágy melege, ki, csak ki a levegőre! Új tavasz fűszer illata, hajtott, űzött ki a szabadba.   Tavasz tündér elvarázsolt, Lelkem dúdolt, lábam táncolt, rigófüttynek dallamára. S alvó szívem […]