Posted by
Posted in

Vajon mit vár el…

” ami megoldhatatlan bízd az istenekre se baj megoldani egynek sincs kedve ” Radnai István: Paradoxon reggelire Vajon mit vár el tőled az isten, ki benned él, benned lakik, fejet hajts és áldozz szüntelen? A fohász száll ha kell, ha nem, mindig az ég felé fordul a szem, miért nem magadban keresed? Egyszerű a válasz, […]

Posted by
Posted in

A lét, mint…

A lét, mint hatalmas nagy folyam, az emberi élet mint apró kavics, az idő, mely olykor szédítőn rohan, láthatod mindennap magad is. Nagynak “látszunk”, de aprók vagyunk, s tenyerén hordozna e világ minket. Halkan, kedvesen szólhatna szavunk de üvölteni, durván, sokkal könnyebb. Taposni a sárba, ki előtted halad, a trendi ebben az eszement világba’, mosollyal […]

Posted by
Posted in

Élet-paradoxon

“ha távozom fizetés nélkül távozom hiszen nem ismertem senkit sem a jelenben rettegtem más lesz” Radnai István: Para és frázis Ha elmegyek, vajon, hogyan megyek? Számla rendezve, vagy tartozást mutat, “folyónál” Kharón hallgat. Nincs felelet, de a csónak orra szeli a habokat. Mit hagyok itt, mi nekem fáj majd? Tervek,álmok, szerelmek,vágyak, visszaint akkor egy élet […]

Posted by
Posted in

Napfelkelte

A tenger hulláma lágyan borzolja, a parti föveny homokszemeit, hajnali fény álmos bíbora borít mindent, hova a szem tekint. A nap első sugara kibukkan, a lankás domboldal fái fölött, végigsimítja a tájat, s a homokban kagylóhéj csillan a homokszemek között. Ilyenkor a zöld talán még zöldebb, sok virág nyílik a domboldalon, a part lassan élettel […]

Posted by
Posted in

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS Szókratész sóhaja Paragrafusok szálait fűzi tűbe a törvény, Elkap, megpörget, összezúz, mint folyóban az örvény. Általa láncszemek ezrei kapcsolódnak egybe, Összefognak. Mondják, érted, de nem az érdekedben. Rettegnek, hogy a démosz haragja elsöpri őket, Mint trágyát, a kiváltságosokat, pöffeszkedőket. Ezért csűrik-csavarják a törvényt, tesznek meg mindent; Így védik, óvják az […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Sokszor arra ébredek…vajon ott a távolba mi lehet? Itt magányom kereken egész. Megtalálom a helyemet. Tudom mikor és mit lehet, tudom milyenek az emberek. Ott lennék csupán egy idegen, semmihez nincs közöm. A csábítás hiába ragad üstökön, mert van bennem egy érzés,melyben millió öröm és vágy. Lakozik még fájdalom és félelem.Egy érzés mi űz mi […]

Posted by
Posted in

Hidd el

Edit Szabó : Hidd el… Hiszed még a megvalósult álmot, Hiszed még az örök boldogságot, Hiszed még, hogy eltelnek az évek, Hidd el, hogy a végtelenbe érnek. Hiszed még, hogy boldogság az élet, Hiszed még a rengeteg szépséget, Hiszed még, hogy élted nem ér véget, Hidd el, hogy a végtelenbe érhet. Két kezedben minden reménységed, […]

Posted by

Egry Artúr és B. Mester Éva szerzőink könyvbemutatói

Szerkesztőségünk két könyvbemutatót is tartott 2017 szeptemberében. Elsőként Egry Artúr szerzőnk Beérném csenddel című, második verseskötetével ismerkedhettünk meg a Csepeli Nyugdíjas Klubban. A rendezvényt 18-án, hétfőn tartottuk meg délután négy órai kezdettel. A felolvasóestet szerkesztőségünkkel karöltve a szerző felesége, Kállay Endréné szervezte, s a lebonyolításában Zsoldos Árpád és Adrienn szerkesztőkkel együtt Pintér Lilla előadónk is […]

Posted by
Posted in

Zenére hangolva

Szférák zenéje és csend a mában észreveszed-e a hallgatásban? Csendre figyelsz csak vagy zene ér el hazug az ablak amin kinézel? Törtető álmok árnyképe hódít páros magányod lépésre csábít. Zilált agyadba’ szálas az érzés tört álmaidba nincs visszatérés. Létmagod torzul silány a sarja csak a pénz játszik szerepet rajta. Halódó világ koszorút rája nem lesz […]

Posted by
Posted in

Álmok margójára

Vágyódó, vad képek, hiú remények álmaimban gyakran visszatérnek. Gyónni szeretném, mit is akarok, oly szép az élet, ha álmodni tudok. Miért e különös hangulat, az érzés, újra visszatérő álom, reménykedés, talán egyszer majd minden jóra fordul, álom helyett a valóság ajtaja csikordul. Nem lesz többet lidérces a gondolat, a húr kitart vagy pattanva elszakad, de […]