Posted by
Posted in

Nőnapi gondolatok…

Ez a nap sem más mint a többi háromszázhatvannégy ebben az évben, mégis, érdemes arra figyelni, hogy le ne maradj, a köszöntésben. Március 8. Nemzetközi nőnap! Tisztelet kell, hogy övezze őket, bár virágot csak családod nő tagja kap, köszöntés jár minden csodálatos nőnek. Férfiak, kik oly könnyen hisznek abban, nők nélkül mennyivel könnyebb az élet félve […]

Posted by
Posted in

Március idusán

Március idusán, felkelt-e kis nép, végleg eltörölni a zsarnokság láncát, fegyvert ragadott, mindenki aki ép, hogy tisztára mossa minden kudarcát. S tudata a szabadság lázában ég, jelezve, csodára képes itt az ember. Érezték: mindenki erre várt már rég, szabadság vágy kiöntött, mint a tenger. Elbukott végül a harc, de nem volt hiába, emlékét őrzi ma […]

Posted by
Posted in

Algyői képeslap

Nagyközség az ahol most én lakom, Szeged fölött, itt a Tisza-parton. Bizony már nem a nagyváros része, független lett, végre, sok-sok éve. Fél úton Vásárhely és Szeged között, melyet a Tisza oly sokszor meggyötört. Létükben fenyegette az embereket, kitartottak, őket megtörni nem lehet. De újabb árvíz jött és mindent elsöpört, régi házak vert fala nagyot […]

Posted by
Posted in

A döntés a tiéd!

Dönthetsz úgy, hogy az életed szemét. Élhetsz úgy, ha egyszer véget ér, hiányod érezze, mind aki szeret, a döntés tiéd, hát mérlegeld. Számodra melyik állítás a fontos: lehetsz züllött, léha vagy vagány, kire félve néznek, de gyűlölik igazán. De lehetsz az akit mindenki szeret, ki nem tagad meg mástól egy falat kenyeret, ha tud segít, […]

Posted by
Posted in

Miért kell, hogy tönkretedd…

Miért kell, hogy  tönkretedd, mindazt ami szép lehetett volna. Miért kell, hogy menekülj engem hagyva lenn a porba*. Miért nem szállhat a madár, velünk együtt ágról ágra? Miért vagyunk mi mind a ketten, saját életünkbe zárva? Miért nem lehet, hogy az érzés szabad áramlásba fogjon? Miért kell, hogy minden ember egymás torkának ugorjon? Minden ami […]

Posted by
Posted in

Ez volt, ez lesz

Jeges tó, fagyott víz, Csizmás láb, hideg kéz, Havas föld és kopasz fák, Kopár, mégis csodaszép Télen a ledermedt világ. Zsenge fű és kismadár, Zöld mezőn egy vadvirág Bontogatja szirmait, Mint pillangó a szárnyait Egy tavaszi eső után. Nevetés, csobbanó víz, Hűs koktél a kezekben, Napsütés és napsütés… Amit mindig szerettem: Mosolyogni ebben a tikkasztó […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Szilárd” kézben biztonságunk!

Rózsa Iván: „Szilárd” kézben biztonságunk! Szilárdan ragaszkodik minden hülyeséghez: Demokráciában joga van az önkéntes vérmérgezéshez! Tegnap szögbe nyúlt – mindenkinek hetvenkedte: És még ekkor sem fordult orvoshoz az eszementje! (De a nemzet biztonságát féltette-mentegette…) Budakalász, 2018. február 22.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Korszellentés

Rózsa Iván: Korszellentés Ez már nem korszellem, – korszellentés: Államtitkárok lehetnek büdösbencék… Büdösbogár bizony ez a bence: Akárcsak a többi eszementje! Budakalász, 2018. február 21.

Posted by
Posted in

Új ifjúságom…

“Ifjúságom széthordta más. Most: újraépül, napra nap.” (Petrőczi Éva: Egy Jeszenyin-témára) álmomban “ő” halkan így szólt hozzám fiatal leszel megint ha akarod de a tapasztalat hullámhosszán állítanom kell ezt te is tudod újra kezdhetsz majd minden elölről az idő síkot te választod meg a hosszú és tartalmas szövegből munka család gyermek mi értelmet nyert új […]