Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Névszentülés

Rózsa Iván: Névszentülés Egymás után mondják el nevünket, Neveink lassan megszentülnek, Ám a pribékek még diadalt ülnek: De az istenek lassan megenyhülnek… Budakalász, 2016. december 13.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Das Ewig-Weibliche”

Rózsa Iván: „Das Ewig-Weibliche” Mikor az emberiség bűneiért mást okol; Mikor a külvilág öl, már létben fojt; Mikor a világtudat is korcs és torz: Az örök nő még akkor is magához vonz. Budakalász, 2016. december 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Telihold

Rózsa Iván: Telihold (Fellini: A Hold hangja) Mikor a Föld elcsendesült, Meghallotta a Hold hangját. Ekkor a Föld megkönnyebbült, És fiú megtalálta az anyját… Budakalász, 2016. december 12.

Posted by
Posted in

Fenyőillat

B. Mester Éva   Fenyőillat   Karácsonykor csillagszóró, szilveszterkor petárda, minden kis fény tüzet hordoz a megfakult világba.   Halkuló dallam kerülget. Abbamaradt szótagok toporognak körülöttem. Érzik még, hogy itt vagyok.   Forró gesztenye csókjában rám talál egy lehelet. Meg- meglódul egy gondolat, de visszafordul, tönkremegy.   Az érvek csipkésre marták új hálóingem fodrait, ám […]

Posted by
Posted in

Dér virágai

Fenyőillatú szép karácsony, Leveleken dér, mint a bársony, Feldíszíti a természet, Ezernyi csillag ragyog neked. Fenn az égen a csillagok, Itt a földön a dér ragyog, Gyertyaláng fénye az éjszakában, Homályos ablakú kis szobában, Imára kulcsolt ,remegő kezek, Könnyes fohászok és könyörgések, Hozd el mindenkinek a kívánságát, Fájó szíveknek gyógyulását, Mindent amit szépnek látsz, A […]

Posted by
Posted in

Az ablakon túl

Készülődik a tél, éjjel, míg te alszol ékszereit sorba kertedben szétrakja, óvatosan olykor hófelhőből majszol, s néha kacéran a tó vizét harapja. Zúzmara tenyészik a fenyőfa ágán, jégcsaprojtok dísze markolja az ereszt, a nap lassú csókja ablakod virágán, könnyeket olvasztó látványa nem ereszt. Azt hiszed még álmodsz, amikor kinézel, vakító fehérre aranyfény csepereg, nagyszerű reggeli: […]

Posted by
Posted in

Tél

Ablakomba költözött a tél Jégkabátban, hósipkában Naphosszat lábát lóbálva Üldögél Jégvirágot rajzol az üvegre S mindenféle ákombákomot, Mint csintalan kisgyerek A füzetbe Parancsokat osztogat Felkelti a szunnyadó szelet Kavarjon tomboló vihart Kergessen fára felleget S ha meglátja a kelő Napot Fagyott szájával rálehel Végighasal a párkányon S deres párnáján szendereg Szemöldökét ráncolja bőszen, Hisz dühöngésre […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi fények

/haiku szikrákkal/ December mesél, ünnepélyes csend honol, csak a szél zenél. Füstölgő kémény, zúzmarás díszfüzérek, csillogó remény. Ablakok alatt hópelyhecskék táncolnak, hideg simogat. Kandalló meleg, advent illatú asztal, család,szeretet. Csillogó szemmel a boldogság kér helyet, angyal integet. Mézes illatár, szikrázó csillagszóró fénylő szívet vár. Pompás fenyőfát csengettyű szó öleli. Jézuska kopog!

Posted by
Posted in

Advent előestéjén

Széles küszöbünkön áll kinn, a zúzmarás bajszú tél. Hosszú, kampós-göcsörtös botjával, a vastag faajtót keményen döngeti. De a pince népe, épp vígan mulat, s még csak rá sem hederít, mit sem törődik az öreg szakállas bajával, mert még lopott órák jönnek itt az őszből: Ma éjfélig bizony ám, még András napja van, s a vidám […]

Posted by
Posted in

Luca széke

Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]