Posted by
Posted in

Fenyőillat

B. Mester Éva   Fenyőillat   Karácsonykor csillagszóró, szilveszterkor petárda, minden kis fény tüzet hordoz a megfakult világba.   Halkuló dallam kerülget. Abbamaradt szótagok toporognak körülöttem. Érzik még, hogy itt vagyok.   Forró gesztenye csókjában rám talál egy lehelet. Meg- meglódul egy gondolat, de visszafordul, tönkremegy.   Az érvek csipkésre marták új hálóingem fodrait, ám […]

Posted by
Posted in

Dér virágai

Fenyőillatú szép karácsony, Leveleken dér, mint a bársony, Feldíszíti a természet, Ezernyi csillag ragyog neked. Fenn az égen a csillagok, Itt a földön a dér ragyog, Gyertyaláng fénye az éjszakában, Homályos ablakú kis szobában, Imára kulcsolt ,remegő kezek, Könnyes fohászok és könyörgések, Hozd el mindenkinek a kívánságát, Fájó szíveknek gyógyulását, Mindent amit szépnek látsz, A […]

Posted by
Posted in

Az ablakon túl

Készülődik a tél, éjjel, míg te alszol ékszereit sorba kertedben szétrakja, óvatosan olykor hófelhőből majszol, s néha kacéran a tó vizét harapja. Zúzmara tenyészik a fenyőfa ágán, jégcsaprojtok dísze markolja az ereszt, a nap lassú csókja ablakod virágán, könnyeket olvasztó látványa nem ereszt. Azt hiszed még álmodsz, amikor kinézel, vakító fehérre aranyfény csepereg, nagyszerű reggeli: […]

Posted by
Posted in

Tél

Ablakomba költözött a tél Jégkabátban, hósipkában Naphosszat lábát lóbálva Üldögél Jégvirágot rajzol az üvegre S mindenféle ákombákomot, Mint csintalan kisgyerek A füzetbe Parancsokat osztogat Felkelti a szunnyadó szelet Kavarjon tomboló vihart Kergessen fára felleget S ha meglátja a kelő Napot Fagyott szájával rálehel Végighasal a párkányon S deres párnáján szendereg Szemöldökét ráncolja bőszen, Hisz dühöngésre […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi fények

/haiku szikrákkal/ December mesél, ünnepélyes csend honol, csak a szél zenél. Füstölgő kémény, zúzmarás díszfüzérek, csillogó remény. Ablakok alatt hópelyhecskék táncolnak, hideg simogat. Kandalló meleg, advent illatú asztal, család,szeretet. Csillogó szemmel a boldogság kér helyet, angyal integet. Mézes illatár, szikrázó csillagszóró fénylő szívet vár. Pompás fenyőfát csengettyű szó öleli. Jézuska kopog!

Posted by
Posted in

Advent előestéjén

Széles küszöbünkön áll kinn, a zúzmarás bajszú tél. Hosszú, kampós-göcsörtös botjával, a vastag faajtót keményen döngeti. De a pince népe, épp vígan mulat, s még csak rá sem hederít, mit sem törődik az öreg szakállas bajával, mert még lopott órák jönnek itt az őszből: Ma éjfélig bizony ám, még András napja van, s a vidám […]

Posted by
Posted in

Luca széke

Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]

Posted by
Posted in

Művészportré – RosaMaria B.

2016-ban volt Művészportré sorozatunk vendége RosaMaria B., akivel életéről, a hozzá kapcsolódó városokról, a jogi pályájáról és természetesen irodalomról beszélgettünk. Verseit a műsorban Kardos Katalin tolmácsolja, kivéve az első (Szabadság) és az utolsó (Éj) alkotásokat, melyeket a Kortárs Verstár Pro sorozatban örökítettünk meg Radó Denise, ill. Náray Erika előadásában. A hangfelvétel itt hallgatható meg, cikkünkben […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Biztatgató – Náray Erika előadásában

Török Nándor: Biztatgató Valaki azt mondta: Az élet küzdelem. Csak legyen ki küzdjön mellettem, velem. Legyen, ki szeressen. A reményt szeresse, de soha ne legyen a remény kezese. Bízzon a napfényben. A tündöklő égen folyton ott fürdőzik a végtelen kékben, pontosan érkezik, s távozik időre. A nap legyen az ő megbízható őre. Bízzon a szellőben. […]

Posted by
Posted in

RosaMaria B.: Éj – Náray Erika előadásában

RosaMaria B.: Éj Mély, sötét, fénytelen végtelen, mámoros, bársonyos, álmodok égtelen végtelent. Esztelen, nesztelen foglyul ejt, fogva tart, akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel ellibben előtted éjjeled asszonya. Fekete lepelben arcodba bámulva, álmodat kémleli, vágyaid kutatja. Lényedbe markolón paplanod alá búj, hajadat simítja, füledbe fúj, bőröd cirógatja, talpadat csiklandja, incselkedik veled, míg álomba ájulsz. Ciróka-maróka huncutkodik veled […]