Posted by
Posted in

érdekes nézőpont

Ha már tudod, hogy nincs is gond, minden csak érdekes nézőpont. Ha már nincs válaszod, csak kérdezel, mindig új lehetőségekhez érkezel.

Posted by
Posted in

Esti dal

Vöröslő horizontról a nap még visszanéz. Csönd üli meg a tájat, oly szép az este, Ott fenn az égen, még néhány kecses fecske, Rovart gyűjt, a sok fióka bizony enni kér! Az est, mint lágy takaró, fedi be a tájat, Csak a szél susog a kerti fák között, Gondolati szárnyon, vajon, hova költözött, Szabad lelkem? […]

Posted by
Posted in

Furcsa világ…

Furcsa ez a világ amelyben élünk A hatalom, a pénz a legfontosabb. Mindentől és mindenkitől félünk Agymosógép ma a legszorgosabb. Van-e valami ami még a tiéd? Nem máséval, másért robotolsz? Sok az éhes száj,és durva a pribék S már az sem tiéd, amire gondolsz. Érzed, elvesznek tőled mindent Mert az agymosás az új ideológia. Semmivé […]

Posted by
Posted in

Emlékek hullámhosszán

Szférák zenéje körbe lengi éned Csodás dallam, mi mindig hallható Szerelem zsoltárát, ha dúdolod, érzed A sors szimfónia, olyan mámorító. Fedetlen szív és cseppnyi mosoly Mely a kirakatból rád visszatekint Kincsek sora és a tétel komoly S a remény is csalfán visszaint. A tavaszi fény mi csendben átölel Mert belső hangod újra zenél Várod, hogy […]

Posted by
Posted in

Galaxisokon át

Földönkívüli voltam, vagyok, leszek A csillagok gyermeke, ki ide született. Egyszer, remélem, visszatérhetek oda Hol vár már rám a csodás harmónia. Ha testem itt hagyom, hiányzik majd a Föld Bár néhányszor a sorsom meggyötört. De él bennem gyönyörű emlékek sora, Meg a mennyország és pokol paradoxona. A hitem. Nem vallásos. De az enyém. A világot […]

Posted by
Posted in

Itt élek én…

Itt élek én az ég alatt Vágyom azt, mit nem szabad Hulló csillag álmokat. Csend mutat csak új utat Fény szitál a ködön át Mit megélsz, nálad marad Emlékével élsz tovább. Napok, percek szaladnak Törtető kis csenevész Kósza álmok tűnnek el Sorsod az a jó “zenész” A szép életről énekel. Zaj-gazos a lételem A csend […]

Posted by
Posted in

Bízni….komolyan

Magányos lesz-e a feltámadás? Vagy símán megsemmisít a végzet. Fenséges, fényárban tűnő képzelet. Csak messzeségben ringató álmodás Megrázó szavak a búcsúzó szavak A látóhatáron, nincs jele még Hogy új születés serked, olyan rég Súgja ezt lelked, hitetlen agyadnak. Nem tudod mit hoz a kétes jövő Az ember ilyenkor csak álmokat sző Bízni szeretne benne, komolyan […]

Posted by
Posted in

kortárs boszorkák átkaikat szórják

Itt kortárs boszorkák átkait látja. Csak akkor olvassa, ha borzongni vágyna! Rágja meg a kábeleidet visìtva a szomszédgyerek! Nyálazza be képernyôdet a nyalka tarkakutya! Lájkoljon néha a varacskos béka! Álljon le a hifid, aztan meg a vifid! Vijjogjon az ájfonod, ha a hajad befonod! Ha nincs védelmi rendszere, mi ettôl Önt megvédje, azt a boszik […]

Posted by
Posted in

Vágyaink margójára

A vágyak serege, mint tatár horda Tör rád, s agyadban a sejtelem Ver tanyát hisz az időd mákonya Mikor oszlik el, megfejthetetlen. Lassul a tempó, de a bakancslista Még leporellóként pihen az agyadban Meddig tart a léted e néhány oldala? A választ még ízlelgeted magadban. Hisz oly jó lenne ha a homokóra Üvegében, visszafelé folyna […]

Posted by
Posted in

A tavasz paradoxona

Ismét egy tavasz. Megéltem ezt. Bimbó is pattan már az ágon. Talán, letehetem a takaró mezt, Hogy tisztán induljak a “választáson”. Eldől, hogy jobbra vagy balra menjek. Fel vagy le? Biztos tudod Barátom. Döntés felelőssége mindig a tied, Ha a helyes utat kell megtalálnod. Isten és Lucifer is bennünk lakik, A lelkünkért folyik most a […]