Posted by
Posted in

Juhász István P.: Földre szállt angyalok – Náray Erika előadásában

Juhász István P.: Földre szállt angyalok Szobában törmelék, mi az ágyon mállik, porzuhatag lévén csak félve álmodik. Sziklák zúzták őt szét, nem törődve vele, hiába a jótét, ezt kapta cserébe. Szenvedett sok esőt, mi sósan áztatta, de kap elég erőt, hogy tovább kibírja. Szipogása közben darabjait szedik, mosoly közepette egybegyömöszölik. Szép szavakat hallgat, lelkét simogatják, […]

Posted by
Posted in

Jacsó Pál: Curriculum vitae – Náray Erika előadásában

Jacsó Pál: Curriculum vitae Árva lettem a világtól, kitagadott önmagából. Árva lettem szédelegve, szeretetet kéregetve, hányszor voltam függöny mögül sanda szemmel méregetve. De ha kellett odamentem, a szelet meg elvetettem… Volt ugyan, hogy elszaladtam, magam mellől elmaradtam, és feladtam minden álmom, hogyha majd a sort kivárom, mosolyogva negligálom az összes rút sandaságot, keskeny szívű randaságot, […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Életszínvonal – Náray Erika előadásában

Gáthy Emőke: Életszínvonal És olló Erről szólt a megszokhatatlanul megszokott túlontúl nagyhangú rádiós kiselőadás „ Nyomor nincs csak elfecsérelt erők rosszul felhasznált pénz van „ És az a kedves arcú ősz hajú néni ott valamelyik plázában két csenevész zsemlével liter tejjel a kosarában aki állt én már a harmadik körömet jártam ő még mindig csak […]

Posted by
Posted in

Fecske László: A kakas balladája – Náray Erika előadásában

Fecske László: A kakas balladája Reggelek reggelén, Hajnalok hajnalán, S még annál is korábban talán, Trónjára lép Ő. Ő, ki délceg, fess vitéz. Kinek fejében dúl a büszkeség, S egy csöppnyi ész. Taraja vöröslik, akár a tüzes Lenyugvó nap fénye. Ő az udvar legkiváltabb lénye. Fejét magasan tartva, koronáját mutogatva Jelzi, hogy ő az úr. […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia – Náray Erika előadásában

  Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia 1. ha megrezdül a tölgyek koronája égalja névtelen sugalma lobban gyűrű kerül az esti holdsugárra ahová benéz az ősz nagy titokban ahol kék volt az ég még vasárnap fények játszottak levélen s a lombban kis vörösbegy dalolt a láthatárnak virágmilliók nyíltak nyugalomban csillagok szelíden égtek az estben ökörnyálak úsztak […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: A világ csengése – Náray Erika előadásában

Boross Teréz Ilona: A világ csengése Erõss Zsolt emlékére I. pikolóval furulyával hegedûvel harangokkal énekelnek a sziklák kõhúrjai II. ó halljátok erdélyi hegyek havasok sirassátok azt akit messzi szél hozott sirassátok ballagó fáradt fellegek a vándor magyar lelke hazaérkezett csúcsok koronája kísérte sokáig hófehér csend végtelen fohászig öröm égi pásztor hajolt le a földig farkasok […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik – Náray Erika előadásában

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik Égi fellegek uszályos hajója Egy maláj sirály, rászokott a bagóra. Füstölgött göcsörtös pipája, Amerre vitt útja, mindenki látta. A maláj sirály túl sokat szívott a dohányból, Túl sok szufla fogyott ki a fehér dolmányból. Egy mámoros nap végén nagyot koppant, Mikor egy fregatt fedélzetére pottyant. Nézzétek, emberek, mily […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Versben akartam – Náray Erika előadásában

B. Mester Éva: Versben akartam Meg akartam írni egy jóízű versben míg nyitva vannak a szívek, a sebek, hogy ősszel is nyílhatnak tavaszi virágok, a zálogcéduláid is mind érvényesek. Aztán egy másikban, borongósabban, hogy várat építettem, sötét ablaka van. Menekülésnek tűnt, ami vívódás volt. Már tudom. Sajnálom, becsaptam magam. Ismeretterjesztés lesz a harmadikban. Az én […]

Posted by
Posted in

Télváró

A Nap csorba fénnyel ködfalat kaparász, életlen sugarát döfködi a tájba, fátyolfehér csöndben (búcsúzásra készen) falevelet borzol az ősz hűvös szárnya. Füstből támadt varjak gyászmintás fellege az ég kötényére koromfoltot nyomtat, nyikorgó kertkapun a tél fagyos keze jeges karmaival nemsoká kopogtat.

Posted by
Posted in

Megyek a télbe

Megyek a télbe. Lépdelek kimérten, s lám, az ősz búcsút int, illedelmesen. Gúnyos új gesztusát addig meg nem értem, amíg a friss hóban az ösvényt keresem. Megyek a télbe. Ordas, vad vidéken a nyár heve még emlékeimben él. Álmomban jártam itt (nem is olyan régen), ez ugyanaz a hely, hol senki sem beszél. Megyek a […]