Posted by
Posted in

A tavasz paradoxona

Ismét egy tavasz. Megéltem ezt. Bimbó is pattan már az ágon. Talán, letehetem a takaró mezt, Hogy tisztán induljak a “választáson”. Eldől, hogy jobbra vagy balra menjek. Fel vagy le? Biztos tudod Barátom. Döntés felelőssége mindig a tied, Ha a helyes utat kell megtalálnod. Isten és Lucifer is bennünk lakik, A lelkünkért folyik most a […]

Posted by
Posted in

“Boldogok a lelki szegények”

Egy istent imád a föld nagy része Mégis dúlnak vad vallásháborúk Nincs már az embernek ép elméje Hisz istent játszik, oly elvakult. Dogmákat tanít az első emberpárról Kinek bűnét a nyakunkba varrja Kígyót melenget keblén a mámor Miközben a tanítást megtagadja. Ellenségkép az ami ma fontos. Nem értesz egyet? Sutba veled. Agysejted az agymosástól rojtos, […]

Posted by
Posted in

Térdepelve II…….2016

Oltár előtt hideg kövön térdepelve, Szemed a kereszten, elméd zajong, Kiszabott penitenciád ismételgetve, Nyúzott ízületed bántóan sajog! Hiszed, bűneid megbocsájtást nyernek, Csak a világ szemében lehetsz rovott, Lázadó lelkedben a szavak nem lelnek Reményt, csak fuldokló kárhozatot! Tudod, a két világ ott lakik benned, Tiéd a fény, de tiéd a kárhozat, Zsolozsma, melyet meg kellene […]

Posted by

“Hit és Remény” – pályázati eredmény – versírók

“Hit és Remény” pályázati eredményhirdetésünk második részében a versírók következtek. A rendezvényen örömünkre a helyezetteken túl több sikeresen szerepelt alkotás szerzője is megjelent. Mindenkitől felolvastunk egy-egy munkát. Cikkünkben közöljük a fényképeket a helyezettekről és a sikeresen szerepelt alkotókról, valamint a felolvasó-délutánon elhangzott alkotások teljes szövegét. A pályázat vers kategóriájának nyertesei: Első helyezett – Bakné Nerina: […]

Posted by
Posted in

Mérlegre teszem

Mérlegre teszem, mennyi kedvességet kapok. Egy grammal se legyen több, mit viszonzásul adok. Mérlegem mérgemben kidobom… Kedvességem többé kilóra nem adom. Ma már számolatlan szórtam, ha eltalált,  én szóltam!

Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]

Posted by
Posted in

megint sorbaállni

Sorban állok, körbenézek, ideges tekinteteket villanni érzek. Türelmetlenségek egymásnak feszülnek, farkasszemet néznek, ugrásra készek. A várakozó letöltendő idejét büntetésként élve, helyét tigrisként keserűen védve, áll fáradtan, s csak azt látja, mintha nem előre menne, csak hátra. A többi sor bezzeg nézd, milyen gyorsan megy. Lám peches volta most is igazolva. Pedig ő fáradt és tényleg […]

Posted by
Posted in

Magányosan

B. Mester Éva   Magányosan   Parfüm és rúzs lenne még, de elfogyott a csók. Sima, fehér lepedőmet átszövi a pók. Egyszemélyes paplan alatt nem terem a kéj. Csillagnászom napján talán átölel a fény.   március 19.  

Posted by
Posted in

Talán igen… ?

Edit Szabó : Talán igen .. ? nem gondoltam soha mit is veszíthetek, fejem ezernyi gondokkal mindig tele, pirultam néha a fekete ruhámban, mikor csábító tekintetüket láttam, lehajtott fejem a múlt ködébe nézett, társtalanság lészen életem regénye? Bőcs,2017.03.19

Posted by
Posted in

Találkozás a reménnyel

Lelkem hűvös szegletében Meghúzódom én Összebarátkoztam a reménnyel Kezet nyújtott felém. Kikristályosodott a belső én zenéje S akkordok szöknek át a zongorán Hallom ám, mily ármányok Próbálnak közel férkőzni hozzám. Nosztalgiázó gondolatok fészkelődnek Vonzó társaságnak talál El akar ragadni a sötétségtől S többé nem kísértenek éjszakák. A pillanat, ami felébred Fénnyé válik a fénytelen Megtanítja […]