Posted by
Posted in

Zongora vagyok

Zongora vagyok, hangokat adok, fogadok. Fogadok, hogy álmodból felébresztelek, s billentyűid játszani kezdenek. Mert ha hiszed, ha nem, zongora vagy te is. Nem sejtett hangokkal, gyönyörű akkordokkal. Muzsikánk együtt vajon hogyan csengene… Zongora vagyok, hangolj örömödre.

Posted by
Posted in

Nyugalom

Séta közben Úgy éreztem, Minden rendben van. Hazafelé, A sötétben Így éreztem magam. Nyugalomtól bizseregtem Görcsösség gyomromban Elmúlt S felettem eme erő Melyet félelemnek hívnak Többé nem béklyózott meg. Jegeskávé, Koffein nélkül Ez az, Mely felélénkült Bennem, Testem minden Peremén. S mikor hazaértem, Csitult minden zaj Körülöttem És fejemben, Csupán egy dolgot kívántam, Semmi mást. […]

Posted by
Posted in

Mítoszok csillagfénye…

A mítoszok csillagfénye, Világít át századokon. Az én szomjas képzelete, Vergődik sugaras utakon. Mit rejt el a mítosz, rege? Mi lehet a nagy igazság? Tanulni lehet belőle? Mi a jó és mi a gazság. Korok telnek, múlnak évek, Történelmet is átírják. Cirkusz, kenyér kell a népnek, Hazug szavak ezt szolgálják. A mítoszok csillagfénye, Világít át […]

Posted by
Posted in

Bölcső dala

Edit Szabó : Bölcső dala Ring a bölcső jól esőn, benne apró csecsemő, ringatódzik piciny teste, világát is elfeledte. Ősidőknek az ágyában, a faragott nyoszolyában kicsi teste megnyugodhat, csendességben szunyókálhat. Édesanya szeme rajta, lábaival is ringatja, álma legyen békességben, ring a bölcső csendességben. Édesanya dúdolgatott, míg gyermeke aludhatott, anya hangja megnyugtató altatódal, vígasztaló. Nem kellett […]

Posted by
Posted in

Szirének éneke

Fénytündérek játszottak a vízen, Szirének énekeltek szép dalokat A perc fürdött a végtelen időben Előre vetítve a holnapodat. Két szép fehér hattyú, partközelben Élelmet koldul, mint a szegények Néhány apró felhő, ott fenn a légben Lenn, kifosztott, haldokló remények. Talán a belső zene, mi visszaránt Felejtsd el egy percre, mindazt ami bánt Állj meg vándor! […]

Posted by
Posted in

Hiányzol

Mindig azért aggodnak kit igazán szeretnek.. Akiért a szív kegyetlenül szenved. Te soha nem voltál az enyém Csak kaptam belőled mind éhes száj egy falat kenyért.. Így hamar magamba tömtelek s most újra hiányodtól szenvedek. Éhességem örökös hisz a szív magányában szerelmes. Tudom te soha nem leszel enyém.. De ha ölelhetlek csókolhatlak Újra magamba tömlek […]

Posted by
Posted in

Soha nem voltál enyém

  Te elmész, s én maradok. A mesénket tovább álmodom. Csak akkor már az emlék vezet. Bennem él a kép hű szerelem. S bennem él a tőled kapót csend. Szeretet szerelem béke. De hát, ha későn is, de boldog voltam veled. Hisz voltak lopót csókok s boldog percek. Volt érzés szép és kegyetlen, Hol sebet […]

Posted by
Posted in

A kép

  Állvány előtt maszatos lányka, Bőszen túr a hajába. Majd vászont feszít rája. S kelléket ráhelyezi a palettára Egy halvány folt a vásznon S egy újabb ecsetvonás. És egy hatalmas kiáltás! Nem tudom, Ezer annyi dühvel rótt csík feszít Távolból nézve valami meg bújik Hát az erdőnek görcsös tája. Gyertyafény a fél homályba. Egy ember […]

Posted by
Posted in

Táskába zárom

B. Mester Éva   Táskába zárom   Nővéreimtől kinőtt ruhát kaptam, a bátyáimtól iskolaszereket. Az első új táskát már magamnak vettem, korrepetáltam kisebb gyerekeket.   Most is megvan, betonból készült, ebben gyűjtögetem az életemet. Néha nehéz, de kibírt eddig bármit, biztosan tartja most is a kezemet.   Belefér a tavasz, a böjti szelek, a vers, […]

Posted by
Posted in

Csupán egyfélén

Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]