Posted by
Posted in

Éden

előadja: Kardos Katalin  Éden Karod körbevesz. Ne még! A bánat megszűnt. Te légy lelkem vigasza! Karod átölel. Jó így. Zordságod elmúlt. Kábít bőröd illata. Hajad betakar. Rámhull. Selyemzuhatag. Zárul szememben a fény. Egész tested körbevesz. Nincs világ, s az emberek, csak Te, én és Isten.

Posted by
Posted in

törött lábbal

előadja: Zsoldos Árpád jönnek .. az angyalok, le(sz)állnak… de nekem erre most nincs időm. hisz szárnyalok, egy zuhanó ablakpárkány alatt pihenek… nyitva az ablak, hogy még ki lehessen nézni, hogy még be lehessen csukni. (a szemünket) én csak pihenek… ülve zuhanok, hogy legyen időm felállni. És akkor majd meg lehet beszélni, hogy ki kihez képest […]

Posted by
Posted in

Mi a boldogság?

előadja: Kocsisné Heiler Éva A boldogság, Mindig nyugvó, Másra át nem ruházható. A boldogság: Egy állapot, Ember szemében káprázatos. A boldogság: Felhőtlen sugárzó, Belső mosollyal csodálatos. A boldogság: Érző – békés, Nem kell hozzá anyagérzés. A boldogság: Éhes embernek nincs, Ezért evő léleknek kincs. A boldogság: Nem kívánság, Akkor van, ha TITKOD rád talált.

Posted by
Posted in

Egy kis bogár sírása hallik

Egy kis bogár sírása hallik Egy kis bogár sírása hallik, Meg mozdul az avar már is. Valaki tán fázik kesereg? Nem érti a hangya vajon ez mi lehet. Oda megy a hangya meg nézi szegényt hát sír mert nem találja fekhelyét sír kesereg mert elvesztette édesanya melegét. De még mindig érzi az anya szeretetét. Bukfenccel […]

Posted by
Posted in

Télutó

Zölden fázó ősfenyő Árnya arcodon Éjhidegtől szenvedő Hófehér korom Dermedt lábú reggelek Álmos délután Gyűrött ágyban hempereg Dúdolgat talán Átizzadó hátadon Csókot érő szó Igazzá lett rágalom Épp helyénvaló Messzelátó gondolat Felolvasztott jég Tervezetlen arculat Izzó lázban ég Szétterülő illatod Rozsdaszínű folt Csukott szemű lázadó Vágyad elrabolt Zuhanyrózsa szenvedély Valós képzelet Lábon hordott könnyű kéj […]

Posted by
Posted in

Itt vagyok

Bőrcsizmában álldogál, csíkot húz a hosszú Tél. Letérdel egy zászlónál. Nem énekel, nem beszél. Fagyot vár a kis folyó, partján varjúhad legel. Fűtött szoba volna jó. Minden lesz, ha semmi kell. Teát szürcsölgető fák. Deres homlokú falak. Erdőt irt a nagyvilág, versenyez egy kék szalag. Zugok mélyén lapuló, álmot alvó forró nyár. Rég lezengett induló, […]

Posted by
Posted in

Kék márvány

Játszó kezed fürge billentyűkön Gyertyalángok mámordallama Lehunyt szemem marad végső bűnöm Rólad szól egy vándorballada Árnyékhangszer, óarany és ében Máig zeng kék márványcsarnokom Megégtem az ámulat tüzében Együtt szálltunk át a városon Párásodó tengerparton ázva Hangodat zöld víz ragadta el Holnap tán egy sirály kihalássza Álmomban bús angyal énekel

Posted by
Posted in

Egyedül

Nincsen tudás, nincsen ösztön. Végül semmid nem marad, csak egy ásítozó börtön falára rótt félszavad. Kell-e simogató eszméd, múltba öltözött jelen? Gabonánkból ocsú lesz még, megvádol az értelem. Bámulhat rád üres ágyad. Elkészült álválaszod. Ordíthatsz, mint más vadállat, nyugodj meg. Majd megszokod. Poros földön kúszunk végig, fölöttünk egy űrhajó. Vágyainkat ők sem értik. Ugye máshol […]

Posted by
Posted in

Fornax

Örökké zöld borókaág Széldermesztő december Tovatűnő fiatalság Megolvadó hóember Forróságban izzó öled Csillagtűz és gyertyakéj Kemencénkben tűzköröket Rajzolgat a szenvedély Elhamvadó nyírfasóhaj Átölelő oltalom Álomittas takaróval Megpihenek válladon

Posted by
Posted in

Randevú

Vadgesztenyés sétaútra képzelj boldogabb halált. Megcsókol egy zápor újra. Csöppje homlokon talált. Kabátok a sáros földön. Csak így szabad. Meztelen. Andalog az életösztön. Találkozunk Zöldhegyen.