Posted by
Posted in

Velünk élnek madaraink

Edit Szabó : Velünk élnek madaraink . Cinege madár mutatja magát, erdőnek végén, a padnak szélén vígan táncot rop, még nagyon nyugodt, őszi falombok rejteke adott, eleség akad, esznek madarak fenyő ágáról, makknak fájáról, begyük tele van és jóllakottan éneklik daluk, víg a sóhajuk, természet fordul, fehér hó lehull, betemetheti erdő magvait, szegény madarak repülnek […]

Posted by
Posted in

A lét, varázsbörtönében…

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat, Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat… Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat. Kit az élet, ilyen cellába lökött, Azért van, mert szerinte, talán csökött… Menekülni? Szemből homlokon lökött! Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal, Ma már gyerekek, mért nem játszanak vasgolyókkal? Csak […]

Posted by
Posted in

Rideg valóság

Edit Szabó : Rideg valóság . Sáros utca, tócsa rajta, ráfagyott az eső habja, házak ablakában sötét, láthatatlan az erős fény. . Kóbor kutya kapu előtt, haza menne, engednék őt csukott ajtó, nincs bejárás, így marad a várakozás. . Házak között fényes gömbök, láthatatlan új örömök, kerek fényük hideg sárga, egy útmutatást szolgálva. . Késő […]

Posted by
Posted in

Köszönt a tél

Kinyújtózott már a hideg tél, hóval takarta be az ásító teret. Talpunk alatt reccsenő zenével, elaltatta a tájat és a gyerekeket. Halk éjszakába beosont egy dal, hangfoszlány súgja, szeretlek. Édeskés hamiskás románccal, a húrokon mindent lepergetnek. Holdtöltekor az álom tovaszáll, már a gondolat is tudja a helyét. Álomvilágba utazásnak ellenáll, szilárd akarattal rázza a fejét. […]

Posted by
Posted in

Téli örömök a hegyekbe

Turázás… (9 soros) Télen kirándultunk, Fölmentünk a Mátrába, Mikor hó állt kávába. Télen kirándultunk És a nőm tűsarkúba jött, Bakancsokban gyönyörködött. Télen kirándultunk, Csúszott az autó gumija, Én is… szakadt gatyám hátulja. * (9 soros) Kirándulni, de jó! Csábít a havas Mátra, Szükség lesz a kabátra. Sürget, Ő útra kész! Kéznél tűsarkú… Mit tegyek? Bakancs […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapja

Gyertyát gyújtunk ma viola színűt, adventi időszak első vasárnapját üljük. Felkészülünk Krisztus eljövetelére, születésének nagy-nagy ünnepére. Magunkba mélyedünk és lelkünkben csengőszóra ébredünk. Megkeressük okát bűnnek és a bajnak, tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak. Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn, ágak reccsenésére a becsület is belerezdül. Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé, de bizakodva nézünk […]

Posted by
Posted in

Nyugalmi állapotban… veletek, poéták!

Advent idején Nyugalomban vagyok és én a mai nap még, Verselgetek, az asztalomon csonk-gyertya ég… Hallom, hogy kint menetdalt dúdol a süvítő szél, Ő csak rohangál, bejár és valamit keresgél…. Kinézek a sötétbe, át az ablakon, Semmit nem látok a nagy Holdváltozáson… Észlelem, hogy több csillag is fényesebben ég, Ha középkorban élnék, én biztos remegnék… […]

Posted by
Posted in

Megbántva…

Fájdalom sikolt némán lelkedből, az idő fénytelenül csörgedez… Kapkodva kortyolsz a lélegzetből: belső démonod az, mi mételyez.   Visszhanggal égnek szózuhatagok. Mondják, kiket legjobban szerettél. Életérzésed megfagyott, vacog. Mára köddé vált emlék: nevettél?   Itt az idő újra ébredezni, – mert ajándék csupán e földi lét – ne engedd szívedet összetörni,   s ne kérdezgesd: […]

Posted by
Posted in

Évszakváltó várakozó

Ballag az ősz az ablak alatt. A teraszajtó tárva-nyitva, a holdfényes este beszaladt s körülnézett egy pillanatra.   Nyomában szilajul zúg a szél, felesel bánatos panasszal. Nem adja könnyen magát a tél, még megbirkózik a tavasszal.   Szélfútta arcán pimasz grimasz, – pedig már elég öregecske – míg föld alatt kushad a csimasz, fölötte hóvirágfejecske. […]

Posted by
Posted in

Őszi homály

Ködszőttes lódent öltött ma a táj, fázós-didergőn pislákol az ősz. – Árnyalt képek, talányok a térben – míg teheti, a lankán elidőz.   Óvatos-félszeg a napnak gömbje, párapamaccsal játszik a tónál. Csillámtündérnek ágyat veteget egy facéran libegő ökörnyál.   Hancúrozó, pajkos-lenge szélben libben-lebben egy vacogó fűszál, rekettyésből menekül a pára… bú-bánat a lélekről tovaszáll.