(Tükörvers) Ha “kívülről” szemléled világod s nem teszel semmit, hogy megmaradj hamar eljön érted az elmúlásod s utánad könnycsepp sem marad. Utánad könnycsepp sem marad hamar eljön érted az elmúlásod s nem teszel semmit, hogy megmaradj ha “kívülről” szemléled világod.

Nem készülök most a túlvilágra nem téphet szét még a halál foga van még dolog, amit elvégezzek, amíg a Föld ránca végleg befed. Büntetéssel fenyeget a dogma most üljek le, talán egy sarokba dolgom halasztva,nem lesz több a bűnöm közben az igazság kényszerét nyögöm. Földi létünk,mint pillangó röpte szinte egynyári annyira rövid, körforgással tavasztól a […]

Gazok hordái mindenütt múló pillanat, vadvirág csendek por lepte valóság s nekünk ha nem vigyázunk: kicsengettek!

Éjmanó játszik egy csodás dallamot vágyódva nézem a csukott ablakot Hunyorgó fény a sötéten áthatol egy mandolin lágyan trilláz valahol. Az éj szürke fátyla lassan betakar emlékek sora amit most felkavar. Magányos éjben az emlék most a társ milyen szép is volt…virágzott a hárs. Bódító illatok szálltak a légben a parton egy padon…akkor kéz a […]

A kezed ha tőlem elveszed már oly közel a vég. Csak csendes magányban tűnik fel majd a társ hiánya. A zene út oda hová soha nem juthatnál el. A népnek hangja nem jut el hozzá a tapsviharban.

Az őszi köd, lassan átsuhan a tájon sárgult levél hull libegve a talajra hiába várod már, a tarka délibábon a nyár messze jár, a tél közelít. Tempóját veszíti a megszokott ütem a szél hajnalban már csípősen üzen színezi a lombot az ősz ecsetje az avar lassan befedi a Föld ráncait. Az elmúlás réme kopogtat az […]

Csend mint egy pókfonál ölel át és szorít magához.

(Tükörvers) Az örökös bűnt, mondd ki érti meg? Mely vezekelni tanít nem szeretni a lélek hatalmát kell majd feledni “s ha utad egyszer a végéhez ér” mondja: megfizetsz mindenért. Vajon miért él az agyakban e képzet tört álmokon mindenütt cserép hisz az élet, fájón is csodaszép de büntetéstől retteg belső éned könyved lapjaira nem kerül […]

Edit Szabó : Változások Múltakból érint meg a jelen, hullhatnak az őszi levelek, élőre néznek tekintetetek, időben félre léphetnek, jövő szava új ígéret, közös akarat a végzet. ” Egy életszakasz véget ér, lehullott csillagokat lep szemét, mentjük, ami még él sarjad már a gyökér, de soká hoz új virágot, vissza-visszatér a tél.” Hatalma oly sokat […]

Rózsa Iván: Tömegvonzás Mindennek van tömege, Legyen bár bolygó vagy neutrínó. Ne légy soha más ölebe! Hatalom minden méretet felülíró… Budakalász, 2017. augusztus 29.