“Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük” (Jagos István Róbert) ha itt az óra akkor menni kell a magadba döntött méreg kehely erősíti a világ torz és rohadt szanaszét szórva vágy szilánkokat a fájdalomküszöb néha alacsony torzult álmok közt csak néma közöny a lét […]
Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk Íme, Por és Hamu vagyunk Ez maradt, na meg a dicső múltunk Csak ülünk a romok felett Elhinni – képtelenek Még kapaszkodunk: ’ Mondd, hogy igaz sem volt’ Mondd, hogy meg sem történt hogy a hazámat darabokra törték.’ Pedig már száz esztendő lassan Mégis itt ragadtunk, egy pillanatban. Istenem! Taníts […]
Rózsa Iván: Tiborcz panasza Sej-haj, Apámuram, nagy bánatom van énnékem! Ezért panaszos, siralmas az énekem… Nincsen több, csak vagy húsz milliárdom, Bár azért megvan a mindennapi orosz kaviárom. De a disznófejű Nagyúrnak még több van, mint nekünk: Ezért a lányoddal budai villánkban sokat veszekedünk. Nem mondom, hogy marja őt a sárga irigység: De több kell […]
Rózsa Iván: Társasjáték Élni kell… Halni kell… Egyedül kell élni… Egyedül kell halni… Ez egy ilyen meccs: Az ág törik, és reccs! Ám ember, társakra is találhat: Kiket, ha elveszít, fájhat… Egyben átsegítik az életen: Kevesebb a bizonytalanság, a félelem. Jobb hát a társas lét! Jobb az élet, mint a nemlét! Az ember végül is […]
Január és február, vígan tart a maszkabál, álarcok és jelmezek, mókáznak az emberek. A szerpentin szalagok és konfetti korongok díszítik a báltermet, repülnek és lebegnek. Táncra perdül az utca, vígan szól a muzsika. Van itt király, királylány, bibircsókos boszorkány, huszár, kalóz, varázsló, nagyszakállú zöld manó. Süt a nap vagy fúj a szél, küzd a tavasz […]
Tizenegy éves édes kicsi lány, ő az én drága Lili unokám. Most született, az idő hogy szalad, remek táncos-lány lett ez idő alatt. Szép bizonyítvány, sok aranyérem, szorgalomból nincs hiány ezen a téren, csak a szépet és jót lehet mondani, születésnapodon mit tudok kívánni? Legyél vidám, boldog, hosszú életet adjon a teremtő, s borús fellegek, […]
Begyűrűzött, mint oly sok minden, napjainkban, érzéseinkben, ráhangolódunk újra meg újra, minden évben jó mélyen nyúlva, a pénztárcába, mert hisszük azt, nem kell a szó, ha ajándékot adsz. Itt vannak újra a Valentin álmok, én meg itt csak egymagamban állok. Mi lesz ebből még nem tudom, de talán csak veszem a kalapom, s mint “hernyóból […]
“A halottak árvák. Nincs más társaságuk, csak a csönd, olyan, mint a lepkeszárny.” (Jagos István Róbert: 1974-2018) nyugalmat vár már a megtört lélek nem zengő zsoltárt vad harangszót lágy csendet hisz oly zajos az élet s eltörölni a félreértett szót ha erőd elhagy és árva a lelked tested már a túloldalra tekint kezet nyújt egy […]
Edit Szabó : Kis barátom, gyere Kis barátom hova lettél, magas fára hogy mehettél, faágain éppen csak lógsz, gyere értem, kicsi mackóm, te vagy az én jó pajtásom, messze repül gondolatom, felmászni a magas fára, feldobtalak, de hiába, megakadtál az ágakon, nem érlek el, úgy fájlalom, egyedüllét, nagyon bánom, nagy a mező, óriás fa alatta […]
Edit Szabó : Te mindenem Keresem a mában tegnap ifjúságát, keresem a mában szerelem varázsát, keresem a mában csókod, ölelésed, keresem a mában bódult szeretésed. Várom a jelenben lépted koppanását, várom a jelenben arcod mosolygását, várom a jelenben karod ölelését, várom a jelenben ajkad érintését. Látom szemeidben égő tűz mélységét, látod két kezedet, kitárod én […]
