Posted by
Posted in

Haiku csokor

Csendes magányod lassan felőrli léted cseppnyi örömét. * Lassul a tempó de agyadban még ott az “ifjúság madár”! * Költő vagy? Hiszed. Csak az utókor fizet csepp méltatással. * Szeretlek téged de soha meg nem érted mitől féltelek.

Posted by
Posted in

Éji gondolatok

A Vénusz világít már fenn az égen álmos fényben reszket a néma táj gondolat siklik át a messzeségen a törött szív, ennyire, mondd miért fáj? Törtető gondok vad orgiája őrjöng zilált agyam szálkás szegletén apró fénnyel él a bogarak tánca s néha koppan a lámpa üvegén. Cserfes madárdal nem szól már az ágon kísértetek sorát […]

Posted by
Posted in

Szamárfül

  Gyűrött füzetlap, mivé lett sorsunk, szerelemkönyvben lábjegyzet voltunk.   Mesének indult, kalandregénynek, ábrándos álmok huss, véget értek.   Csupasz valóság szívembe markolt, könnyed játékunk drámába torkollt.   Gyűrött füzetlap, mivé lett sorsunk, lányregényben csak szamárfül voltunk.

Posted by
Posted in

Sorsok útja

Edit Szabó : Sorsok útja Sepri a földet ruhának alja hófehér fátyol simul a hajra, földi mennyország életnek része, karcsú leánynak minden reménye, fekete öltönyben várja a párja, fehérség villan ing gallérjába, egymás karjában indulnak útra, nincsen előttük gondoknak súlya. Párban erednek sorsuk nyomába, előrelépés utak korlátja, viszi az éltet jobbra és balra királyok nyomán […]

Posted by
Posted in

Az álom kegyelme

Edit Szabó : Az álom kegyelme Sok-sok évnek történelme, lekopott a lábam szőre, nem volt alvásnak kegyelme, nem jött álom a szememre, csukott szemmel számolgattam egyedüllét magányában, teste-lelke eltávozott ölelő kar nem altatott. Idő múlik, a megszokás álmaimban csak csavargás tengeren túl,más világban, országutak sodrásában, magas házak rengetege, tarkaságnak az emléke, reggelente felébredve félhomályban felderengve. […]

Posted by
Posted in

Ember nagy E-vel

Ember az aki leszállt a Holdra, büszkén tekintünk e fordulópontra. Ember az is aki lelkeken tapos, sajnos ez most már mindennapos. Ember az aki elülteti az aranyló kalászt, lisztjéből lesz az asztalra kalács. Ember az is aki embert gyaláz, szándékosan mindent félremagyaráz. Ember az aki szertelenül szeret, ez sokaknak egy komoly üzenet. Ember az is […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Esőisten

Rózsa Iván: Esőisten (Tangerine Dream: Mothers of Rain) Az esőnek több anyja van: Megszülik őt, ki egyszer megfogan. Legyen bár monszun vagy jégeső: Minden eső végül is Istentől eredő… Budakalász, 2017. április 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A valóság csodája

Rózsa Iván: A valóság csodája A valóság csodája a csoda valósága: Rád bíztam életem, kire bíznám másra?! Misztikum maga a tény is, hogy létezünk: Van még bolygónk, bár egyre szűkül életterünk. Budakalász, 2017. április 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nincs Új a Nap alatt

Rózsa Iván: Nincs Új a Nap alatt („Halál nem létezik, csak kozmikus lakcímcsere”- Edgar Froese) Nincs halál, csak régi-új más-állapot: Áthat más-otthonodban is, mi a Földön áthatott. Ki a Földön nem igazán élt, máshol sem fog: Ez az ős-igazság, működnek a kozmikus viszonyok. Budakalász, 2017. április 29., a Tangerine Dream zenéjét hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ébredések

Rózsa Iván: Ébredések (Awakenings) Felébredni a mély álomból, A tökéletes katatóniából, Egy újra ismerős dallam Katalóniából, Egy régi-új illat Anatóliából, Csodát tettél, pedig tán buktál anatómiából, Egy jövőbe ható üzenet a mából, Egy film egy más-állapotból, Egy más-állapotról… Budakalász, 2017. április 28.