Tovább és tovább Tarkulva tűnő hóvörös pirkadzó égnek tókéknyi lentje. Fakulva tűnő porbarna alkonyzó égnek fűzöldnyi fentje. Örökre éjszín éltelen hegycsúcs alján piros emberek. A három haiku, a három rész sorrendje tetszőlegesen variálható.
Sapka-sorozat 1. Sapka, enyém Sapkám a hajam. Fekete? Lila? Vörös?… Akkor is, ha kék. 2. Belőle Sapka van fejen. Az ész kilát belőle és a fejből is. 3. Így is Sapka kézrehúz. S válogatja széjjelszét kéket a kéktôl.
Szeles A szellő kellemes simogat. Lelkemre ráfújja csontomat. De a szél erősebb, mindegyre… csókomat messzire elvihesse. Az orkán? Rajta csak, tomboljon, magamat biztos hogy markolom (…) Hát én is fújkálok szeleket, ők adják télnek a meleget, ők adják nyárnak a meleget.
Ködben Leszáll a köd. Kilélegzet. Szürke. Barna s persze sárga. Benne lépünk a világra. Felszáll a köd. Belélegzet. És mi szintén együtt véle. Így! Beléje űrni-légbe. A köd vakító, de vagyok író, e verset leírtam, tessék, nézd, itt van.
Nem az elsők! Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron. Ha meghalunk: eltemetnek. Nem az utolsók! Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron. Ha meghalunk: visszamenjünk?
Hol van az élet? Mivé lett? A haldokló avaron, már nem az élet dominál, Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál… A haldokló avaron, már nem az élet dominál. Állj Készen! Ha szólít, Menni muszáj, Élet már úgy sincs. Élet már úgy sincs, Menni muszáj. Ha szólít, Készen Állj! * De, vajon meddig tart a lét, […]
Edit Szabó : Haiku csokor – Csillagokról. ott van az álmom, csillagporos lábnyomom kék égen ragyog # Holdra kacagtam, csillagfényes Tejúton repült a világ # hullócsillagok, álmaink vad tengerén az éjbe vesznek # villámló fények, halk nesz az éjszakában, csillaghullások Bőcs,2018.08.15
Megszülettem, akarat nélkül… Meghalok biz’, akarat nélkül… Addig élek, akarat nélkül. * Nem kértem létet… Élek, mert megszülettem. A halált sem akarom. Akarat semmis, Születtem, élek s halok… Ezt kényszerből kell tennem. * Nincsen akarat, Se színeső- szivárvány, Életem hideg. *** Megszülettem, akaratom ellenére… Meghalok biz’, akaratom ellenére… Addig a lét… akaratom ellenére. * Akarni […]
Sajog frissen kitépett sebhelyed, három magzatom hű kelyhe. Mint gesztenye védő burka, teljesített küldetése után ősszel lassan elsorvad, vándorútra keltél bennem. Életemért távozásra ítéltek. Isten veled! Nem kell majd fiaimnak bölcsőjük miatt vinni korán koporsómat…
A lélek üressége… Csak hallgatom, hogy eső búsan kopog a betonon, A vízből kiugrott hal, meg ott hal meg a rakparton… Múlt Kopog Betonon. Nem félek én. Hisz jön ő felém. * Érzem, ha a sors engem meghívna egy fellépésre, Ez a koncert nekem, akár évadnyitó lehetne… Hmm… ő meg egyben, az utolsóként tovább vezethetne. […]
