Posted by
Posted in

Őszi képeslapok

Hajnal A fák horizontján a hideg Hold henyél, míg szemérmetlenül elszórják terhüket, a homály ritkuló hajába kap a szél, s borzasan ébrednek a nincstelen füvek. Reggel Széltépte plakátok tövében tétován, híg sárban fetrengve ébredez a fény, a torz valóság rám fröccsen még korán, s foltos lesz rajtam az aznapi remény. Délelőtt Kelletlen nyújtózik a ködhatár […]

Posted by
Posted in

Családfa

Családfát kutatva, futnak a szálak, Néha tévúton járnak,de visszatalálnak, Ha megvannak a gyökerek és azok ágai, Megnyílnak annak színes virágai, Hatalmasra megnő sűrű lombja, Egyre csak terjeszkedik a magasba, Lent a gyökér még táplálja, Sejtjeinkben önmagát találja, Amit életünkben nehezen cipelünk, Lehet, hogy az örökölt terheink, Kaptuk őseinktől és így adjuk tovább, De a fa […]

Posted by
Posted in

Lengyelországi country dal

Volt Lengyelben a Bandi. Ott nem szól ám a country, mert sztrájkolnak a zenészek. Drága lett a busa, meg a sertésnek a husa, amit alig lehet kapni – meséli a Bandi. Furcsa a sztrájkhelyzet. A zenészek zászló helyett gitárral tüntetnek. Megbeszélte több miniszter – sokszori kitüntetett –, írják össze, hogy a sztrájk során ki tüntetett. […]

Posted by
Posted in

Neves sírfeliratok

Itt nyugszik Tóth Vendel, elgázolta az úthenger. E sírban nyugszik Ács Geréb, agyoncsapta a virágcserép. Sajnálhatják szegény Tituszt, elkapott egy csúnya tífuszt. Nem vette észre Attila, és beleállt a vasvilla. Csúfos módon halt meg Dunafalvi Melánia. Nem sikerült a kötelet időben elvágnia. Meghalt az iszákos Bódog, most már csak a felesége bódog. Nem hitte el […]

Posted by
Posted in

Villámvoks

B. Mester Éva Villámvoks   A szalagavató után bankettre hívtak, kölyökpezsgős köszöntés, aprósütemény. A végzős diákok ekkor már megnyílnak, szóba került a vers, a költemény.   Az írásaimhoz gratuláltak páran. Visszakérdeztem. Melyik és miért jó? Ebben a hízelgő tájékozottságban, az én verseimből, a tiéd a befutó.   Tényleg az a legszebb, ez nem is volt […]

Posted by

Művészportré Szentpéterszegi Rózával

Művészportré sorozatunk következő vendége Szentpéterszegi Róza, az Irodalmi Rádió egyik kecskeméti szerzője. A hangfelvételt 2016 nyarán készítettük Miskolcon. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kocsisné Heiler Éva. Cikkünkben további információk olvashatók a szerzőről, de megtekinthetők köteteinek borítói, fényképek alkotónk életéből, valamint elolvasható egy válogatás is a műsorban felolvasott alkotásokból. Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, […]

Posted by
Posted in

Az utolso gondolat

Az utolsó gondolat Ég áldjon benneteket. Én most végleg elmegyek. Az Urr országa vár engemet. Hol át ölel Isten szertette. Tudom lesz ki hullajtja könnyét. Tudom lesz ki csak nevet. Lesz olyan közöttetek, Ki pletykát kever felettem. De már nem érdekel. Itt hagyom földi életem. S elmegyek az Úrhoz kiszeret. Isten asztalánál étkezem. Itt hagyok […]

Posted by
Posted in

Könnycsepp a párnán

Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]

Posted by
Posted in

Szól egy szaxofon… (Adventi villanások)

Csillagokat rejt a hófelhő az égen, táncolnak szökött pihék a lámpa fényben. Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik, valahol egy zugban utcazenész játszik. Szomorkás dallam, valami sanzon-féle… édes-bús hang… s a kalapban néhány érme. xxx Egymásba fonódva állnak a peronon. Mi is ez a dal…? Varázsol a szaxofon. Most még azt sem bánják, hogy […]

Posted by
Posted in

Élethű képsor…

Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna, hogy kacagva futott, röpült a karomba. – Kapj el! – csilingel, itt kering körülöttem, időnként itt hagy, de mindig visszaröppen az a hang… – Nem ér a nevem! – Élethű képsor… eleven. A múlt szürkeségén átüt – Gyere játssz még! – Miért is nem? Idő… egy […]