Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földi keretek

    Rózsa Iván: Földi keretek     Transzcendens a születésünk, Misztikum a létezésünk, Mi mégis keretek közt élünk: Társadalomba tagozódva félünk…     Budakalász, 2016. november 11.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Röpke pillanat

    Rózsa Iván: Röpke pillanat     Megszületünk az ős-Genezisben, Megpihenünk az örök Mennyben, A kettő közti lét hipp-hopp elszalad: Nem egyéb, mint röpke pillanat…     Budakalász, 2016. november 11.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsközösség

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!

    Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!     Miért rejtőzködsz másoknak, Isten? Hiszen nekem mindenben megnyilvánulsz… Miért nem mutatod magad mindenkinek? De hát Te nem vagy prosti, ki testet-lelket árulsz!     Budakalász, 2016. november 3.    

Posted by
Posted in

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

Posted by
Posted in

Dorothy

Emlékszel-e még Dorothy cipőjére? Csillogó piros színére? Csak a sárga úton haladva, Elért Óz birodalmába, Az úton barátokat talált, Cipőjétől soha meg nem vált, Mindig a jót cselekedte, Minden álmát teljesítve, Majd a hosszú álom végén, Totó ült az ágya szélén, Hű barátként követte, Álmában is védelmezte.

Posted by
Posted in

Fővárosról fővárosra

Csodálatos hegy. Egy női kézben pálmaág. Micsoda test! Hát igen kérem: ez Budapest. Évszázad munkája dőlt ma romba, mert bomba robbant Bonnba. Szomjasak voltunk, Nem vártuk tovább Esztit. Felkerekedtünk és kerestünk egy Bukarestit. Repülőből kitekint a magyar – a nap hevétől nagyot tüsszent –, majd örömében felkiált: Hurrá, látom Brüsszelt! Moziba mentünk, de elszomorítottak a […]