Posted by
Posted in

Mámorító szabadság

  A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad.   Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti.   Büszkén felemeli Hosszú mellső lábát. A kaput kitöri, Így szabadságvágyát Beteljesítheti.   Kitárul előtte Nagyvilág térképe, Zöldellő mezőknek Végtelen vége.   Szélsebesen rohan, Nem üldözi senki, Ő sem menekülne, […]

Posted by
Posted in

Porcukros tél

  Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű.   Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji csillag, Sötét takarta tájkép.   Lassú percek… Szinte nem is telnek. Hosszú órák… Eddig sosem tűntek végtelennek.   Néma házak… Csak úgy magukban állnak. Sokan elmentek mellettük, De nincs kit […]

Posted by
Posted in

Távolba néz…

Edit Szabó : Távolba néz.. Táj szépsége ősz felé, rozsdásodik falevél, erdő szélén a bokrok, tarkítják a holnapot. Fenn a dombon kicsi lány, gondolata messze száll, kék ruhája nyarat érzi, napsugára testét védi. Távolba néz tekintetete, vajon a nyár itt feledte, néki adja melegét, latolgatja, mi jön még. Forró nyárból őszi idő, honnan jön majd […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vadászidény

Rózsa Iván: Vadászidény (A vad szempontjából) Megint vadászidény van… De ki a vadász, s ki a vad? Mindenesetre, ha rád lőnek: Húzd meg rejtekedben magad! Vagy fuss, fuss gyorsan: Cikázva, kiismerhetetlenül! Várd ki e szezon végét: Míg a vész el nem ül… (A vadász szempontjából) De ha neked van puskád: Hogyha véletlenül kiderül… Húzd meg […]

Posted by
Posted in

ha megtörténne…

ha megtörténne mind az ami fáj s a létpillangó lárvaként megáll a felhőtáncon nem tör át a nap kedvesem akkor szeretsz-e majd ha csillagmezőn vándorbot kaszál az utak sora nem visz sehová a fény helyett a föld sötétben ragad kedvesem akkor szeretsz-e majd ha feltöri a lábadat az út pilleszárny is csak másoknak jut ha […]

Posted by
Posted in

nem tagadhatom meg…

nem tagadhatom meg a halált egykor megadni még nem adtam meg magam díszlet darabok itt Hamlet színpadáról ő kézben tartja a koponyacsontokat meditálok a felejtés hatalmáról kinek kell szép új verseskötet párkák beszéde hallik csak félvállról kiket a harmadik most csendben követ tövises ágak közt gyenge szóvirágok a költészet függőhídja közelről nézve por száll a […]

Posted by
Posted in

IKA VÁRA

/Székelyföld /   Csernátoni Csonka – torony népdaloknak ihletője, legendák és Jókai Mór e kis várnak ismerője.   Mindezeknek ellenére a vár Háromszéknek egyik, talán legkevésbé ismert emlékeihez  tartozik.   ******************   Póka király vezére volt Ika, aki Bálványosról elűzetvén ide vonult. Egy régi monda erről szól,   Ám Ikafalva helyén őt véres csatában megölték. […]

Posted by
Posted in

Erdődi Erika (1978-2018) emlékére

elmentél, de el sem köszöntél család és barát aggódott érted szemedben nem ült már tiszta fénnyel a benned élő végtelen szeretet áldozatot hoztál a legnagyobbat mit csak egy anya képes megtenni már életet adni, s ha kell érte az anyai lélek a mennybe száll lám csak az élet mily kegyetlen megfosztva a kicsit s a […]

Posted by
Posted in

Tarka kis pillangó…

Tarka kis pillangó libbent ágról ágra, kicsalta a téli tavasz kegyetlen varázsa. Bújj el kis pillangó, hiszen még tél van ma, a kellemes napsugár csak halálos csapda. Ide oda libbent, élvezte a napot, élelmet keresett, gondolom virágport. Nem talált, tovaszállt a kert másik fájára majd leszállt a pitypang sárga virágjára Drága kicsi lepke, a tavasz […]