Posted by
Posted in

A hóember bánata

Nagy bánata volt a hóembernek, Nem volt még társa szegénynek, Hópelyhek kavarogtak a szélben, Havat hordtak szén szemébe, Magányosan lógott répa orra, Mikor gyereksereg közeledett arra, Gyúrták is a sok havat, Görgették a hószobrokat, Nemsokára kész lett a nagy alkotás, Hóemberrel, szemben állt egy hasonmás, Örömében könnyeivel küszködött, De a párja ettől bizony tüsszögött, Jó […]

Posted by
Posted in

Kockacukor

Minden oldalam édes és sima. Általában kemény vagyok, s egyszer leszek csak puha. Örülök, ha az emberek megesznek, ha kávéjukba beletesznek. Szeretnek, mert kicsi vagyok, elférek zsebben és erőt adok. Csak az hal meg, ki megszületett – mi sem vagyunk ebben kivételek. Porrá lesz az édes életünk: kockacukorból porcukrok leszünk.

Posted by
Posted in

Kukacok

Óriási nagy kupacban, két dög nehéz kukac van. Mindkettő horgászik, a csukára vadászik. Aranyos kukacom! – szólt a szerelmes kukac –, ígérted, ha nagy leszek, valamit megmutatsz! Nemrég maradt magára, egyedül él. Nejét félbevágta egy ásóél. Sírjára szegénynek ez van írva: „Na, ez a kukac is ki van nyírva!”

Posted by
Posted in

Édes kis 18 éves

Tavasszal mindenhol kinyílnak a rózsák, a napnak kedvére rügyeiket bontják. Méhecskék dongják körül a virágot; kellemes illattal bódítják a világot. Nagy ünnepek táján levágják a rózsát. Szerelmes fiú felköszönti párját. Verssel és nem rózsával köszöntelek téged: örülök, hogy együtt ünnepeljük a tizennyolcadik életéved.

Posted by
Posted in

Tehénballada

Volt egy tehén valahol messze, a prérin legelt reggelente. Bőgött nagyon, amikor fejték. Nem szerette, ha rángatják a tőgyét. Nagyot rúgott ekkor a hátsó lábával; ő bánt el egyedül a bikával. 45 Múltkor a marha marha sok füvet evett, és nem győzték feldolgozni a belek. Elment az orvoshoz, kérlelte őt sírva: Utaljon be doktor úr […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva Odafönt

B.Mester Éva   Odafönt     Édesapám, édesanyám felhőkön túl vigyáztok rám. Nyolcadszülött szerelmetek engedte meg életemet.   Testvéreim mind elfogytak, hosszú útra csomagoltak. Lábnyomukban sok szép virág, mégis szegényebb a világ.   Sokan vagytok már odaát, lassan együtt lesz a család, mint a régi ünnepeken, Odafönt még üres helyem.   Sokat kaptam, de még […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Elmerengve (Egy kedves, nedves eszperente)

Egyszer lent, egyszer fent. Hej-hej, egyszer egy kerge felleg fekete kerettel lebegett felettem. Kezemet emelve fenyegetve, sejtettem, elkergetem. -Ejnye, szedte vette teremtette! -Hess, te cseles felleg, eszedet vesztve heverj szerte! -Menj, menj, engedj engem lebegnem, s ne keverj keresztbe tervemen! Eme fekete felleg ebben e percben megrebbent, szeppenten megremegett s rejtve, testet ejtve fejemre telepedett. […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Jön, jön már…

Mostanában éjszakánként nagyon sokat kell várnom, míg eljön az idő, hogy pillámra kecses remegés szálljon. Fent az égen pufók arc remeg, a hold épp’ rajtam kacag. Mellette csillagok rázkódnak, a nevetéstől majd’ széjjelszakad. Apró zöld fény izeg-mozog, az udvaron fénylő, éji bogár mászik, nincs félelem, bár múló a világ, ő mégis mindig vidáman játszik. Lassan […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla : Fekete

Fekete táltos fekete ér, fekete lángok fekete vér, fekete éjben feszül a kéj.   Fekete hangok fekete út, fekete lányok fekete lúd, fekete ördög nyúzza a húrt.   Fekete árnyak fekete tér, fekete vágyak fekete tél, fekete a minden, nem a fehér.   Fekete álom fekete kút, fekete várrom fekete múlt, fekete angyal szárnyára hullt.

Posted by
Posted in

Bohóctánc

Félmagányos, olcsó kisporondon táncol szívem, mint egy rossz bohóc. Hol van múltam, hétköznapi gondom? Néha gyáva, néha martalóc. Fölöttünk a tiszta Napot láttam, olykor ragyog, olykor elborul. Időrágta kusza látomásban kergetőzik jópár házinyúl. Lehetünk sok kiéhezett farkas, gyilkosok közt ádázabb vitéz. Árvízmosta erdőben hatalmas kártyákat kever egy tiszti kéz. Zsebeimben negyven éves morzsa, napszemüveg, kopott […]