Posted by
Posted in

Mindennapok

Félnótás, botor álmok kiszolgált, lusta fények tévúton poroszkálók lapuló, szürke kis lények kik dörgő tapsviharban állnak csendben, megtagadva s nem hisznek magukban. Várják, létükkel dacolva, hogy végre talán jobb lesz nekik is dob koncot az élet. de csak egy foltozott top-less mi feldobhat néha- néha téged. A pénz nagy úr, és ez nem jó harsányan […]

Posted by
Posted in

Nincsenek válaszok

  Játék az élet, szerelem és szenvedély. Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély. Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem. Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben. Csend és titok takarja nyomorult életem. Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem. Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok. Félve […]

Posted by
Posted in

Április

B. Mester Éva   Április   A szeszélyes hónap most lehűlést hozott, délibáb szirtjein tegnap még havazott.   Virágok illatát mind összekeverte, fagyos, fehér színnel, dérrel átfestette.   Mit tegyen a virág? Föld alá nem bújhat. Langymeleg szellőtől talán megújulhat.   Hóbortos április! Heteket vesztettünk. Fagyoskodtunk megint, közben nem szerettünk.   Kamikaze hittel tavaszt robbantottál […]

Posted by
Posted in

Döngve, döngicsélve

Kirajzó méhkasként szárnyal a gondolat, feltörve titkokat poroz be álmokat, fullánkját ha döfi érzés friss húsába, könnyezik a lélek kínzó fájdalmában, máskor édes mézet csorgat a szívedbe, döngve, döngicsélve röpköd a fejedben, szorgalmasan köröz éjt nappallá téve, lecsendesült elme esküdt ellensége. 

Posted by
Posted in

Felkiált a táltos.

  Felkiált a táltos.       Halad a történelem szekere recseg, ropog a kereke. Küllők pattannak rendre, rémült szemek kerekedve.   Az emberiség űzi hajtja lovát, nyelik a  mocskos út porát . Göröngyös földút, veszett menet rossz irány, peregnek emberek.   Már nem is szekér süllyedő hajó, melyből kiszállni volna jó. Hatalmi harc folyik […]

Posted by
Posted in

Megváltás?

(gondolatok a Golgotáig ) Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak, Tegnap még hőse voltam e világnak, Ma már csak megvert, kivert kutya, Kinek töviskoszorútól “ékes” a homloka, A bőrömbe mar, vér csorog arcomon, Botladozom, azt hiszem, nem bírom Cipelni ezt a nehéz fakeresztet, Az Istenem engem jól “eleresztett”! Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok, Átkot […]

Posted by
Posted in

A Golgotán

Edit Szabó : A Golgotán Jeruzsálem városán túl magas dombnak tetejére cipelte keresztjét Jézus vállain, megfeszítettve. Kapun kívül szenvedése vére által szentelt földje, hívők dicsőítésére, kínjait így elfeledve. Ég tetején Jézus feje, gyászba borul a természet sötétség támad a Földön, lelke a mennyekbe odafönt. Gyarlóságért fizet Isten, mily bűnt követhet el ember, anya fájdalma egekig […]

Posted by
Posted in

Szelíd farkasok

B. Mester Éva   Szelíd farkasok   A vágyaim, szelíd farkasokká váltak. A lábamnál hever mindegyik. Nem lép többé már egyik sem elsőt, margaréta szirmok röptén nem számol jövendőt. Egyikük megsérült, levegőre  vágyott, csend tetejére omló vízesést. Valami átok megsebezte léptét, megbénította a bomló szenvedélyt. Édes farkasaim! Óvjátok egymást! Van még igazember, lesz még kis […]

Posted by
Posted in

Húsvét az én napom

Szabó Edit : Húsvét az én napom Húsvét napja megérkezett, minden leány nekem termett, szívrepesve várnak engem, felém nyílnak tekintetetek. Minden asszony, minden leány mosolyogva tekint reám, kiskertekben virág terem, illatukkal jelentkezem. Megöntözlek kicsi rózsa, édesanyát sem kihagyva, hajtsd le fejed, szép nyakadra hulljon kölnim illatárja. Illatozzál Húsvét napján, soha el ne hervadozzál, azt kívánom […]

Posted by
Posted in

XI. szonett

Szabó Edit : XI. Szonett Feketén világosbarnán vöröslő Merengő bolygóm a fáradt ég leste Miért nem lendülhetek a végtelenbe Kiért foroghat lelkemben megértőn. Él a földemen mindenhol termékeny Szépsége által alkotott világok Bolygóm hűs fények lángja világol Testében vágyak tüzei elégnek. Reményem bizodalma kiszabadul Minden az atomi csendbe visszahull Létnek a térnek lélekfény adatott Tág […]